https://kommunikaljjol.blog.hu/

Kihallgatások tanulságos módszerei

A napokban több cikket is olvastam abban a témában, hogy mi jellemzi a rendőrségen zajló kihallgatásokat. Az egészet egyszerű szakmai nyitottság és érdeklődés miatt kezdtem, de egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyi párhuzamot találok majd a kihallgatásokat jellemző kommunikáció és aközött, amit én magam is értékes és tartalmas beszélgetésnek hívok.

Persze óriási különbségek is vannak, akár a beszélgetés célja, akár a két fél közötti viszony miatt. Míg a kihallgatások esetében egyoldalú kommunikációról van szó, addig egy ideális baráti beszélgetésben mindkét fél beszél, érdeklődik és reagál, és főleg egyenrangú egymással. Nem utolsó sorban ez a kihallgató félnek egy munka, és nem egy normál beszélgetés.

smiley.jpgTudjuk, hogy a kommunikáció egyik legnagyobb csapdája az, ha az egyik felet nem igazán érdekli a másik mondanivalója. Mégis érdeklődést színlel, és gesztusokkal, udvarias mondatokkal és kedves mimikával próbálja elfedni az érdektelenségét. Viszont ez úgy hívjuk, hogy udvariasság vagy durvább esetben úgy, hogy képmutatás. De semmiképpen sem úgy, hogy tartalmas és őszinte beszélgetés. 

Visszatérve a kihallgatásra, ott teljesen biztos, hogy nincs szó sem tettetett érdeklődésről, sem udvariaskodásról: a kérdező nagyon figyel a kihallgatottra, legyen szó tanúról vagy vádlottról, hiszen tőle kaphatja meg a szükséges információkat, amivel tovább tud lépni az ügyben.

Összefoglalom a legfontosabbakat, amiket a rendőrségi kihallgatáson zajló kommunikáció szabályairól tanultam. Érdekes lesz látni, hogy mennyire egyezik a tartalmas beszélgetések jellemzőivel - többről részletesebben is olvashatsz a blogban, külön cikkekben.

1. Nyitott kérdések - a megnyitásért és a konkrét információkért: A kérdezőnek a kihallgatás elején nyitott kérdéseket kell feltennie, hiszen ezekre adott válaszok alapján állítja össze az információkat. Vagyis azt kérdezi: MIT?, KI?, MIKOR?, HOGYAN? Részletesebben itt olvashatsz a nyitott kérdésekről.

2. Egyszerre EGY kérdés! A kihallgatás során alkalmazott hatékony kommunikáció fontos része, hogy ne soroljunk fel több kérdést, hanem egyszerre mindig csak egyet. Várjuk meg a választ erre, majd utána jöhet a következő kérdés és válasz.

3. 80-20 szabály: a kihallgató számára javasolt, hogy a beszélgetés során ő maga az idő 20%-ában beszéljen, míg a 80%-ot a kihallgatott fél meghallgatásával érdemes töltenie. Pareto elvnek is nevezik ezt az arányt, és ezen a néven gyakran találkozhatunk vele gyártási technológiák, projekt menedzsment és elemzések területein egyaránt.

hallgatni_arany.jpgA hallgatás fontosságára sokan rájöttek már. Az ókori Diogenész azt tanította, hogy azért van kétszer annyi fülünk mint szánk, hogy kétszer annyit hallgassunk, mint amennyit beszélünk. Illetve nem véletlen az sem, hogy máig használjuk a mondást, hogy hallgatni arany!

Az ókori verzióról itt olvashatsz részletesen.

4. Testbeszéd: külön figyelmet kell fordítani a kihallgatás során arra is, hogy ne csak szavakkal kérdezzünk, hanem a testbeszédünk is azt sugallja, hogy valóban érdekel bennünket a válasz. Vagyis a felsőtestnek a beszélő felé kell fordulnia, és érdemes kerülni a keresztezett végtagokat, különösen a kezek esetében, mert azok elzárkózásra utalnak, és nem keltik a beszélő mondanivalója felé irányuló nyitottságot.

5. Hanghordozás: a fentieken túl külön figyelmet szentelnek annak, hogy a kommunikáció során milyen legyen a kihallgatást vezető személy hanghordozása. A feszültség ugyanis feszültséget szül, így a kiabálás, ideges kommunikáció nem teremti meg azt a türelmes és nyitott helyzetet, amiben egy tanú például úgy érzi, hogy valóban figyelnek rá, és megéri elmondani mindent, amit látott.

6. Parafrázisok: a kihallgató fél azzal foglalja össze a kapott információt, hogy ő maga is elmondja azt, vagyis a saját szavaival megismétli a hallottakat. Ez egyrészt megnyugtatja a beszélőt, hogy figyeltek rá, másrészt lehetőséget ad arra is, hogy ellenőrizzék, vajon mindkét fél ugyanúgy értelmezte-e az elhangzottakat.

7. Aktív hallgatás: a módszer nagyon egyszerű, annyit jelent, hogy beszélünk, de nem mondunk semmi újat, csak megismételjük a beszélő szavait. Például ha valaki azt mondja, hogy "Ez nagyon nehéz helyzet volt", akkor az aktívan hallgató fél azt válaszolja "Igen, nagyon nehéz volt." Részletesen itt olvashatsz a technikáról.

Vagyis kérdezzünk, figyeljünk a másikra, akarjuk pontosan érteni, amit mond a másik, és biztosítsunk mindennek pozitív, odafigyelő légkört. Ez az alapvető recept a kihallgatásokhoz - és az igazán jó beszélgetésekhez is!

És hogy mi a tanulság? Ne féljünk tanulni a profiktól akkor sem, ha másik területen dolgoznak. De működő elemeket és módszertanokat mástól megtanulni nem ugyanaz, mint gondolkodás nélkül lemásolni azt. A tanultakat csak a megfelelő helyen alkalmazzuk, mert bár sok a hasonlóság, de soha nem szeretné senki, ha a beszélgetések kihallgatásokká válnának!

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot és kövess a Facebook oldalon!

 

Az unokázós átverés - hogyan ismerjük fel?

Manapság sajnos újra többször is lehet hallani az úgynevezett "unikázós" átverésekről. Az áldozatok azt mesélik, hogy váratlanul kapnak egy hívást egy ismeretlen számról, a hívó az egyik szerettüknek adj ki magát és azt kéri, hogy segítsen. És mi a segítség? Természetesen a PÉNZ! A felhívottak megijednek, stresszehelyzetbe kerülnek, és emiatt rosszul hallanak (nem ismerik fel a hangról, hogy nem is az unokájuk beszél), és persze sokszor rosszul is döntenek - vagyis fizetnek. Közben pedig az unoka nyugodtan alszik az ágyában, mit sem tudván arról, hogy mi zajlik a nagyszülőknél.

Mert persze nem a szerettük került bajba, csak egy durva és minden eleganciát és emberséget nélkülöző átverésnek lettek az áldozatai. Utólag hallva a történeteket néhány pontnál gyanús lehetett volna a szituáció, de mivel az ijedtség és az aggódás tompítja a józan ész súgta érveket, ezért ott a szituációban ezeket gyakran figyelmen kívül hagyják. Így válnak áldozattá.

danger_traingle.jpgNem könnyű ilyen helyzetben higgadtnak maradni, de azért meg kell próbálnunk megőrizni a hidegvérünket. Ha pedig nem sikerül, akkor különösen érdemes végigolvasni a lentieket.

Mert az egész átverés alapja a kommunikáció. Ha pedig végigolvassuk a jeleket, akkor hátha a memóriánk előhívja majd az olvasottakat és figyelmeztet bennünket akkor is, amikor a stressz már elhomályosította a józan mérlegelést. 

A módszer alapja az STR, vagyis a "Ráijeszt, majd megoldást kínál" technika. A hívó veszélyhelyzetre hivatkozik, így megijedünk, és azonnal a megoldást kezdjük keresni. Ezt a reakciót kihasználva a telefonáló máris mondja azt, amivel a helyzet megoldható, vagyis hogy fizessünk. Az STR technikáról részletesebben ITT olvashatsz. 

Lássuk, hogy milyen kommunikációs elemekből áll össze az unokázós átverés, és milyen jelek alapján következtethetünk arra, hogy mi is épp ennek a célkeresztjébe kerültünk:

Csali: veszélyhelyzet van!

A beszélgetés indulása az, hogy a kiszemelt áldozat hozzátartozója veszélyben van. Ilyenkor egyből átkapcsol az agyunk MEGMENTŐ üzemmódba, és már csak a következő lépésekre koncentrálunk. Vagyis bekaptuk a csalit.

MOST vagy SOHA!

Az unokázós átveréseknél a telefonáló úgy tálalja a helyzetet, hogy most azonnal kell cselekedni. Vagyis nincs idő gondolkozni, és különösen nincs idő telefonálni. De miért is ne lenne idő erre? Az átverés célpontjai általában mindössze 1 hívásra vannak attól, hogy ne váljanak áldozattá. Ha felhívják közvetlenül azt, akinek a nevében telefonáltak, akkor általában azokat az otthonuk nyugalmában találják majd.

Csak MI segíthetünk!

Az üzenet lényege, hogy csak MOST és csak MI segíthetünk! Normális esetben felmerülne a kérdés a nagyszülőkben, hogy miért nem a szülőket hívta az unoka. De ha ezt megkérdezzük, akkor erre már eleve bekészített válaszokat kaphatunk. Szóval akár rákérdez valaki, akár nem, az biztos, hogy egy intő jelnek kell ezt is tekinteni.

Beazonosítás: a kihagyott lehetőség

Soha nem egy távoli ismerős az, akinek kiadják magukat a csalók, hanem mindig egy közeli hozzátartozó. Általában az unoka, erről is kapta a nevét ez a fajta az átverés. Viszont a telefonáló nem tudja előre, hogy valakinek fiú vagy lányunokája van-e. ezért érdemes ügyelni arra, hogy ezt a csalók a legelső mondatokban próbálják belőni. Ha el is találják, akkor is nálunk van több információ az unokáról, így érdemes arra visszakérdezni, de úgy, hogy a válaszból el tudjuk dönteni, hogy kivel beszélünk. Például kérdezhetünk rafináltan: "Apád/Anyád nincs ott? Megint Németországban vannak?". Használjunk olyan helyszíneket, ahol még biztosan nem járt a másik. Vagy ha nem akartunk ennyire agyafúrtak lenni, akkor azonosítsuk be őt, és kérdezzük meg, hogy mikor született, hogy hívják a testvérét, stb. Ezekre a legnagyobb bajban lévő is tudja a választ. Ha viszont nem jön felelet, akkor azt vehetjük úgy, hogy kifogtunk a csalókon és nem próbálkoznak többé velünk.

Agy kikapcsolás

A megtévesztések egyik ismérve, hogy vagy túl sok, vagy túl kevés információ hangzik el a kommunikáció során. Mivel az unokázós átverésben az a lényeg, hogy összezavarják és kikapcsolják a gondolkodást a másik félben, ezért ők általában a túl sok információ változatot használják. Veszélyes helyzet, hiszen ilyenkor úgy akarjuk megoldani a problémát, hogy nem értjük azt. Nem mellesleg elengedjük a fülünk mellett azokat az információkat, amik visszatéríthetnének bennünket a racionálitás talajára. 

Volt már olyan velünk, hogy egy előadáson, megbeszélésen vagy akár csak egy normál beszélgetésben túl sok volt az információ számunkra? Ha igen, akkor emlékezzünk vissza, hogy hogyan reagáltunk! Ugye, hogy kikapcsolt az agyunk, és már nem követtük a tartalmat? És ugye hogy mégis kialakult egy benyomás bennünk arról, amire nem is figyeltünk?

Nem meglepő a jelenség, hiszen ha az agyunk racionális része nem dolgozik, akkor egy döntési helyzetben a szubjektív elemeket használjuk. Ilyen elem az unokázós átverések esetében a félelem, a féltés, és a cselekedni akarás.

Alkudozás

És végül, de nem utolsó sorban az alkudozás az az elem, ami gyakran előkerül az unokázós átverésekben. A telefonáló nem tudhatja, hogy mennyi pénzt tartunk otthon, ezért ha túl sokat kér, és kiderül, hogy bár szívesen segítene a nagyszülő, de nincs nála annyi, akkor megkezdődik az alkudozás. Kiderítik, hogy mennyi pénzt tud a célpont előteremteni nagyon gyorsan, majd azt mondják, hogy az is elég lehet. Ha ez a beszélgetés elején történne, biztosan kevesebben sétálnának bele az átverésbe. De ezen a ponton már rég a szubjektív elemek dominálnak, és ezek megakadályozzák, hogy egy olyen árulkodó jel feltűnjön bárkinek, mint az alkudozás.

