Gyereknevelés asszertíven - az ÉN szabály
A kommunikációnak az élet számtalan területén van vitathatatlan szerepe. A jó kommunikációval elkerülhetjük a stressz faktorok komoly mennyiségét, ráadásul úgy, hogy elérjük mégis a céljainkat. Hol lehetnek ezek a szempontok fontosabbak, mint a családban, a gyereknevelésben?
Ismerős a kép, amikor a szülő csak önti a panaszait a gyerekre, aki annyira megszeppent, hogy már nem is tud figyelni? Vagy mivel már ezredjére hallja a szülői kritika cunamit, ezért csak azt várja, hogy vége legyen? És melyikünk nem mondott még soha olyat, ami már túlzás volt a gyerek felé, de mégis elhangzott, és a gyerekünk emlékeibe is bevésődhetett? Ezeknek a helyzeteknek nincs sok értelme: nem érünk el vele javulást, de esélyt adunk annak, hogy a gyerekünk frusztrálódjon.
Nézzük, hogy milyen szabályokat érdemes inkább követni ahhoz, hogy a fentinél sokkal hatékonyabbak legyünk. Az asszertív kommunikáció elemeit és szabályait hívjuk segítségül. Könnyűnek hangzik, de kivitelezni annál nehezebb a mindennapokban.
Alapszabályok:
1) Mindig legyünk tisztában azzal, hogy mit akarunk mondani vagy kérni! Ezt 2 mondatban meg kell tudnunk fogalmazni.
2) Ennél se többet, se kevesebbet ne mondjunk vagy kérjünk!
Vagyis ha szeretnénk közölni valamit, akkor mondjuk azt - de csak azt! Ha kérni szeretnénk valamit a gyerektől, akkor kérjünk - de ne támadjunk, ne kritizáljunk és ne minősítsünk feleslegesen!
Könnyűnek hangzik, de ne bízzuk el magunkat! Kivitelezni sokszor nagyon is nehéz lesz.
Ez a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ!
Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!
És hogy mindezt hogyan a legkönnyebb megoldani? A titok a RAGOZÁS! Ne úgy kezdjük a mondatodat, hogy TE, hanem úgy, hogy ÉN. Lássunk egy példát arra, hogy ugyanaz a mondat mennyire máshogy hangzik a két kezdéssel.
Agresszív – E/2: „TE mindig elől hagyod a ruháidat és óriási rendetlenséget csinálsz!”
Asszertív – E/1: „ÉN nem szeretem, ha sokszor van rendetlenség itthon, és megtalálom az elöl hagyott ruháidat. Arra kérlek, hogy tedd el a ruháidat.”
Ugye mennyire máshogy hangzik? Óriás különbség viszont, hogy míg az elsőnek egy veszekedés lesz a vége, és az, hogy a gyerekünk frusztrációja emelkedik, addig a másiknak az, hogy vita nélkül elérjük a céljainkat.
Figyeljünk mostantól magunkra, és legyünk őszinték magunkhoz. Mindig kimondjuk, amit mondani szeretnénk? És ha ezt megtesszük, akkor nem visszük túlzásba? Nem toldjuk meg egy-egy kritikával, egy-két túlzással a mondanivalónkat?
Ha igen, akkor érdemes mindenkinek még egyszer átismételni a fent leírt alapszabályokat.
Érdemes figyelni a gyerek reakcióit erre a kommunikációs módszerre. Ha jól csináljuk, akkor a gyerekünk nagyon hálás lesz érte!
