Az evolúció törvénye alapján minden fő tulajdonságunk azért alakult ki, mert az a túlélési és a szaporodási esélyeinket javította. Mégis van néhány olyan jellemző, ami nem tűnik hasznosnak, mégis nagyon domináns: ilyen például a páva farktolla, ami inkább csak akadályozza az állatot abban, hogy menekülhessen a támadója elől. Vagyis akár az életben maradását is  nehezíti az állatnak, így az evolúció szabályai alapján meg kellene szűnnie - mégis létezik. 

Ezeknek a látszatra gyönyörű, de funkciójában mégis hátrányt jelentő részleteknek van egy nagyon fontos üzenete a több élőlény felé. Azt sugallja, hogy az egyed olyan erős, hogy még ezzel a hátráltató elemmel együtt is képes életben maradni. Vagyis a páva esetében a madár a farktoll hordozta veszélyből, a saját hátrányából kovácsol előnyt.

Ez csak egy példa a Zahavi-féle hátrányelvre (Handicap principle). Az elv azt mondja ki, hogy nincs olyan tulajdonság, ami ne érne többet a fajnak, mint a bele fektetett energia. Ez a páva esetén akár annak a lehetősége is, hogy nem fog tudni elég gyorsan menekülni egy eseteges támadó elől, mégis jobban jár így. Vagyis a hátránya alapján lesz erősebb, és élhet túl könynebben.

De vajon hogyan érhetjük tetten mindezt az emberek esetében? A választ egyszerű: leginkább a viselkedésben és a kommunikációban. Tipikus példa, hogy a hibáját magabiztosan beismerő, majd továbblépő embert szimpatikusabbnak és erősebbnek érezzük az után, hogy beismert a hibáját. Vagyis a hibából lehet előnyt kovácsolni az emberek esetében is - ráadásul tudatosan!

Másik példa az altruista viselkedésforma, vagyis a másokkal való törődés. Mivel az ösztöneink szerint saját magunk érdekeit kell képviselnünk, ezért a mások felé fordulás, mások érdekeinek figyelembevétele a saját esélyeinket, így erőnket is csökkentheti. Az egészségügyben dolgozók (mindig, de mostanában különösen), az önkéntesek esetében, vagy akár a szülőknél ugyanez történik. Az idejükből és az energiájukból áldoznak más emberek javára. Itt is jól működik a Zahavi-féle hátrányelv: azon kívül, hogy kivívják mindenki  elismerését a munkájukkal, erősebbek tűnnek mások szemében.

Mi a tanulság? Mindenképpen az, hogy nem kell félni a hibáinktól vagy attól, hogy néha olyat is tegyünk, ami az alapvető ösztöneinknek ellentmond. Ismerjük meg magunkat, ismerjük be a hibáinkat és ne féljünk másokkal törődni. A természet, azon belül a Zahavi elv is méltóképpen ellensúlyozza majd fáradozásainkat!