De akkor mi a megoldás? És kizárhatjuk-e, hogy a szeretteink egyike egyszer bajba kerül, és hozzánk fordul? Meg merjük-e kockáztatni, hogy nem segítünk?

Természetesen a válasz az, hogy ha bajba kerül egy családtagunk, annak segítsünk. Ha azonban azt érezzük, hogy valamiért csak most, és csak mi segíthetünk, akkor éljünk a gyanúval, hogy átvernek bennünket. Azonosítsuk be valamivel a telefonálót, és tegyünk mi is csali mondatokat a kommunikációnkba! Legfőképpen pedig maradjunk higgadtak, és adjunk pár percet magunknak, hogy átgondolhassuk a dolgot. Kérdezzük meg többször, hogy MIÉRT? és leginkább hívjuk fel azt, akinek a nevében telefonálnak, vagy a szüleit - vagy ami talán még ennél is jobb: a rendőrséget. 

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

Így beszéljünk IT-sokkal

Talán sokan hallották már a következő viccet. Azt mondja a feleség a férjének: "Kérlek, menj el a boltba, vegyél kenyeret, és ha van tojás, hozzál hatot." 

Mit hoz haza egy átlag ember? 6 tojást. Ámde mivel jön haza az informatikus? Nyilván 6 kenyérrel!

A vicc jól mutatja a gondolkodásbeli különbséget. Érdemes, és egyben nagyon érdekes is jobban megismerni az informatikusok gondolkodásmódját ahhoz, hogy megérthessük őket. A bevásárlós példánál maradva pedig azért is, hogy végül azt kapjuk, amit szerettünk volna. A helyzet nem egyszerű, ezért hasznos lehet néhány tanács.

SZÓTÁR IT-SOKHOZ

Mindenképpen jól jöhet például egy szótár, hogy a kérdéseinkre kapott válaszokat is biztosan úgy értsük, ahogy kell. Ezek nem a szakzsargonba tartozó, vagyis nem a szakmát érintő kifejezések lesznek, hanem inkább olyanok, amivel a válaszokat könnyebben dekódolhatjuk. Tehát lássunk néhány konkrét szót, és azok jelentését az IT-sok szótárából! 

1. Bug = valami nem jó, nyugodj bele!

A bug egy hiba a szoftverben, ami azért kapta a bug (=bogár) nevet, mert a régi számítógépeknél a legtöbb probléma oka az volt, hogy egy bogár elrágta a vezetékeket. Ma már persze nem ez a tipikus hiba, de a problémák okát ma is meg kell keresni, kijavítani, majd letesztelni, hogy biztosan jól működik-e minden. Vagyis a "bug" szó alapból a problémát jelenti, egy hibát a programban. Érdekes módon sokszor mégis úgy is használják, mint önmagát magyarázó szó:

smiley.jpgUser: Ez és ez nem működik. Megnéznéd, hogy mi lehet a probléma?

IT: Igen, ez egy bug.  (szabad fordításban: azért hibás, mert hiba van benne)

2. Business Analyst = aki jó esetben meg is akarja érteni, amit mondunk

A jól működő kommunikációhoz elengedhetetlen, hogy ne csak képes legyen valaki megérteni, amit a másik mond, hanem akarja is azt megérteni. Ez az IT esetében a BA (Business Analyst) szerepkör. Manapság a nagyobb vállalatok őket alkalmazzák mediátorként az üzlet (megrendelő) és az IT között. Vagyis ők azok a szereplők a kommunikációban, akik nemcsak hogy képesek megérteni mindkét oldalt, de meg is akarják találni a közös hangot. Legalábbis ideális esetben, mert azért a BA-k legtöbbször inkább az IT-hoz húznak, nem a mediátor szerephez.

3. By design = ezt így kérték, most már késő változtatni!

Ha megkérdezzük, hogy egy programban mi miért működik éppen úgy, ahogy szerintünk kellene, akkor gyakran érkezhet a "By design" válasz. Ez annyit jelent, hogy a programozó véleménye szerint így kérte a megrendelő, vagyis ha nem jó így, akkor nem a fejlesztő a hibás, hanem az, aki ezt így rendelte meg. További lépéseknek helye nincs, el kell fogadnunk a helyzetet, a szoftver így marad. Talán csak egy megoldás lehet: elolvasni a dokumentum leírást (specifikációt), hogy biztosan úgy kértük vagy sem. Ezt azonban nem teszi meg soha a user, inkább belenyugszik a megváltoztathatatlanba.

4. CR (change request) - nem figyeltél, fizesd ki, és legközelebb majd olvasd el a specit!

Egy program a specifikáció alapján készül el, amely minden kívánt folyamat leírását tartalmazza. Miután a dokumentum véglegesítésre került (vagyis a megrendelő elfogadta), már nem módosítható. Vagy ha nagyon kell, akkor természetesen van az a pénz, amennyiért lehet módosításokat eszközölni. Ennek megkérése a CR, vagyis a változtatás kérés. Költséges hobbi, ami lényegesen kevesebb kiadást okozna, ha a megrendelő elolvasta volna részletesen a specifikációt.

5. Folyamatban van = senki nem nyúlt még a feladathoz, és ha nem kérdezel rá sokszor, akkor nem is fog!

Ha megkérdezel egy IT-st, hogy hol tart az általad kért dolog, és arra azt válaszolja, hogy "Folyamatban van", akkor azt nyugodtan értsd úgy, hogy még senki sem csinált vele semmit. A munka még el sem kezdődött. Az ilyen típusú kérdések és válaszok könnyen végtelen ciklust alkothatnak, amiben az nyer, aki tovább bírja. Ha elég kitartó vagy, előbb-utóbb még az is lehet, hogy a problémád megoldódik!

6. Speci (specifikáció) = a megrendelő szemében NEM elolvasandónak minősülő dokumentum, így ez a legtöbb probléma forrása

Egy szoftver általában egy részletes egyeztetés alapján készül el, ami a megrendelő végleges kéréseit tartalmazza. A megbeszélteket részletesen leírják egy dokumentumban (specifikáció), benne folyamatokat és képernyőket egyaránt találhatunk. Minden szuperül működne, HA alaposan elolvasná mindkét fél, főleg a megrendelő. De inkább csak a programozók lapozgatják, hiszen ez alapján tervezik meg, majd kivitelezik a szoftvert. 

A specifikáció alapján egy használatot segítő kézikönyv (Manual) is készül, ennek olvasottsága szintén nulla közeli. Az erre való emlékeztetésre alkalmazzák az informatikusok a RFM (Read the f...ing manual) vagy szebbre fordítva a "Könyörgöm, olvasd el a kézikönyvet!" üzenet is. Valóban sok kérdésre megtalálnánk benne a választ, de mivel lényegesen hosszabb, mint egy online chat üzenet, ezért ez nem történik meg.

7. User = ember, középvezetői szint alatt

Az IT-sok a kommunikációjukban valós neveket leginkább csak a felső vezetők esetében használnak. Ezen nem kell megsértődni, mivel a jelenség főleg azon alapszik (az empátia helyenkénti hiányán túl), hogy az informatikusok a rendszerek és az abban működő folyamatok oldaláról közelítik meg a problémákat. Ennek megfelelően ami egy ember problémája, az sokaké lehet. Tehát általánosítanak. A szemükben egy átlag ember nem egy személyiség, pláne nem egy érző lény, hanem egy felhasználó, így a szót nem kell negatívnak értékelnünk.

Ellentétben az 1 bites user és az egység sugarú user szavakkal, mert ott már ne dilemmázzunk, azokat nyugodtan vegyük erősen degradáló kifejezéseknek.

8. Work around = az IT ragtapasz

Egy hibát több módon is meg lehet oldani: szépen, alaposan, stabilan - vagy tehetünk rá egy ragtapaszt, és máris elrejtettük a problémát. Ugyanígy az IT-ban is sokszor alkalmaznak tüneti kezeléseket, kerülő megoldásokat (work around-okat). A tervek (értsd: a naiv álmok) szerint ezek addig maradnak, amíg a végleges javítás meg nem történik. A work around-ok általában kevésbé stabil megoldások, szakmailag sem ezek a legjobbak, de ideig-óráig megoldják a problémát. És ebből van a legtöbb probléma is: az áthidaló, ideiglenes megoldásként induló módosítások állandóvá válnak, és a végleges, stabil megoldások ideje nem köszönt be. Valahogy úgy képzeljük el ezeket, mint a '60as évek panelépítkezéseit. A terv az volt, hogy átmenetileg megoldják velük a lakhatási gondokat, és 2-3 évtized múlva eltűnnek a városképről. De nem így lett, hanem velünk maradtak, ahogy a work-around-ok is.

hiusag.jpg

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK!

Most már pár szót pontosabban értünk, amelyekkel az IT válaszokban találkozhatunk. De nézzük meg azt is, hogy nekünk mi mentén érdemes kommunikálni, ha IT-sokkal beszélünk és szeretnénk náluk célt érni. Fontos, hogy a leggyakrabban használt kommunikációs elemeink kerülnek itt felsorolásra, amiktől a legnehezebb lesz megválnunk!

1. Feltételes mód - KERÜLENDŐ!

A magyar nyelvben a feltételes módot gyakran használja az átlagember arra, hogy udvariasabb legyen tőle egy felszólítás. Például: ki tudnád nyitni az ajtót? A kérdés nyilván nem arra vonatkozik, hogy képes-e erre az illető, hanem ez igazából egy felszólítás arra, hogy a másik nyissa ki az ajtót. Ezt a formulát azonban nyugodtan elfelejthetjük, ha egy klasszikus IT-stól szeretnénk kérni valamit. Tőlük ugyanis a következő válasz fog érkezni: "Igen, ki tudnám nyitni". De tett nem fogja követni a szavakat. Éppen ezért azt se kérdezzük meg tőlük, hogy valami lehetséges-e / megoldható-e, mert arra is csak annyi választ fogunk kapni, hogy igen vagy nem. Talán az elején nehéz lesz, de ilyenkor gondoljunk mindig arra, hogy ők 6 kenyeret hoznának a boltból!

2. Mit javasolsz? kérdés - KERÜLENDŐ!

Felejtsd el a "Mit javasolsz?" kérdést! Egy programozó általában egészen máshogy kreatív, mint egy marketinges. Nem akar ötletelni, hanem meg akarja érteni, hogy mi is az ő feladata. Képzeljük el őket úgy, mint egy tolmácsot, fordítót: ők sem akarnak ötletelni a lefordítandó anyagról, hanem pontosan meg akarják azt érteni, hogy utána minél pontosabban átültessék azt egy másik nyelvre. Ez a nyelv pedig a tolmácsok esetében egy beszélt változat, az informatikusoknál pedig egy kód nyelve. A hozzáállás ugyanaz mindegyik oldalon: lefordítani akarják, nem jobbá tenni.

3. Felesleges körmondat - KERÜLENDŐ!

A tolmács analógiánál maradva érdemes kerülni a körmondatokat, és különösen érdemes kerülni a saját tapasztalatot. Ne feledjük, hogy a másik fél a pontos működést szeretné megérteni, és minden más infó (milyen tapasztalataink vannak, mi hogy élünk meg dolgokat) kerülendő. Ezek nem vezetnek a célhoz, inkább csak elveszik az időt és nehezítik a megértést, mert elterelik a figyelmet a lényegről.

4. Kitalálni, hogy mi kis változtatás és mi nagy - KERÜLENDŐ!

A nullák és egyesek világában nem minden úgy működik, ahogy azt a magunkfajta user elképzeli. Lehet, hogy nekünk minimális változtatásnak tűnik, hogy valaminek a sorrendjét megváltoztatjuk, de nem látjuk azt, hogy mindez a szoftverben miket okozhat. Tehát ne találjuk ki előre, hogy mi kis változás és mi nagy, csak mondjuk el, hogy mit szeretnénk!

Tipikus példák:

"Csak egy check box kellene gyorsan, megvárom!"

"Semmit nem érint, csak pár sorral kerüljön ez a rész feljebb!"

A sztereotípiák persze sokszor működnek: az IT-sok sokszor más logika szerint gondolkozhatnak, kommunikálhatnak és viselkedhetnek. Közülük páran még mindig zoknit vesznek a szandálhoz, ezt lógó melegítővel és abba betűrt pólóval kombinálják, ráadásul mindez egyáltalán nem zavarja őket. Az is jellemző néhányukra, hogy a vicceikben gyakran semmi nyoma sincs az empátiának, és sokan közülük a színskála megismerésében is megálltak alapszíneknél.

De ha fel akarjuk fedezni a világukat, akkor érdemes közelebb menni hozzájuk - ha jól csináljuk, nagyon érdekes és nagyon szórakoztató lesz!

