A jó párkapcsolat alapja a jó kommunikáció - tartja a bölcs mondás, és valószínűleg nehéz is lenne vitatkozni az állítással. Lényegesen nehezebb azonban arra a kérdésre okos választ találni, hogy HOGYAN lehet jó a kommunikáció. Bizony nem könnyű kérdés, nemhiába keresik rá olyan sokan a választ már évezredek óta. 

A téma nehézségét mutatja a számtalan szakirodalmon túl a veszekedések, válások és egyéb feszültségek végtelen sora is, És pontosan miért olyan nehéz téma ez? Miért mondják, hogy a férfiak a Marsról jöttek, a nők pedig a Vénuszról, vagyis teljesen más nyelvet beszélnek? Vagy mindez csak sztereotípia, és a XXI. század ezt már rég meghaladta?

Elég az alapokat összehasonlítani, és máris meglátjuk, hogy mi okozza a különbségeket. Lássuk összefoglalva, hogy mit jelent maga a kommunikáció a férfiaknak és mit jelent a nőknek!?

Mire való a kommunikáció? - a FÉRFIAK szerint

A kommunikáció a férfiak számára alapvetően egy konkrét információ átadását jelenti. Vagyis ha van mit mondaniuk, akkor azt elmondják, vagy ha van egy konkrét téma, akkor azt megbeszélik. A cél a pontos és világos megoldás megtalálása. Ha túl sok téma nyílik meg párhuzamosan, akkor az eltereli a figyelmet a lényegről, ezért érdemes a legfontosabb témára koncentrálni. A szavak mögött az van, amit azok jelentenek, azokon túl egyéb plusz mondanivaló vagy üzenet általában nem jelenik meg a háttérben a férfiaknál. Az esetek túlnyomó részében nincs rejtett utalás, és általában nincs érzelem sem a háttérben.

Feszültebb helyzetekben, problémásabb időszakokban a férfiak gyakran önmagukban tisztázzák előbb a helyzetet, vagyis önmagukkal kommunikálnak. Ezért a stresszes helyzetekben sokszor visszavonulnak.

Mire való a kommunikáció? - a NŐK szerint

A kommunikáció a nőknél egészen más: számukra ez a legjobb módszer arra, hogy kibeszéljék magukból a problémákat, nagyon nem utolsó sorban pedig ez a párkapcsolat egyik látványos színpada. Az aktív kommunikáció az élő bizonyíték arra, hogy két ember összetart és összetartozik. Ha nem jó az előadás, akkor az egész párkapcsolat megkérdőjeleződik. A nők szerint a kommunikációban jelenik meg az is, hogy a feleknek milyen a viszonya egymáshoz, mennyire veszik figyelembe a másik nézőpontját, és a másik érzelmeit. Így meggyőződnek meg arról is, hogy a másik fél még mindig szereti őket. Egy szónak és kifejezésnek általában több üzenete is van, és ez sokszor egyáltalán nem azonos a szó eredeti jelentésével. Minden hangsúlynak is komoly szerepe van, mert azok fontos üzenetet hordoznak. A nők a gesztusok változása alapján érzik meg a hangulat változását, így ebből következtetnek a kapcsolat kihunyására is. Mindenből messzemenő következtetések vonhatóak le, ami érzelmi síkra tereli a beszélgetést. Ezzel nem is lenne gond, ha a férfi is azon a síkon működne - de általában ez nem így van.

Kommunikációs sorminta:

Az érzelmi síkon lévő nőnél a feszült helyzetekben leggyakrabban elindul egy lavina, ami következtetések sorozatát vonja maga utána. Olyan ez, mint egy kommunikációs sorminta, vagy egy refrén, ami a fejben végigfut minden hasonló helyzet végén. A következtetések mintája és sorrendje is mindig ugyanaz:nem kedves velem, tehát nem figyel rám, tehát már nem vagyok fontos, tehát már nem szeret, tehát a kapcsolatunk a végét járja.

ÉPP MINT A NYELVTANULÁS:

Tehát elmondhatjuk, hogy a férfiak és a nők jellemzően tényleg olyan, mintha két külön nyelvet beszélnének. Ha pedig ez így van, akkor egy jó kapcsolat érdekében muszáj mindkét félnek elkezdeni megtanulni a másik nyelvét, legalábbis az alapokat. Ha például elkezdünk megtanulni egy nyelvet, akkor felháborodunk, hogy valamit egy másik nyelv máshogy mond vagy ír? Ugye, hogy nem! Elfogadjuk, hogy mások a szabályok, és folytatjuk a tanulást. Ugyanezt érdemes alkalmazni a párkapcsolati kommunikációban is: ismerjük meg a másik nyelvének logikáját és sajátítsuk el az alapvető kifejezés értelmét! 