Végül íme néhány tanács, amit soha ne feledjünk, ha szeretnénk elkerülni a felesleges köröket az IT-val való egyeztetések során:

Tudnunk kell, hogy mit akarunk!

Fogalmazzunk pontosan, és hogy ezt megtehessük, készüljünk fel az egyeztetésekre! Vagyis tudnunk kell, hogy mit akarunk. Ne dilemmákkal és álmokkal érkezzünk egy IT-s megbeszélésre, hanem konkrét elképzelésekkel.

Ügyfélélmény másképp!

Az IT-sok szolgáltatnak, de nem úgy, ahogy mi gondoljuk. Mi, egyszerű userek már megszokhattuk, hogy más szolgáltatóknál nagy hangsúlyt helyeznek az ügyfélélményre. Vagyis arra, hogy a kiszolgálásunk közben érezzük jól magunkat, és alapvetően törődjenek velünk, mint emberrel. Ez az ügyfélélmény alapú szolgáltatás általában nincs jelen az IT kommunikációban, ezért ne is keressük. Nem véletlen, hogy nem az IT-sok a klasszikus értékesítők, és jellemzően nem is a tapintat mintapéldányai. Emlékezzünk vissza, hogy az ember szóra a user kifejezést alkalmazzák! Az ügyfélélményt inkább a produktumban keressünk, és a végeredmény minőségét tekintsük ebben az esetben az ügyfélélmény mértékegységének.

Nekünk, usereknek pedig a XXI. században élve két lehetőségünk van: vagy a programnyelveket tanuljuk meg, és készítjük mi magunk a szoftvereket, vagy ha ez nem megy, akkor azok nyelvét kell megtanulnunk, akik már most képesek erre. Mert bizony nem lesz mindegy, hogy hogyan értik azt, amit mondunk nekik, vagy amire megkérjük őket.

Ha tehát azt akarjuk, hogy 1 kenyeret és 6 tojást hozzanak, akkor mondjunk azt: "Kérlek, menj el a boltba, vegyél 1 kenyeret, és vegyél 6 tojást is!" Remélem, hogy nem csak Húsvétkor fogunk jól járni a most tanultakkal! :-)

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

 

Az igazán jó prezentáció biztos receptje

A lehengerlő prezentációra vagy születni kell, vagy sok évig tanulni és gyakorolni a technikákat. Sokaknak azonban ez nem adatik meg, mégis időről időre ki kell állniuk emberek elé, és személyesen vagy online beszélni kell valamiről. Persze senki nem akar unalmas lenni a hallgatóságnak, viszont mindenki szeretne emlékezetes maradni. Hogy őszinte elismerést kaphassunk, ahhoz viszont sok szabályt be kell tartani. 

A prezentációk alapszabályait már sokan ismerik:

magunkhoz_intezett_szavak.jpg

  • Húzd ki magad!
  • Gyakorolj tükör előtt!
  • Vedd fel az előadásodat videóra és nézd vissza magad!
  • Beszélj lassabban a megszokottnál!
  • Mosolyogj!
  • Ha dominálni akarsz, akkor tedd csípőre a kezed, de soha ne tedd a kezed a zsebedbe!
  • Ha izgulsz, akkor kapaszkodj meg valamiben, például az állványban, aminél állsz!
  • Használj kevés szót a diákon
  • Ne kombináld a kiemeléseket, például vastagon szedett betűt ne húzz alá!
  • Kerüld a megoldás megjelenítését a diákon!

Ezeken túl nézzük meg azokat a főleg kommunikációs szabályokat, amiktől profibb, összeszedettebb benyomást kelthetünk, és előtte azokat is, amiket érdemes elkerülni.

Tehát először is lássuk azt, hogy mit NE tegyünk prezentáció közben!?

1. NE viccelődjünk! A vicceléssel az a legrosszabb, hogy ritkán vezet eredményre, hiszen túl sok ember  ízlését kell eltalálni. Ráadásul ha nem érjük el vele a kívánt hatást, akkor még balul is elsülhet, és rendkívül kellemetlenül fogjuk érezni magunkat, amikor senki nem nevet a viccesnek szánt mondatunkon. Különösen ne legyünk azok, akik egyedüliként nevetnek a saját viccükön - tehát a legjobb még egyszer az, ha NEM viccelődünk!

2. NE olvassuk fel a prezentáció szövegét! Utoljára 20 éve tartottak olyan prezentációt, ahol az illusztrációk mellett egész mondatok szerepeltek, amit az előadó felolvasott. Nagyjából a 3. mondat után minden érdeklődőt el fogunk ezzel veszíteni, hiszen olvasni ők is tudnak - és meg is fogják tenni a nézők, vagyis néhány dia után már csak olvasni fogják a szöveget és egyáltalán nem figyelnek az előadóra.

3. NE mondjuk azt, hogy izgulunk! Ahogy azt se hangsúlyozzuk, hogy nekünk ez az első alkalom, bármennyire is szeretnénk ezzel empátiát kelteni a hallgatóságban. A közönséget ezzel csak még kritikusabbá tesszük, és csak egy amatőr hangulatot generálnánk már a prezentáció elején.

4. NE várjunk kérdéseket! Sokszor látni előadókat, akik a prezentációjuk végén  kezüket tördelve várják, hogy kérdéseket kapjanak, és látszik rajtuk, hogy a kérdések tényét az előadás témája iránti érdeklődéssel teszik egyenlővé. Pedig ez nem így van, hiszen akár tetszett a prezentáció, akár nem, még nem biztos, hogy bárki is kérdezni fog. Ezért ha szeretnénk helyet adni a kérdéseknek, akkor kérdezzünk rá, majd számoljunk el magunkban 5-ig, és ha addig sem érkezik kérdés, akkor zárjuk le a prezentációnkat. Még egy ide vonatkozó szabály: a kérdések nem érkezésének tényét NE kommentáljuk, csak fogadjuk el és lépjünk tovább, és adjuk át a helyünket a következőnek.

Rendben, ezeket NE csináljuk, de vajon mi az, amit viszont IGEN? Mit érdemes minden előadás előtt vagy közben csinálni, ami hozzájárulhat a prezentációnk pozitív képéhez? Mivel alakítunk ki pozitív, profi, hozzáértő és főleg szimpatikus képet a hallgatóságban? 

yes_2.png

És mire figyel a hallgatóság igazából? Az előadásra vagy az előadóra?

1. Szájgyakorlatok

Talán furcsán hangzik, de a előadás előtt pár perccel érdemes gyakorolni a megfelelő artikulációt. Ezt néhány betű gyors egymásutánjával tudod a legkönnyebben megtenni. Gyakorold gyorsan, túlzott artikulációval a következőket: i-ü, a-á, e-é

2. Dobjuk fel magunkat!

Mielőtt kimegyünk a közönség elé, hozzuk magunkat pozitív formába. Ennek egyik legjobb módja, ha hangosan énekelünk valamit, vagy ha erre nincs lehetőséged, akkor csak mélyeket lélegünk. Az éneklés feldob és elűzi a stresszt, a mélyebb és koncentrált lélegzés pedig segít koncentrálni. Ha bármelyik megvan, kezdődhet a prezentáció!

3. Költői kérdés

Érdemes már a prezentáció megkezdésekor felvázolni egy konkrét problémát vagy egy kérdést, és az egész prezentációt erre építeni. Például egy marketing témájú előadáson kezdjük azzal, hogy "Mit akar az ügyfél?", majd miután elmondtuk az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, zárjunk ezzel: "Tehát mit is akar az ügyfél?" És válaszoljuk meg a saját kérdésünket, összefoglalva a téma leglényegesebb információit. Ezzel keretes szerkezetbe tesszük a mondanivalónkat, lezárt és profi hatást érünk el. Nem utolsó sorban pedig a kérdések fenntartják a figyelmet.

4. Szemkontaktus

Válasszuk ki több pontot is a teremben és beszéljünk azokhoz. Egyetlen pontot kiszűrni, plafont nézni zavaró a hallgatóknak, és könnyebben elveszítik a figyelmüket is. Hosszú szemkontaktust tartani bármelyik nézővel komoly hiba, és azonnal eltereli a figyelmet a mondanivalónkról.

5. Foglaljunk össze!

Ismétlés a tudás anyja - tartja a mondás, és ez igaz is. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a lényeges eleme és a fő mondanivaló megmaradjon, akkor ismételjük el röviden őket egy-egy téma végén. Akár ki is mondhatjuk, hogy "Most már tudjuk, hogy mit akar az ügyfél".

6. Beszéljünk a hallgatóságról!

Aki azonosulni tud azzal, amiről épp hall, az jobban fog figyelni ránk.  Ezért érdemes úgy fogalmazni, hogy abban a hallgatóság érintettnek érezze magát. A legjobb mondatok erre: "Biztosan Önök is voltak már abban a helyzetben." Ezek megtartják a figyelmet, ami egyébként sok előadóval szemben elkalandozna.

7. Karizma

Soha ne becsüljük alá a karizma fontosságát! Akiről a hallgatóságnak az a benyomása alakul ki, hogy magabiztos, arról azt is gondolja, hogy érti a dolgát. Egy pozitív tulajdonság alapján már hajlamosak vagyunk továbbiakat feltételezni valakiről. Ezért ha magabiztos fellépéssel állunk ki, akkor elégedetten is távozhatunk - akár a prezentációtól, a mondanivalónktól teljesen függetlenül is.

Az emberek nem mindig figyelnek a tartalomra, vagyis a mondanivalónkra. NEM a jó prezentációt keresik, hanem a JÓL PREZENTÁLÓT. Vagyis az embert! Ezért a legfontosabb alapszabály: magunkkal minimum annyit foglalkozzunk, mint a prezentációnkkal. A végén a teljes előadás megítélésekor ugyanis mindig a személyes benyomás dönt!

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

Érvelési hiba vagy szándékos manipuláció?

Azt mondják, hogy aki beszél, az egyben befolyásol is. Talán ez sokszor így is van, hiszen mi magunk is ezt tesszük, ha érvelünk például a nyaralás vagy egy vásárlás mellett, vagy ha a gyereket próbáljuk meggyőzni arról, hogy igenis érdemes tanulni. Tehát a befolyáslás az életünk része, és sok esetben nyíltan történik.

De mi van akkor, ha mindez nem nyíltan zajlik? Vagy akár szándékosan hibás érveléseket alkalmaznak a gyorsabb és hatékonyabb meggyőzés érdekében? Ezekben az esetekben a legfontosabb az, hogy vegyük észre, ha bennünket akarnak befolyásolni! Erre a legjobb megoldás az, ha megtanuljuk felismerni a velünk szemben használt befolyásolási módszereket, különösen azokat, amik nem a legszebbek. Ezzel persze nem csökkentjük a minket érő ingerek számát, de legalább könnyebb lesz eligazodni köztük. 

boss.jpgA cikk alján egy szavazás szerepel arról, hogy ki melyik technikával találkozott már.

Talán még fontosabb kérdés, hogy észrevettük-e, amikor éppen befolyásolni akartak bennünket - de ezt már elég, ha mindenki csak saját magának vallja be!

HOL PRÓBÁLNAK MEG BEFOLYÁSOLNI BENNÜNKET?

Az élet mindennapjaiban is számtalan befolyásolási módszert tapasztalhatunk meg a magunk bőrén is. Érdemes nyitott szemmel járni, mert ez köszön vissza a plakátokon, az online hirdetésekben, a reklámokban, és sok ilyet hallunk a hétköznapi beszélgetések során is. Sokan szándékosan alkalmazzák ezeket, míg sokan észre sem veszik, hogy hogyan is érvelnek valójában. Még többen pedig a kommunikáció másik végén állnak - ott, ahol nehéz eldönteni, hogy miért, hogyan és milyen hatással történik a befolyásolás. 

Általában ott tudunk szándékosságról beszélni, ahol érdek fűződik a befolyásolás utáni döntéshez, például egy termék megvásárlása melletti döntéshez, vagy a választási eredményekhez. A lényeg, hogy legyünk tisztában azzal, hogy melyek azok a módszerek, amelyekkel akarva - akaratlanul befolyásolnak bennünket.

És most lássuk a klasszikusokat, a befolyásolási eszközök TOP listáját!

ordog.png

1. Árnyékbokszolás

A módszer egyszerű: két vitapartner áll egymással szemben, mindegyiknek megvan az alapvető mondanivalója. Viszont az egyik fél arra reagálva fejti ki álláspontját, amit a másik nem is mondott. Ezzel arra kényszeríti őt, hogy megvédje a megtámadott álláspontot. Mármint azt, amit ő nem is képviselt az elején! Szinte biztos bukás, hiszen már eleve negatívból indul az, akit ezzel érvelésre kényszerítenek. Persze mondhatnánk ilyenkor, hogy meg kell mondani, hogy mi nem ezt állítottuk.De egy heves vitában gyakran nem logikusan reagálunk, hanem ösztönösen. 

2. Szalmabáb

Nagyon gyakori érvelési módszer, egyfajta csúsztatás. Az egyik fél nem azt az álláspontot támadja, amit a másik fél képvisel, hanem annak egy szándékosan lebutított változatát. Innentől kezdve a másik személye és mondanivalója egyaránt könnyen nevetség tárgyává válik. 

3. Címzés a személynek - ad hominem

Az a módszer, amikor a tettek helyett a személyt minősítik. Választásoknál nagyon gyakori módszer, amikor negatív színben tüntetnek fel egy jelöltet, ezzel nem az általa képviselt dolgot minősítik és támadják, hanem a személyét. Ezzel természetesen súlytalanná és nevetségessé teszik a mondanivalóját is. Gyereknevelésben is gyakori hiba, amikor egy hibáért magát a gyereket minősítik ("Buta vagy") ahelyett, hogy a tettről fogalmaznának meg véleményt ("Butaságot csináltál"). Pedig óriási különbség!

4. Egyenlőségjel

Egyik legegyszerűbb módszer, és mint ilyen, az egyik legaljasabb is. Azon az elven működik, hogy veszünk egy pozitív dolgot (például béke, béremelés) és egyenlőségjelet teszünk közé és annak a neve közé, akinek a javára befolyásolni szeretnénk az embereket. Ugyanez még jobban működik negatív formában is: egy mindenki számára negatív dolgot és egy személyt egyenlővé teszünk. Háború = XY

5. STR

A "Scare Than Release" (magyarul "Ráijeszt, majd megold") módszer azon alapszik, hogy ha félünk valamitől, akkor máshogy reagálunk, mint higgadt állapotban. Ilyenkor ösztönösebbek vagyunk, és akár gondolkodás nélkül is a biztonságot jelentő személy mellett köteleződünk el. Éppen ezért aki népszerűsíteni akarja magát, az gyakran előáll egy problémával, ami veszélyt jelenthet a hallgatóságára, az emberekre. Ez lehet egy kitalált, vagy valós, de eltúlzott veszély is, amire egyből kínálja a megoldást is: saját magát. Ösztönös vonzódást kezdünk el érezni iránta, mint megmentő iránt, és kevésbé kételkedünk a szavában akkor is, amikor már más témáról beszél.

6. Ökológiai tévedés

Akkor beszélhetünk erről, ha egy csoport egyedeinek tulajdonságáról megállapítunk valamit, és azt összehozzuk egy másikkal anélkül, hogy a két jelenség között lenne logikai összefüggés. Végül ezt az összefüggést rávetítjük az egész csoportra. Ez egyfajta bizarr általánosítás, például ilyen következtetéseket vonnak le az ökológiai tévedést alkalmazók: ha egy országban a kaszinók száma nagyobb az átlagnál, és ugyanabban az országban magas a húsfogyasztás, akkor kimondja, hogy a kaszinókba járók az átlagnál nagyobb húsfogyasztók.

7. Nirvana érvelés

nirvana.jpgA Nirvana érvelés lényege, hogy valamit azért marasztalnak el, mert annak van valami hibája. Például egy megújuló energiát alkalmazó rendszernek is van hátránya, ezért az rossz. A Nirvana érvelést nem véletlenül emlegetik gyakran Nirvana tévedésnek is. Az lenne logikus, ha egy összehasonlításban két dolog összes előnyét és hátrányát mérlegelnénk. De itt nem ez történik, hanem a befolyásoló személy kiválasztja az egyiket (ami ellen szeretne érvelni), és ha abban talál egy negatívumot, akkor azt felnagyítja, és ezáltal beállítja egyértelműen rossznak. Majd levonja azt a következtetést, hogy ezek alapján a másik a jó megoldás. A módszerről részletesebben itt olvashatsz.

MI A LÉNYEG?

Hatásosan érvelni, és ezek segítségével elérni a céljainkat szép dolog, és igenis érdemes megtanulni ennek mikéntjét. Többek között ez a blogom egyik célja is. Arra azonban már erkölcsi felelősségünk ügyelni, hogy milyen módszereket használunk, és mik azok, amiket engedünk magunkkal szemben is használni. Mindig tegyünk különbséget a nyílt érvelés és a háttérből való manipulálás módszerei között, és ha azt vesszük észre, hogy az utóbbit vetik be velünk szemben, akkor lássunk át rajta. Ne a rejtett manipulációra reagáljunk, hanem az észérvek mentén döntsünk: mindig higgadtan és főleg okosan!

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek megismerésével az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor  KÖVESD a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy LIKE-ot a Facebook oldalon!

Így próbálnak befolyásolni bennünket: a LÁB AZ AJTÓBAN technika

A következetesség átka

A mindennapi életben számtalan olyan helyzet adódik, amikor megpróbálnak befolyásolni bennünket. Ez lehet akkor, ha el akarnak adni nekünk valamit, vagy ha szeretnének elkötelezni bennünket egy munkahely mellett, vagy amikor egy politikai párt a szavazatunkat kéri. Ilyenkor előkerülnek a hatékony meggyőző módszerek: hol az elegánsabbak, hol pedig a kevésbé azok.

Az a tény, hogy rá akarnak bennünket beszélni valamire, még nem jelenti azt, hogy nem jó döntés megvenni a kínált tárgyat, vagy az adott pártra szavazni. Annyi azonban teljesen biztos, hogy azért vásároljunk meg valamit, mert azt mi akarjuk. Ne pedig azért, mert más azt akarja, hogy mi vásároljunk.

Mindig jól jöhet, ha észrevesszük, hogy éppen manipulálni próbálnak bennünket. Éppen ezért érdemes először megismerni, majd felismerni a befolyásolási eszközöket - ma például a LÁB AZ AJTÓBAN technikát!

A módszer lényege, hogy mielőtt a lényeget megkérdezik tőlünk, előtte kérnek egy kisebb dolgot tőlünk. Ugyanis ha az első, kisebb kérdésre igent mondunk, akkor az már megalapozza azt, hogy a másodikra is pozitív legyen a válasz. Persze fontos, hogy a kérések között legyen összefüggés, vagy főleg legyen egy olyan üzenet, amivel kicsiben mindenképpen lehet azonosulni. Ez lehet egy nemes cél, vagy egy kisebb szívesség, ami azt az érzést generálja bennünk, hogy a jó emberek így cselekednek. 

lab_az_ajtoban.jpgLássunk rá egy konkrét példát, amivel a ’60-as években a technika működését kísérletezték ki Kaliforniában. Egy kis csoport az egyik városrészben felkereste az utcákban élőket, hogy hadd tegyenek ki egy óriás hirdetőtáblát a kertjükbe, ami arra figyelmezteti az autósokat, hogy hajtsanak óvatosan. A megkérdezettek túlnyomó része azonnal visszautasította a kérést, mivel nem akarta, hogy a saját ingatlanját egy tábla elcsúfítsa.

Ugyanez a csoport egy másik városrészbe is ellátogatott, ahol két lépésben kérdezték meg ugyanezt. Először azzal fordultak az amerikai háziasszonyokhoz, hogy írjanak alá egy petíciót, ami az autóvezetés biztonságát támogatja. Szinte mindenki aláírta a petíciót, mert könnyű volt azonosulni a kéréssel. Hiszen ki ne támogatná azt, hogy biztonságosabb legyen a közlekedés? Ezzel a petícióval már elindultak a cél felé, vagyis már betették a lábukat az ajtóba - az emberek elköteleződtek a téma mellett.

Kis idő múlva a csoport újra felkereste a háziasszonyokat. Ekkor kérték tőlük azt, hogy hadd helyezzenek el egy óriásplakátot a kertjükben, ami szintén a vezetés veszélyeire hívja fel a figyelmet. 

A két városrészben produkált eredmények között látványos volt a különbség. Azok a válaszadók, akiket először csak a petícióval kerestek meg, azok lényegesen nagyobb arányban engedték be a plakátot a kertjükbe. Vagyis náluk tágra nyílt az ajtó!

A módszer ugyanazon az alapon nyugszik, mint az ALACSONY LABDA technika. Hűek akarunk maradni a korábban adott szavunkhoz, és következetesek szeretnénk lenni. Ha nem tennénk így, akkor folyamatos frusztráltságot éreznénk, amitől úgy szabadulunk meg, hogy végül beleegyezünk a kérésbe. 

Hol találkozhatunk mindezzel a mindennapokban?

ÉRTÉKESÍTÉS:

Számtalan helyen találhatjuk magunkat hasonló helyzetben: ha megkérdezik tőlünk, hogy fontos-e nekünk a biztonság, akkor arra nyilván igennel válaszolunk. Ezt követően pedig már nehezebben mondunk nemet egy biztosítási termék ajánlatára.

KÖLCSÖN:

Klasszikus példa az is, amikor kölcsön kérnek tőlünk 1000 Ft-ot. Ezt általában megadjuk a másiknak, hiszen biztosan elmondta előtte, hogy csak épp most nincs nála pénz, és ezért van szüksége egy gyors szívességre - ráadásul nincs is szó túl sok pénzről. A következő alkalommal már 3000 Ft-ot kér, majd pedig komolyabb összegeket tartalmazó kérésekkel is minket keres meg. Lassan az anyagi segítőjének szerepében találjuk magunkat, akinek szívesen adunk 1000 Ft-ot, ha bajban van, de első kérésre soha nem adtunk volna például 50 ezret. De itt is ösztönösen szeretnénk magunkat következetesnek érezni, és ezért sokszor igent mondunk.

POLITIKA:

További példa a technika alkalmazására, ha megkérdezik, hogy fontos-e szerintünk, hogy az időseket és a családos állampolgárokat, vagy a pénzügyileg bajba jutottakat támogassák. Természetesen erre a kérdésre mindenki igennel válaszol, akiben van egy kis együttérzés. A következő kérés azonban már lehet az, hogy szavazunk arra a pártra, aki a családok és az időse támogatását tűzte többek között a zászlójára. A következetesség elve és a társadalmi elköteleződés miatt hajlunk arra, hogy a 2. kérdésre is igennel válaszoljunk.

magunkhoz_intezett_szavak.jpgHiszen milyen ember az, aki szóban azt mondja, hogy nagyon fontos neki a nehéz helyzetben élők támogatása, de amikor konkrét lépésre van szükség, akkor már azt nem hajlandó megtenni? Vajon milyen érzés ezzel szembesülni?

Mintha nem tudnánk tükörbe nézni, ugye? Pedig lehet, hogy csak manipulálnak bennünket!

Hiszen lehetnek számunkra fontosak a társadalmi problémák úgy is, hogy nem teszünk meg olyan lépéseket, amiket magunktól nem akarunk! És attól, hogy elköteleződünk egy téma mellett, még nem biztos, hogy egy párt mellett is el kell. És nincs garancia arra, hogy ebből a szempontból ugyanazt az álláspontot képviseli az összes párt!

Mi a megoldás?

Nehéz helyzetet teremt, ha ezt a technikát alkalmazzák velünk szemben, és olyan lépésekre is késztetést érzünk, amit első kérésként nem teljesítettünk volna. Ezért éppen ez lesz a legjobb módszer a manipuláció kikerülésére: kezeljük külön a két kérdést, és ne engedjük, hogy a fejünkben összefonódjanak. Emellett tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy ezek a szituációk sokszor nem véletlenek, hanem egy egyszerű, de nagyon manipulatív technika következményei. Győzzük meg magunkat arról, hogy sokszor épp akkor vagyunk racionálisak, ha nem veszünk meg egy szolgáltatást, nem adunk kölcsön nagyobb összeget akkor, ha nem akarunk, vagy ha nem szavazunk manipuláció hatására.

Sajnos mindez a következetességre való vágyunk átka. A legegyszerűbb megoldás pedig az, ha leválasztjuk a végső kérdést az elsőtől. NE tárjuk ki gondolkodás nélkül az otthonunkat annak, aki manipulációval már betette a lábát az ajtónkba!

 Hasonló manipulációs technikákról olvashatsz még a blogomban: STR technika, Alacsony labda technika,IGEN utca, Szögelés technika.

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

Kindergarchia birodalma és az elkényeztetett gyerekek

A gyerekek cukik, okosak, őszinték, stb. Ez mind igaz, ahogy az a tény is, hogy nagyon szeretnénk kizárólag így gondolni rájuk - de néha nem megy! Talán többen is találkoztunk már olyan gyerekkel, aki azért legalább egy kicsit idegesített bennünket. Például azért, mert tiszteletlen volt a felnőttekkel, vagy azért, mert túlértékelték magukat, vagy mert egyszerűen láthatatlannak érezzük magunkat mellettük.

Persze tudjuk jól, hogy sok gyerek viselkedik furcsán felnőtt társaságában, és valószínűleg ez alól mi sem voltunk kivételek néhány évtizeddel ezelőtt. De azért vannak határok, amelyeken túl már valami nem stimmel, És hogy miért találkozunk egyre többször olyan gyerekkel, akivel szemben állva akarva-akaratlanul negatív érzéseink támadnak? Sok oka lehet, de az egyik legáltalánosabb az, hogy sok gyerek egy új társadalmi formában él: a kindergarchiában.

Mi az a kindergarchia? Az, amikor a család egésze a gyerek körül forog, a szülő pedig a kiszolgáló személyzet státuszba kerül. NIncsenek kötelességek vagy feladatkörök a gyerekre osztva, nem kell (és sokszor ne is tud) magától megcsinálnia semmit. Furcsa törvények vannak: itt a gyereket csak dicsérni lehet, sőt, szinte kötelező minden apró mondatát az egekig magasztalni. A célok és a szintek alacsonyan vannak, és ha mégsem sikerül valami, akkor azonnal meglesz a hibás is ezért - egy bűnbak kívülről.

Mindez egy pontig teljesen jól is van így, hiszen a dicséret valóban fontos dolog. De gondot okozhat az is, ha ez túlmegy a racionalitás határán, mert akkor már nem egy egészséges személyiséget és nem egy valós értékeken alapuló énképet támogat. A kindergarchia az elkényeztetés mesterfoka, ahol minden a gyerekről és az ő önbizalmáról , valamint a maximális kiszolgálásról szól.

És persze a legjobb szándék vezérel ebben is minden szereplőt, de eredményét tekintve mégis katasztrofális lehet az egész. 

kindergarchia_2.png

Kindergarchia birodalmának élén egy király van, a gyerek. Minden és mindenki körülötte forog, mindennek az elsődleges célja az, hogy a gyereknek jó legyen, különös tekintettel annak önbizalmára. A történet végén azonban általában nincs happy end, mert végül nem lesz jó mindez sem a gyereknek, sem a szülőknek.

Mert a nevelésnek egyik fontos célja mégiscsak az, hogy önálló, gondolkodó felnőtt válhasson a gyerekből, aki egészséges személyiséggel rendelkezik, és felelősséget vállal a környezete iránt, annak jobbításába pedig beleteszi legjobb képességeit. A képességeket pedig gyerekkorban kell leginkább fejleszteni - és ezzel meg is érkeztünk a kindergarchia legnagyobb veszélyéhez, ugyanis éppen a fejlesztést nem célozza meg ez a családmodell.

És mégis hogyan döntsük el, hogy egy gyerek erősen el van kényeztetve, vagy csak rossz napja van, vagy egyszerűen csak hibákat vét? Van erre néhány egyértelmű jel, amiből ki tudunk indulni, és ezek RENDSZERES ismétlődésénél már van okunk azt feltételezni, hogy az adott gyerek alaposan el van kényeztetve. 

fb_profil_1.jpg"A tettek beszélnek" - tartja a régi bölcs mondás, és mindez igaz erre a helyzetre is. A szülők szavakkal sokszor mondják a gyereknek, hogy mit hogyan kellene csinálni (pl. viselkedni), de a tetteikkel nem mindig követik a saját szavaikat. Márpedig a legjobb nevelés mindig az, aminek a tettek az alapjai.

1. Köszönés

A kisgyerekek kb. óvodás korban még kicsit tartanak a köszönéstől, zavarba jönnek tőle, de egy-két év alatt megszokják és szépen csinálják. Legalábbis azok, akiktől ezt elvárja a környezete. Aki felé nincs ilyen elvárás megfogalmazva (más néven az elkényeztetettek), azok nem fognak köszönni, vagy nem úgy, ahogy illene. Ha például a gyerekünkkel megyünk az utcán és szembejön egy ismerős gyerek, akkor az valószínűleg köszönni fog a mi gyerekünknek - nekünk felnőtteknek viszont érdekes módon NEM! Mintha ott sem lennénk!

Hogyan reagál a szülő? Egy idő után belefárad, hogy mindig köszönésre buzdítsa a gyerekét, hiszen ki szereti papagáj módjára mindig ugyanazt ismételgetni? Senki, hiszen az nagyon fárasztó, sok időt vesz igénybe, és nem is hoz gyors eredményt. Ezért inkább abbahagyják a szülők, és egy idő múlva már fel sem tűnik nekik, hogy a gyerekük egy alapvető illemszabályt nem tart be. Mondhatjuk, hogy a köszönés kis dolog. Ez igaz, viszont éppen az ilyen kisebb dolgok azok, ahol a szabályokat megtanulják a gyerekek: Anyám azt mondta, hogy köszönjek, tehát ez a kötelességem. Ennek így kellene működnie, de mivel nem ez a gyakorlat, ezért a gyerek kezdi maga mögött hagyni a kötelességeit, ami viszont már messzire vezet.

2. A felnőttek eszközök, szolgáltatók, esetleg szolgák

Ugyanezek a gyerekek észre sem veszik azokat a helyzeteket, ahol tiszteletet kellene adni (pl. köszönni, átadni a helyet, stb.). De ha szükségük van valamire, akkor azonnal tudják, hogy hozzánk kell fordulni. Aztán ha már nem kell a felnőtt segítsége, a gyerek visszavált az "átnézek rajtad" dimenzióba. Vagyis ha kell valami, akkor eszközként használják a felnőtteket. De ez nem jelenti azt, hogy utána ezt megköszönnék. Talán durva példa, de úgy viselkednek a felnőttekkel, mint a saját szolgáikkal: ha kell valami, akkor használják a szolgáltatásokat, de ha nem kell, akkor a felnőtt mintha megszűnne létezni.

Hogyan reagál a szülő? Nagyon meglepő a reakció, de általában örül, hiszen segíthet a gyereknek. Az elkényeztetés hátterében ugyanis sokszor az attól való félelem áll, hogy ők szülőként hamarosan elveszítik a fontosságukat. Ezért örülnek minden kis feladatnak, hiszen az azt mutatja, hogy ők még fontosak, és kellenek a gyereknek. Akkor is, ha már csak büfés vagy ruhatáros, esetleg pénzautomata feladatkörökre használják őket.

A gyerekeknek itt sem szól senki, hogy ez nincs így jól, sőt. Megint csak azt üzeni felé a felnőtt társadalom, hogy teljesen rendben van az, ha szolgáltatásként tekintenek a saját vagy mások szüleire. Vagyis már megint nem tanult semmit a gyerek, mert a megtanulandó dologra senki nem hívta fel a figyelmét. Igaz, hogy soha senki nem mond olyat a gyerekének, hogy ne tiszteld a szüleidet - de a tetteikkel igenis sokan üzenik ezt a gyerekeknek.

3. Belebeszélni a beszélgetésekbe? Simán!

A felnőttekre is sokszor igaz, hogy belebeszélnek egymás mondataiba. Ez általában azt árulja el arról, aki belebeszél, hogy egyáltalán nem figyel arra, amit a másik mond, valószínűleg nem is érdekli, és csak arra koncentrál, hogy ő mit akar elmondani. Gyerekeknél sincs ez máshogy: a tisztelet és az érdeklődés teljes hiányát mutatja az, amikor a felnőtt mesél valamit (például egy másik felnőttnek), a gyerek pedig ezzel párhuzamosan elkezd beszélni egy teljesen másik témáról.

Hogyan reagál a szülő? Hihetetlen, de a szülők ilyenkor legtöbbször átadják a szót a gyereknek! Vagyis abbahagyják a saját mondandójukat és elkezdenek a gyerekre figyelni. Érdekes módon innentől működik a kétoldalú kommunikáció: az egyik fél mesél, a másik pedig visszakérdez. De az együttműködő fél nem a gyerek, hanem a felnőtt. Őt egyrészt érdekli az, amit a gyerek mesél, másrészt pedig őt valószínűleg még máshogy nevelték. 

Tehát a gyerek nem kap visszajelzést arra, hogy oda kell figyelni más mondanivalójára, ezért nem is fog soha érdeklődni semmi iránt, ami másokkal történt vagy ami másokat foglalkoztat. Nem mellesleg úgy érzi, hogy az ő mondanivalója fontosabb, tehát ő maga is fontosabb, mint a felnőttek. És ezek alapján fog viselkedni továbbra is, vagyis tovább erősödik az énközpontú világa, és virágzik kindergarchia birodalma.

4. Fejlett kritikai érzék

Elkényeztetett gyerekek körében gyakori beszédtéma a körülöttük lévő dolgok kritizálása. Előszeretettel beszélnek arról, hogy mi nem jó minőségű, és egyértelműen leszólnak nagyjából mindent. Sokszor a legnagyobb örömet az okozza nekik, hogy megszereznek egy tárgyat, de utána nem használják azt semmire, maximum dicsekvésre a többiek felé. 

Hogyan reagál a szülő? Hát persze, hogy meg akar felelni itt is! Sokszor tudomásul veszi, hogy amit vett, az nem elég jó. És mivel bizonyítani akar (pláne saját maga felé), hogy ő mindent megad a gyerekének, ezért inkább valami mást is vesz neki. 

Hova vezet mindez? Tudjuk jól, hogy hova: a fogyasztói gondolkodásmód túlkapásaihoz, és ahhoz, hogy a szülői szeretetnyelvek közül már csak a vásárlás marad. A szülő megveszi a gyerek örömét, és ezzel azt az érzést is, hogy ő mégiscsak jó szülő. Ezzel egyben a koronát is felteszi a gyerek fejére, hogy a birodalma méltó uralkodója lehessen.

5. Önkritika nulla

Az elkényeztető szülők célja az, hogy semmiképpen se érje kudarc a gyereket, és csak az önbizalma meg ne sérüljön! Természetesen szükséges mindenkinek az egészséges önbizalom, de a hangsúly az "egészséges" szón van. Az önbizalmon kívül pedig mindenkinek szüksége van célokra, szintekre, amiket meg kell ugrani ahhoz, hogy büszkék lehessünk magunkra. És szükség van őszinte és racionális visszajelzésekre, és nem érdemes száműzni a szótárból azt a kifejezést, hogy "Ez most nem sikerült." Ha egy gyerek nem szembesül a hibáival, akkor nem tud javítani azokon, nem tud fejlődni. Ha pedig a legkisebb dolgok miatt is úgy ünneplik, mint egy királyt, akkor elveszik a motiváció az összetettebb dolgok iránt. Nem utolsó sorban ez a viselkedés erősen összezavarja a gyereket. Óriási lesz az önbizalma, de a szíve mélyén tudja (érzi), hogy valami nincs a helyén. 

Hogyan reagál a szülő? Erre a pontra általában sehogy, hiszen nem veszi észre, hogy a gyereknek fejlesztő beszélgetésekre is szükség van, és pláne szüksége lenne egy egészséges önismeretre. Azt azonban lehetetlen megszerezni úgy, ha csak pozitív visszajelzéseket kap. Az ilyen esetekben a szülő nem gyakorolja az önkritikát sem a gyerekkel, sem saját magával kapcsolatban.  

6. Bűnbak keresés

Az elkényeztetett gyerekek jellemző témája az, hogy ki mi miben hibás. Alaptézisük, hogy ők nyilván nem hibásak semmiben, de mindenki más okolható körülöttük az esetleges sikertelenségekért. Legyen szó tanárról, osztálytársakról, vagy akár magáról a szülőről.

Ezt a gondolkodást a gyerekek sokszor eleve a szüleiktől veszik át. Ha a szülők így közelítik meg a problémákat, és saját magukban egyáltalán nem keresik a hibát, de folyton másokat okolnak, akkor azt a gyerekek villámgyorsan lemásolják. Hiszen túl egyszerű módszer, ráadásul nem kell hozzá őszintének lenni magunkkal sem - ami azért nehéz ügy lenne. 

Tudjuk jól, hogy hova vezet mindez: oda, ahol a tanárok szava már kevesebb értéket képvisel, és ahol a gyerek történetei alapján már jogosnak tűnik a szülőknek, hogy berohanjanak az iskolába és fennhangon számon kérjék a tanárokat. A tanárok pedig mondhatnak bármit annak a gyereknek, akinek a szülei otthon nem állnak a pedagógus pártjára, hanem inkább őket teszik meg legelőször bűnbaknak. Mindezt azzal a felkiáltással, hogy az okos, mindenben tökéletes gyereknek nem ötöst adtak a dolgozatára, ezzel kudarcélményt okoztak neki. Pedig sok esetben éppen a tanárok lennének azok, akik reális visszajelzést adnak a gyereknek a tudásáról akkor is, amikor a szülők már teljesen azonosultak a kindergarchia szabályaival.

7. Önállótlanság

Az elkényeztetett gyerekekre jellemző az egoizmus, a kritikai érzék, a tiszteletlenség, és még sok más is. Egy azonban abszolút nem jellemző rá: az önállóság. Szóval ha a fentiek alapján még nem tudtuk biztosan eldönteni, hogy elkényeztetett gyerekkel van dolgunk vagy sem, akkor nézzük meg, hogy menyire önálló. Ha például a gyerek nem képes egyedül bepakolni a táskáját, vagy áll az autó mellett és azt várja, hogy kinyissuk neki az ajtót, vagy nem viszi a táskáját, hanem inkább a szülőnek ad egy ötödik nehezéket, akkor ne legyenek illúzióink, ezt a gyereket elkényeztették. 

Örök kérdés, hogy a gyerek nem TUD vagy nem AKAR megcsinálni dolgokat, vagy egyszerűen csak nem ELVÁRÁS vele szemben, hogy így tegyen? Kindergarchiában általában a 3. válasz nyer - már ha őszinték akarunk lenni magunkhoz.

magunkhoz_intezett_szavak.jpgÉs eljött az ÖNKRITIKA ideje is: nézzük meg magunkat, hogy nálunk mi a helyzet! A mi gyerekünk kinyitja magának az autó ajtaját? Maga pakol be a táskába, és ha valami otthon marad, akkor azért vállalja a felelősséget? Saját maga viszi a táskáját? Besegít a házimunkába? Észreveszi, ha egy idősebb utazik a buszon és átadja neki a helyét? Tisztelettel beszél a tanárairól és más felnőttekről és látja a saját szerepét és felelősségét is az iskolai kudarcaiban? Ha a válasz nem egyértelmű IGEN, akkor nézzünk egy kicsit magunkba: nem kezdtünk el mi is egy kindergarchiát építeni otthon?

És ha igen, akkor mi lehet ennek a hátterében? Nem értékeljük-e túl a saját szerepünket mi magunk is? És a szívünk mélyén nem félünk-e attól, hogy elveszítjük a gyerek szeretetét? Ezért nem mondunk neki nemet, ezért keressük akkor is a kedvét, ha érezzük, hogy nem jó ez az irány? 

Szándékosságról nem beszélhetünk, hiszen a szülő a legjobbat akarja a gyerekének. Sőt, a szülő szeretné megnyerni a "Tökéletes Szülő" érdemrendet is, és ezért mindent meg is tesz - sokszor talán túl sokat is. A legszomorúbb a kindergarchia megteremtése körül az, hogy a szülők ebbe rengeteg energiát tesznek, és közben végig a legjobbat szándék vezeti őket. Szóval nem lustaság áll a hátterében, hanem a kudarctól való menekülés, a túlzott féltés és talán az is, hogy a szülők nem bíznak 100%-ban önmagukban.

fb_profil_1.jpgFIGYELEM! A kindergarchiát soha nem a gyerek alakítja ki, hanem minden elkényeztetett gyerek mögött ott van egy elkényeztető szülő. Éppen ezért érdemes megfigyelni azt is, hogy a gyerek akcióira mi a szülők reakciója, és máris megértjük, hogy miért alakul ki a gyerekek néha irritáló viselkedése, és miért van kevés esély a fejlődésre a témában. 

Talán kellően kritikus ennek a bejegyzésnek a stílusa ahhoz, hogy sokakat elgondolkoztasson. A cél nem a megbántás volt, inkább csak az, hogy tartsunk egy tükröt önmagunk elé is. Mert csakis jó történhet velünk, ha abba belenézünk: vagy megállapítjuk, hogy nálunk nem így mennek a dolgok, vagy elismerjük, hogy néhány jellemvonás nálunk is jelen van a gyereknevelésben. Ha utóbbi, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha újraindítjuk a működésünket. Új szabályokkal, új célokkal és új mércékkel. És ami a legfontosabb: a racionalitás talaján.

A végeredmény nagyon értékes lesz: egy boldogabb gyerek és egy boldogabb szülő!

De ne essünk át a ló másik oldalára se: a kindergarchia ellentéte nem az érzelmek nélküli vasszigor, hanem a racionalitás. Szóval maradjunk az ésszerűség oldalán: állítsunk szabályokat, és tartsuk magunkat hozzá. Állítsunk be szinteket és azok legyenek az elvárások. Ha nem teljesülnek, akkor mondjuk ki ezt is. És ne aggódjunk, ne féljünk a kudarcoktól, és ne féltsük ettől a gyereket sem. Higgyünk benne, hogy a következő alkalmakkor sikerülni fog elérni olyan célokat, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek!

Mi kell a gyereknek igazán?

Mert a gyerekeknek irányok kellenek, elérhető, de nem túl könnyű célok, és egy szülő, aki az elveihez kitartóan ragaszkodik. És ami a legfontosabb: őszinte beszélgetések kellenek, amik szólnak a sikerekről és kudarcokról is, és a gyermek kötelezettségeiről is, hiszen a jogait már rég tudja jól. Ne vesszen el a tisztelet témája sem, ami minden generációnak jár. Mindegy, hogy ki milyen társadalmi rendszerben és családmodellben nőtt fel, erre mindannyiunknak óriási szüksége van: gyereknek és szülőnek egyaránt. 

Mert minden szülő volt egyszer gyerek, és minden gyerek lesz egyszer érett, okos, figyelmes felnőtt, akinek nem Kindergarchia birodalmában kell majd feltalálnia magát, hanem a való életben! 

fb_profil_1.jpgEz a blog azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ!

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

Címkék: gyereknevelés

Értelmező szótár a férfi és női kommunikációhoz

A jó párkapcsolat alapja a jó kommunikáció - tartja a bölcs mondás, és valószínűleg nehéz is lenne vitatkozni az állítással. Lényegesen nehezebb azonban arra a kérdésre okos választ találni, hogy HOGYAN lehet jó a kommunikáció. Bizony nem könnyű kérdés, nemhiába keresik rá olyan sokan a választ már évezredek óta. 

A téma nehézségét mutatja a számtalan szakirodalmon túl a veszekedések, válások és egyéb feszültségek végtelen sora is, És pontosan miért olyan nehéz téma ez? Miért mondják, hogy a férfiak a Marsról jöttek, a nők pedig a Vénuszról, vagyis teljesen más nyelvet beszélnek? Vagy mindez csak sztereotípia, és a XXI. század ezt már rég meghaladta?

Elég az alapokat összehasonlítani, és máris meglátjuk, hogy mi okozza a különbségeket. Lássuk összefoglalva, hogy mit jelent maga a kommunikáció a férfiaknak és mit jelent a nőknek!?

Mire való a kommunikáció? - a FÉRFIAK szerint

A kommunikáció a férfiak számára alapvetően egy konkrét információ átadását jelenti. Vagyis ha van mit mondaniuk, akkor azt elmondják, vagy ha van egy konkrét téma, akkor azt megbeszélik. A cél a pontos és világos megoldás megtalálása. Ha túl sok téma nyílik meg párhuzamosan, akkor az eltereli a figyelmet a lényegről, ezért érdemes a legfontosabb témára koncentrálni. A szavak mögött az van, amit azok jelentenek, azokon túl egyéb plusz mondanivaló vagy üzenet általában nem jelenik meg a háttérben a férfiaknál. Az esetek túlnyomó részében nincs rejtett utalás, és általában nincs érzelem sem a háttérben.

Feszültebb helyzetekben, problémásabb időszakokban a férfiak gyakran önmagukban tisztázzák előbb a helyzetet, vagyis önmagukkal kommunikálnak. Ezért a stresszes helyzetekben sokszor visszavonulnak.

Mire való a kommunikáció? - a NŐK szerint

A kommunikáció a nőknél egészen más: számukra ez a legjobb módszer arra, hogy kibeszéljék magukból a problémákat, nagyon nem utolsó sorban pedig ez a párkapcsolat egyik látványos színpada. Az aktív kommunikáció az élő bizonyíték arra, hogy két ember összetart és összetartozik. Ha nem jó az előadás, akkor az egész párkapcsolat megkérdőjeleződik. A nők szerint a kommunikációban jelenik meg az is, hogy a feleknek milyen a viszonya egymáshoz, mennyire veszik figyelembe a másik nézőpontját, és a másik érzelmeit. Így meggyőződnek meg arról is, hogy a másik fél még mindig szereti őket. Egy szónak és kifejezésnek általában több üzenete is van, és ez sokszor egyáltalán nem azonos a szó eredeti jelentésével. Minden hangsúlynak is komoly szerepe van, mert azok fontos üzenetet hordoznak. A nők a gesztusok változása alapján érzik meg a hangulat változását, így ebből következtetnek a kapcsolat kihunyására is. Mindenből messzemenő következtetések vonhatóak le, ami érzelmi síkra tereli a beszélgetést. Ezzel nem is lenne gond, ha a férfi is azon a síkon működne - de általában ez nem így van.

Kommunikációs sorminta:

Az érzelmi síkon lévő nőnél a feszült helyzetekben leggyakrabban elindul egy lavina, ami következtetések sorozatát vonja maga utána. Olyan ez, mint egy kommunikációs sorminta, vagy egy refrén, ami a fejben végigfut minden hasonló helyzet végén. A következtetések mintája és sorrendje is mindig ugyanaz:nem kedves velem, tehát nem figyel rám, tehát már nem vagyok fontos, tehát már nem szeret, tehát a kapcsolatunk a végét járja.

"Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit." 

Karinthy Frigyes

ÉPP MINT A NYELVTANULÁS:

Tehát elmondhatjuk, hogy a férfiak és a nők jellemzően tényleg olyan, mintha két külön nyelvet beszélnének. Ha pedig ez így van, akkor egy jó kapcsolat érdekében muszáj mindkét félnek elkezdeni megtanulni a másik nyelvét, legalábbis az alapokat. Ha például elkezdünk megtanulni egy nyelvet, akkor felháborodunk, hogy valamit egy másik nyelv máshogy mond vagy ír? Ugye, hogy nem! Elfogadjuk, hogy mások a szabályok, és folytatjuk a tanulást. Ugyanezt érdemes alkalmazni a párkapcsolati kommunikációban is: ismerjük meg a másik nyelvének logikáját és sajátítsuk el az alapvető kifejezés értelmét! 

Ezért most most vegyünk néhány példát, hogy azokon keresztül is megnézzük, hogy melyik szó vagy mondat mit mond a férfinak és mit üzen a nőnek. Lássuk a klasszikusokat - és most végre fordítást is kaphatunk hozzájuk!

FÁRADT VAGYOK!

Ha egy férfi ezt hallja a párjától, akkor általában lefut a "helyzetet értékelő és/vagy a megoldást megkereső szoftver": kávét készít, vagy felajánlja, hogy menjenek előbb aludni. Vagy elkezdi keresni az okot, és levonja a tanulságot. Például hogy a nő későn ment aludni, pedig tudta, hogy reggel korán kell majd kelnie és sok dolga lesz. Vagyis általánosságban a férfi válasza egy konkrét akció lesz a helyzetre, ami megoldja vagy legalább enyhíti a problémát. Sok sikerrel nem fog járni, hiszen a mindezt úgy érzékeli, hogy a párja nem is figyel rá, csak le szeretné zárni a témát. Ha a férfi az előző esti késői fekvést emlegeti (hiszen racionális okot keres a fáradtságra), akkor a nő azt fogja érezni, hogy nem elég, hogy fáradt, még meg is kritizálják. És itt indul újra a sorminta: ő nem kedves velem, tehát nem figyel rám, tehát már nem vagyok fontos, tehát már nem szeret, tehát a kapcsolatunk a végét járja.

No de akkor mire vágyik pontosan a , miután kimondta, hogy FÁRADT VAGYOK? A válasz egyszerű: arra, hogy átöleljék, és elismerjék, hogy mennyi mindent megtett aznap akár a munkájában, akár a családjáért. Tehát nem a szavak a megoldás, hanem a gesztusok, amik azt üzenik a nőknek: kedves velem, figyel rám, tehát szeret, tehát a kapcsolatunk stabil.

Uraim, talán érdemes elfogadni, hogy ez valóban így működik nagyjából minden feszült helyzetben. Ha a két nem két nyelvet beszél, akkor meg kell tanulniuk egymás nyelvét megérteni, legalább alapszinten.

És hogyan reagálnak a nők ilyen helyzetben, vagyis ha a férfi száját hagyja el a FÁRADT VAGYOK  mondat? Hát persze, hogy úgy, ahogy azt ők várták volna a párjuktól: érzelmi oldalról közelítenek, megölelik a másikat, gyengédebbé válik a hangjuk, és a testbeszédükkel próbálják enyhíteni a helyzetet, például együttérzően rámosolyognak a férfira. Ezen túl megdicsérik a másikat, hogy milyen sok dolgot teljesített aznap, és megértően felemlegetik, hogy túl korán kelt fel. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy megértésben a nők a nyerők. Nem véletlen, hogy ha bárkinek (akár férfi, akár nő) megértésre és törődésre van szüksége egy adott szituációban, akkor általában női partnert keres hozzá. 

fb_profil_1.jpg

TE SOHA NEM FIGYELSZ RÁM!

Ez a mondat általában a nők száját szokta elhagyni. Nem véletlenül, hiszen ők figyelnek jobban a non-verbális jelekre, a hangsúlyokra, a mimikára. Sokszor képesek úgy ráhangolódni a partnerükre, hogy valóban megérzik (valójában inkább a jelekből kikövetkeztetik), ha valami nincs rendben. Ez nagyon pozitív, de ha üldözési mániára vált, akkor rendkívül romboló tud lenni az egész párkapcsolatra nézve. Ráadásul sokszor jók a megérzések abban, hogy valami negatív dolog van a levegőben, de gyakran tévednek azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami nincs rendben. Ha például a férfiaknak gondja van a munkahelyükön, akkor gyakran vonulnak vissza, és rendezik le magukban a kérdést. Ehhez csend kell, és főleg idő, amit a gondolataikra fordíthatnak. Ha azonban ilyenkor beszél hozzájuk a női partnerük, folyamatosan azt kérdezgetve, hogy mi a gond, akkor elindulhat az ördögi spirál: a nő azt hiszi, hogy vele van gond (nem figyelnek rám = engem nem szeretnek), ezt számon kéri  a férfitól, aki emiatt idővel valóban feszült lesz, hiszen ő más sorrenden akart haladni. Először rendezte volna magában a saját problémáját, majd utána folytatta volna a hétköznapjait.

Fontos, hogy a "Te soha nem figyelsz rám!" mondat sokszor válik éppen emiatt önbeteljesítő jóslattá, vagyis a férfi már valóban nem figyel annyira a párjára, a nő pedig egyre jobban sérelmezi ezt. Klasszikus patt helyzet, amit azzal lehet megelőzni, hogy mindegyik fél tudatosan törekszik arra, hogy megadja a másiknak azt, amit szeretne: a nő jobban ügyel arra, hogy ne gyártson összeesküvés-elméleteket egy csendesebb este alapján, a férfi pedig arra, hogy ha nem tud/akar figyelni, akkor ezt még előre mondja el a nőnek.

MI A BAJ? - SEMMI!

Ugye mindannyiunknak ismerős ez a klasszikus kérdés és válasz. Hogy mi van mögötte? A férfi látja/sejti, hogy valami nincs rendben, ezért rákérdez a hiányzó információra (MI A BAJ?). A nő viszont azt gondolja, hogy a férfinak magától kellene tudnia, hogy mi a gond, ezért sértetten olyat válaszol (SEMMI), ami újabb ördögi kört indít el, hiszen ezzel a válasszal a férfi fejében fut megoldó szoftver megakad. Ilyen helyzetekben is érdemes 1-1 lépést tenni a feleknek egymás felé. A nőnem nem érdemes azt elvárni a férfitől, hogy az gondolatolvasó legyen, és azt sem, hogy olyan empátiával forduljon minden kérdéshez, mint amivel a nők szoktak vagy képesek. Ezért a legegyszerűbb és a leghatékonyabb módszer még mindig az, ha a nő elmondja, hogy mi a gond. A férfinak pedig nem érdemes azt várnia, hogy a nő csak a semleges információátadásnál fog maradni, hiszen a nő az érzelmeiről is beszélni akar. Az azonban biztos, hogy a "semmi" választ nem érdemes használni és nem érdemes elhinni sem a másik oldalon.

A nyelvtanulás analógiájánál maradva: ne azon problémázzunk, hogy miért van így, miért nem máshogy fejezi ki magát a másik, hanem tanuljuk meg a másik nyelvének alapjait. Egyik nyelv szabálya sem változik meg attól, hogy mi azzal nem értünk egyet, vagy nekünk nem tűnik logikusnak. Akkor miért is tennénk máshogy egy olyan nyelvvel, amit az emberiség fele beszél?

Persze attól még nehéz ügy ez. Túl régi már a probléma, hogy a férfiak és a nők hogyan érthetik meg jobban egymást. A kérdés először akkor merülhetett fel, amikor egy férfi és egy nő először összeveszett. A beszéd megjelenése után valószínűleg azonnal megjelent ez a probléma - és az emberek azóta keresik a megoldást rá.

lupin.jpgTermészetesen nagyon sok függ az adott partnertől is, tehát érdemes olyat választani magunk mellé hosszú távra, akivel azért nincsenek áthidalhatatlan távolságok közöttünk. Talán ez a legnehezebb rész, hiszen egy kapcsolat elején még a legtöbb szerelmespáron ott van a rózsaszín szemüveg, amivel nem láthatja meg azokat a jeleket, amik később visszaüthetnek a párkapcsolatban. Márpedig a legtöbb probléma a kommunikációval kezdődik, és annak nagyon eldurvult változatával zárul..

ISMERETLEN SZERZŐNÉL MEG TUDJUK ÁLLAPÍTANI A NEMET?

Érdekességként egy másik megközelítés: több kutatás is indult azzal a céllal, hogy felkutassa az emberek gondolkodásmódját a nemek közti tipizálásban. Ilyen például, amikor egy ismeretlen szerzőtől származó szöveget kellett elolvasni az embereknek, és csak a szöveg alapján kitalálni (vagy megtippelni), hogy azt férfi vagy nő írta. A tapasztalat az volt, hogy alapvetően nem tudták megállapítani a szerző nemét, de sokat elmond, hogy milyen jelek alapján próbáltak következtetni a megkérdezettek az író nemére:

FŐNEVEK: A férfiakra jobban jellemző, hogy több főneveket használnak a kommunikációjukban. Ezt talán nem is kell magyarázni, a főnév tartalmazza az információt, teszi lehetővé a megállapításokat. Ezért van az, hogy ha egy ismeretlen szövegben ezzel találkozunk, akkor gyakrabban gondoljuk azt, hogy a szöveget valószínűleg egy férfi írta.

IGÉK: Ige is több szerepel arányosan a férfiak mondataiban. Ennek egyik oka a tények megállapítása, másrészt pedig az, hogy kevesebb érzelmi kifejezést használnak, így az arány a tartalmi elemek, vagyis az igék felé tolódik. Ezért ha egy szövegben arányosan több az ige, akkor azt általában inkább a férfiaknak tulajdonítotjuk. Például: "Nyert a csapat." Kivételt képeznek az érzelmeket kifejező igék, ha ezek túlsúlyban voltak, akkor inkább nőre tippeltek a résztvevők. Például: "Nem szeretem", "Rosszul esett".

MI A TANULSÁG?

Ha megváltoztatni nem is tudjuk a nők és a férfiak kommunikációjának alapjait, annyit mindenképpen tehetünk, hogy megpróbálunk mögé nézni. Ha tudjuk az eltérések mögötti okokat, akkor legalább néhány esetben jobban megértjük majd a másik gondolkodásmódját is. És bár csodát nem tudunk tenni, és nagy megoldások sem lesznek a témában, de néhány feszült helyzetet talán meg tudunk spórolni magunknak és a párunknak is.

De illúzióink ne legyenek: a férfi és a nő máshogy kommunikál. Ez így volt, így van, és várhatóan mindig így is lesz! De ennek sok előnye is van: talán ezért is tudják egymást olyan jól kiegészíteni, hiszen van, amikor a tettekre és az információkra van nagyobb  szükség, és van, amikor a megértésre és az érzelmekre. És ezek együttműködéséből jöhet létre egy igazán jó kapcsolat.

fb_profil_1.jpgEz a blog azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ!

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

Hogyan ismerheted fel a helikopter szülőt?

Helikopter szülővel gyakran találkozhatunk a mindennapok során. Általában könnyű felismerni őket a viselkedésük alapján: folyamatosan a gyerekük körül nyüzsögnek, figyelnek, intézkednek, és folyamatosan aggódnak. Az elnevezés is jól mutatja a lényeget: úgy működnek, mint egy helikopter, folyamatosan ellenőrzik, és ami talán még fontosabb, irányítják az eseményeket a gyerek körül.

MIÉRT LESZ VALAKI HELIKOPTER SZÜLŐ?

Természetesen a legjobb szándék vezérli őket, mint minden szülőt. Aggódnak a gyerekükért, hogy az ne kerüljön bajba, és lehetőleg semmi rossz ne történjen vele. Éppen emiatt viszont átesnek a ló másik oldalára: a gyerek életének minden mozzanatáról tudni akarnak, és sokszor esnek abba a hibába, hogy mindent el is egyengetnek a gyerek útjából. A szülői szeretet és törődés természetesen az egyik legnagyobb érték, amit egy gyerek megkaphat. A helikopter szülői lét éppen azt mutatja azonban meg, hogy ezzel is túlzásba lehet esni. Márpedig ha ez megtörténik, akkor az hosszú távon nem lesz jó sem a gyereknek, sem a szülőnek.

blog.jpgA jóból is megárthat a sok! Még a szülői odafigyelésre és törődésre is igaz, hogy érdemes egy egyensúlyi állapotot találni benne, ahol a figyelemből nem adunk a gyerekünknek se sokat, se keveset. 

MIT OKOZ A SZÜLŐNEK ÉS MIT A GYEREKNEK?

A helikopter szülő gyereke idővel nem lesz önálló, nem lesz képes gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez, és rosszabb esetben el is lustulhat, hiszen tudja, hogy a szülő (legtöbbször az anya) mindent elintéz helyette. A szülőnek ez a szerep szintén nem tesz jót, mert mivel mindent a gyereknek rendel alá, ezért amikor az felnő, akkorra a szülő úgy érzi majd, hogy elveszíti a fontosságát. Nem utolsó sorban a helikopter szülők sokszor "csak" szülők, vagyis elhalványodik a többi szerepe, mint például az, hogy feleség, társ, barát.

Ha ez ilyen káros, akkor miért van mégis annyi helikopter szülő manapság? Hát azért, mert rövid távon szuper érzés gyereknek és felnőttnek egyaránt. A gyereknek biztosít egy nagyon könnyű, problémáktól mentes életet, amiben nincsenek akadályok, amikkel meg kell küzdeni. Az anyának pedig ad egy fantasztikus szerepkört, aki gondoskodik, szervez és élvezi a gyerek sikereit is a sajátja mellett. A helikopter szülő nem azonos az elkényeztető szülővel: nem biztos, hogy ezek a gyerekek mindent megkapnak, amit csak kérnek, de van egy nagyon biztos háttér, és az ebből adódó rengeteg figyelem.

Szóval klasszikus helyzet ez, ahol megint csak igaz az, hogy a pokol útja jó szándékkal van kikövezve.

KOMMUNIKÁCIÓS JELLEMZŐK

Ha néhány helyzetben mégsem lennénk biztosak abban, hogy helikopter szülővel van dolgunk, akkor lássunk néhány olyan ismertetőjegyet, ami a kommunikációjuk alapján segít nekünk  az egyértelmű beazonosításban. 

1. Ragozás csak T/1-ben:

A helikopter szülő úgy kommunikál, mintha még mindig össze lenne kötve a gyerekével egy láthatatlan köldökzsinórral. Ez az óriási szimbiózis miatt a gyerekéről nem úgy beszél, ahogy azt a normál nyelvtani szabályok szükségessé tennék, nem azt mondja rá, hogy Ő, hanem általában azt, hogy MI. Például nem azt mondja, hogy "A fiam ötöst kapott az iskolában", hanem azt, hogy "Ötöst kaptunk." Sokszor ez egyébként nem is alaptalan, mert rendszeresen készíti el a gyereke helyett a házi feladatokat, beadandókat. Ez a ragozási túlkapás jól mutatja a helikopter szülők gondolkodásmódját, amiben ők ketten még egy egységnek számítanak. Mindez olyan furcsa mondatokat is eredményezhet, mint például a "Nagyot aludtunk ma délután" (pedig csak a gyerek aludt), vagy a még furcsább "Nem vagyunk teljesen szobatiszták." Pedig azért valószínű, hogy a szülő már egy ideje az.

2. Szűkös témaválaszték:

A gyerek életének részletein kívül nem sok témája van. Az óvodai vagy iskolai élet eseményei mindent felülírnak, csak olyan témák férnek ez emellett, ami a gyerek más tevékenységeivel kapcsolatos, például evés, ivás, plusz órák, stb. Ezekről viszont rengeteget beszél, egyértelműen látszik, hogy ez a téma messze vezet nála minden TOP listát. Érdemes erről beszélgetni vele, hiszen mindenkinél jobban tájékozott például a tanárokkal kapcsolatban, tudja minden dolgozat kérdését, és minden tanár hibáját. Ezen kívül azonban ne reménykedjünk abban, hogy bármi másról is beszélgethetünk vele. Megpróbálhatjuk persze, de a helikopter szülőnek megvan az a szuper képessége, hogy minden témáról vissza tud kanyarodni maximum 3 mondat után a gyerekre.

3. Ellenségek szép számmal:

A helikopter szülő kommunikációjában a legtöbb dolog a közös eseményeken kívül az ellenségekről szól. Arról a sok emberről, akik akadályozzák a gyereket (és a hozzá nőtt szülőt is) a céljai elérésében. A helikopter szülő minden pillanatáról tudni akar a gyereknek, és minden kisebb vagy nagyobb kudarcát meg akarja magyarázni. Hiszen a gyereke valószínűleg hibátlan, így egy-egy konfliktus vagy bármi kudarc csak úgy történhet, hogy mások hibáztak. Éles kritikai érzékkel rendelkezik, de kizárólag egyik irányba, az önkritika nem jellemzi.

4. Szuperlatívuszok:

Alapvetően elmondható a helikopter szülőről, hogy egy csodás mesevilágot kreál a gyereke köré, és ezt állhatatos munkával meg is akarja őrizni. Ebben a világban nincsenek problémák, nincs kisebb-nagyobb baleset, nincs rossz jegy (csak rossz tanár). Ennek a mesének a főhőse pedig természetesen a gyerek, akiről az egész szól. Éppen ezért a gyerekéről a szülő csak felsőfokban beszél: a lányomé a legszebb rajz, az ő dolgozata lett a legeslegjobb, stb. Nincs normál melléknév, csak felsőfok. Pedig egy gyerek úgy fog szépen rajzolni vagy szépen írni, ha gyakorolja. Márpedig ennek a folyamatnak az elején még nem lesz tökéletes a mű. Ezen a folyamaton a gyerekek ilyenkor nem tudnak végigmenni, így nehezebben jutnak e oda, ahol valóban felsőfokban lehetne beszélni a munkájukról.

5. GYŐZTES vagy ÁLDOZAT:

Egy rendes helikopter szülő gyereke nem veszíthet. Mindig győztes, sőt, a legjobb mindenki között. Legalábbis így kommunikál róla a szülő. Ha véletlenül egy helyzetet, például egy dolgozatot vagy egy gyerekek közötti konfliktust mégsem nyer meg, akkor a másik fél lesz a hibás. Hiszen a helikopter szülő nem tudja elfogadni azt, hogy valami nem sikerül tökéletesen, ezért a gyereke vagy GYŐZTES, vagy ÁLDOZAT. De vesztes vagy hibás semmiképpen nem lehet. 

6. Tiltások, utasítások:

Mivel ez a szülő típus mindig a nyomában van a gyereknek, és mindig félti, ezért folyamatosan utasítgatja is. Például: ne mássz fel a mászókára! De ennek vannak extrém verziói is, amikor megmondja a szülő, hogy a gyereke csakis ezzel vagy azzal a gyerekkel barátkozhat, és senki mással. Egyetlen esetben tartja magát távol az utasításoktól: ha a házimunkába kell bevonni a gyereket. Rendes helikopter szülőknél soha nem hangzik el az a mondat, hogy "Vidd le a szemetet!" vagy az, hogy "Pakolj e magad után!". 

7. Reboot:

Még a legjobb helikopter szülővel is megesik, hogy lehull az álarc, és kiderül, hogy valami mégiscsak hiányzik a tökéletességhez. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a szülő és a gyerek mondatai vagy viselkedése ellentétben állnak. Persze ez nagy problémát tud okozni, hiszen a tökéletesség látszata könnyen sérül, ha egy gyerek mégsem éppen úgy eszik, beszél vagy viselkedik, ahogy azt a szülő leírta. Ilyenkor a szülő lefagy, mert nem fér össze a fejében az álomkép és a valóság közti különbség. A fagyás után a szülői szoftver is újraindul, és innentől már mindenki a vérmérséklete alapján kommunikál: ki agresszív lesz, ki zavartan nevetgél, ki pedig visszakanyarodik a 3-as pontra, és megkeresi, hogy ki lehet emiatt az ellenség.

fb_profil_1.jpgÉs mindez hogyan hat a gyerekre? Ha a fenti szokásoktól a szülő meg tud szabadulni, akkor nem fog maradandó hatást gyakorolni a gyerek személyiségére. A gyerekeken gyorsan fel lehet mérni, hogy ki az, akinek egy helikopter szülő jutott. Általában két kimenetel van - egyik rosszabb a másiknál:

  1. Mivel nem kapja meg a gyerek a lehetőséget az önállósodásra, ezért sérülhet az önbizalma. Magába zárkózó lesz, várhatóan kevesebb barátot talál majd, és nagyon nem utolsó sorban folyamatosan félni fog, hogy egyszer majd nem hoz olyan jegyet haza, amilyennek a szülők örülnek.
  2. Követi a helikopter szülő példáját, és tovább játssza a mesét a gyerek is. Vagyis elhiteti magával, hogy ő tökéletes, és ha valami nem sikerül neki mégsem, akkor is úgy meséli majd - akár önmagának is. Illetve gyorsan megtalálja majd, hogy a kudarcokért kit érdemes okolni. A sors fintora, hogy egyre többször éppen a szüleire fog majd esni a választása,

Ha azonban sokáig tart ez az állapot és nem enyhül a szülői kontroll, az a gyerek felnőttkori személyiségére is hatással lehet: esetleg alacsony lesz az önértékelése (hiszen a szülő mindent kijavított, tehát amit a gyerek csinált, az soha nem volt elég jó), nem lesz gyakorlata a konfliktusok megoldásában (hiszen a szülő mindent megold helyette), és várhatóan az érzelmeket is nehezebben kezeli majd felnőtt korában.

De legtöbbször egyáltalán nem ennyire durva a helyzet. A szülők természetes, hogy féltik a gyerekeiket, és érthető az is, hogy sok információt szeretnének tudni róla. A baj az, hogy ez a vágy és a túlféltés jelensége között nincs éles határvonal. Azt pedig, hogy a határ melyik oldalán sikerült maradnunk, az sokszor csak évekkel később derül ki.

MARADJUNK A REALITÁSNÁL!
Szóval itt is igaz, hogy a jó szándék nem mindig vezet pozitív eredményhez. A legjobb módszer mindig az, ha a realitás talaján maradunk. Ehhez pedig nem az iskolai jegyek folyamatos számonkérése és a gyerek minden percének ellenőrzése vezet. Jóval többet segít, ha sokat beszélünk más szülővel, és ha néhányszor megvizsgáljuk magunkat, hogy nem léptük-e túl a logikus határokat. Nézzük meg, hogy más gyerek miket csinál önállóan és tanítsuk meg a gyerekeinket az önállóságra. Ennél jobb útravalót valószínűleg nem is adhatunk neki. 

Mert ha a gyerekünk felnő, akkor sajnos az élete várhatóan nem lesz mindig egy tündérmese, ahol majd ő mindig mindent maximálisan teljesít, és ahol nem lesz kudarc, amin túl kell majd lendülni, vagy konfrontáció más emberekkel, amit meg kell majd oldani. Nagyon nem utolsó sorban pedig nem biztos, hogy a gyerekkorában mindent támogató helikoptereknek idős korukban mindig lesz majd annyi erejük, hogy a gyerekük helyett megcsináljanak mindent, ahogy azt erejük teljében tették.

Ami pedig a legfontosabb: ne feledjük el, hogy minden felnőtt volt egyszer gyerek. Ne akarjuk az ellenkezőjét csinálni annak, ahogy minket neveltek, és ne akarjuk annak pontos mását se követni. Mert azóta egyrészt eltelt néhány évtized, másrészt pedig az egy másik szülő volt, és egy másik gyerek. 

Te is ismersz helikopter szülőket?

fb_profil_1.jpgEz a blog azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ!

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

A KOBRA hatás: nemes cél, katasztrofális végeredmény

Tanulságos történet a visszájára forduló eseményekről

A viselkedéskutatás egyik gyakran használt példája a kobrahatás. Annak példájaként szokás emlegetni, amikor azt szemléltetik, hogy egy nagyobb közösség érdekeit hogyan tudja a visszájára fordítani az egyéni cél, és hogy mindez bizony mennyire bizarr helyzeteket tud okozni. Mindez egyben a gazdasági és politikai ösztönzők váratlan negatív következményeit mutatja be - a KOBRA hatás a nem kívánt következmények tipikus példája.

A történet lényege, hogy az indiai Delhiben elszaporodtak a kobrák, és a helyzet már a város normál működését veszélyeztette. Ekkor a város vezetése egy gyors és hatékony megoldást keresett, amivel a lakosokat is a közös célra ösztönözheti.  Vagyis a konkrét cél a kobrák számának drasztikus csökkentése volt. Ezt mindenképpen jegyezzük meg, mert a végeredményt ehhez fogjuk majd viszonyítani!

A kobra kérdés megoldása céljából a város kihirdette a lakosok között a következőt: aki begyűjti a kobrákat és azok bőrét beszolgáltatja a városnak, annak ezért fizetni fognak. Vagyis mivel a vezetés önállóan nem tudta megoldni a problémát, ezért minden lakó segítségét kérte ebben. Egy ideig jól is működött a módszer, és a lakosságot megmozgatta a felajánlás. Elkezdték összegyűjteni a városban élő kobrákat, megölték őket és beszolgáltatták a bőrüket bizonyítékként. A hüllők száma látványosan csökkenni kezdett, a lakosok pedig örültek az ezért kapott jutalomnak.

Hamarosan azonban szöget ütött néhány lakosban az a gondolat, hogy ebből máshogy is lehetne pénzt keresni, és a városon kívül elkezdték a kobrákat tenyészteni. A tenyésztett állatok bőrét is beszolgáltatták a városnak, és megkapták az értük járó pénzt. Mivel a város jól fizetett, ezért az üzlet bevált, és egyre többen foglalkoztak a kobrák tenyésztésével. Az öngerjesztő folyamat elindult, és éppen az ellenkező célt érte el, mint ami az eredeti terv volt. A csökkenés helyett így épp a növekedésre költötte a város a pénzét. Már itt félrement a történet, de még nincs vége!

Persze egy idő múlva a város vezetősége is észrevette, hogy a kobrák száma nem csökken, hanem épp emelkedik, ezért visszavonta a pénzjutalmat. Ennek következtében viszont az erre alapuló telepek csődbe mentek. És sajnos NINCS HAPPY END a történetben: a telepek megszűnésével a kobrák szétszéledtek, és végül lényegesen több korba élt Delhiben, amit akkor, amikor a kiirtásukat elindították.

diablo.jpg

Ehhez nagyon hasonló történet szól a vietnami Hanoi-ból, ahol ugyanez történt, csak patkányokkal. Ott az állatok farkát kérték bizonyítékul a hatóságok, aminek következtében a lakosok levágták a patkányok farkát, majd elengedték őket. Majd jött ott is a még nagyobb ötlet, a tenyésztés, hogy még nagyobb bevételre tehessenek szert.

Mexikóvárosról is kering egy hasonló eset: mikor a hatóságok csökkenteni akarták a levegő szennyezettségét, elrendelték, hogy csak bizonyos rendszámú autókkal lehet adott napokon közlekedni. Már biztosan mindenki sejti, hogy mi lett végül!? A helyiket rengeteg használt autót vettek, hogy minden napra jusson megfelelő létszám. És a végeredmény ugyanaz lett: az autók száma emelkedett, a légszennyezettség pedig tovább nőtt.

Hasonlóan érdekes jelenség a Streisand hatás is, ahol szintén azt láthatjuk, hogy az eredeti szándék éppen a visszájára sült a kommunikációnak köszönhetően.

Mi a tanulság és miért kerül mindez egy meggyőző kommunikációt bemutató blogra?  Hát úgy, hogy a legjobb szándék és a legjobbnak tűnő módszer is a visszájára tud fordulni. Éppen ezért nem elég néhány jól átgondolt kommunikációs elemet használni, hanem érdemes folyamatosan követni azt is, hogy az menet közben se tévesszen irányt!

Mert a jó ötletekkel építeni szeretnénk. De ha nem ügyelünk eléggé rájuk, akkor sajnos rombolni is fogunk tudni velük, bármekkora is volt a jó szándék az elején.

fb_profil.jpgEz a blog azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek tudatos alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

süti beállítások módosítása