Ezért most most vegyünk néhány példát, hogy azokon keresztül is megnézzük, hogy melyik szó vagy mondat mit mond a férfinak és mit üzen a nőnek. Lássuk a klasszikusokat - és most végre fordítást is kaphatunk hozzájuk!

FÁRADT VAGYOK!

Ha egy férfi ezt hallja a párjától, akkor általában lefut a "helyzetet értékelő és/vagy a megoldást megkereső szoftver": kávét készít, vagy felajánlja, hogy menjenek előbb aludni. Vagy elkezdi keresni az okot, és levonja a tanulságot. Például hogy a nő későn ment aludni, pedig tudta, hogy reggel korán kell majd kelnie és sok dolga lesz. Vagyis általánosságban a férfi válasza egy konkrét akció lesz a helyzetre, ami megoldja vagy legalább enyhíti a problémát. Sok sikerrel nem fog járni, hiszen a nő mindezt úgy érzékeli, hogy a párja nem is figyel rá, csak le szeretné zárni a témát. Ha a férfi az előző esti késői fekvést emlegeti (hiszen racionális okot keres a fáradtságra), akkor a nő azt fogja érezni, hogy nem elég, hogy fáradt, még meg is kritizálják. És itt indul újra a sorminta: ő nem kedves velem, tehát nem figyel rám, tehát már nem vagyok fontos, tehát már nem szeret, tehát a kapcsolatunk a végét járja.

No de akkor mire vágyik pontosan a nő, miután kimondta, hogy FÁRADT VAGYOK? A válasz egyszerű: arra, hogy átöleljék, és elismerjék, hogy mennyi mindent megtett aznap akár a munkájában, akár a családjáért. Tehát nem a szavak a megoldás, hanem a gesztusok, amik azt üzenik a nőknek: kedves velem, figyel rám, tehát szeret, tehát a kapcsolatunk stabil.

Uraim, talán érdemes elfogadni, hogy ez valóban így működik nagyjából minden feszült helyzetben. Ha a két nem két nyelvet beszél, akkor meg kell tanulniuk egymás nyelvét megérteni, legalább alapszinten.

És hogyan reagálnak a nők ilyen helyzetben, vagyis ha a férfi száját hagyja el a FÁRADT VAGYOK  mondat? Hát persze, hogy úgy, ahogy azt ők várták volna a párjuktól: érzelmi oldalról közelítenek, megölelik a másikat, gyengédebbé válik a hangjuk, és a testbeszédükkel próbálják enyhíteni a helyzetet, például együttérzően rámosolyognak a férfira. Ezen túl megdicsérik a másikat, hogy milyen sok dolgot teljesített aznap, és megértően felemlegetik, hogy túl korán kelt fel. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy megértésben a nők a nyerők. Nem véletlen, hogy ha bárkinek (akár férfi, akár nő) megértésre és törődésre van szüksége egy adott szituációban, akkor általában női partnert keres hozzá. 

TE SOHA NEM FIGYELSZ RÁM!

Ez a mondat általában a nők száját szokta elhagyni. Nem véletlenül, hiszen ők figyelnek jobban a non-verbális jelekre, a hangsúlyokra, a mimikára. Sokszor képesek úgy ráhangolódni a partnerükre, hogy valóban megérzik (valójában inkább a jelekből kikövetkeztetik), ha valami nincs rendben. Ez nagyon pozitív, de ha üldözési mániára vált, akkor rendkívül romboló tud lenni az egész párkapcsolatra nézve. Ráadásul sokszor jók a megérzések abban, hogy valami negatív dolog van a levegőben, de gyakran tévednek azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami nincs rendben. Ha például a férfiaknak gondja van a munkahelyükön, akkor gyakran vonulnak vissza, és rendezik le magukban a kérdést. Ehhez csend kell, és főleg idő, amit a gondolataikra fordíthatnak. Ha azonban ilyenkor beszél hozzájuk a női partnerük, folyamatosan azt kérdezgetve, hogy mi a gond, akkor elindulhat az ördögi spirál: a nő azt hiszi, hogy vele van gond (nem figyelnek rám = engem nem szeretnek), ezt számon kéri  a férfitól, aki emiatt idővel valóban feszült lesz, hiszen ő más sorrenden akart haladni. Először rendezte volna magában a saját problémáját, majd utána folytatta volna a hétköznapjait.

Fontos, hogy a "Te soha nem figyelsz rám!" mondat sokszor válik éppen emiatt önbeteljesítő jóslattá, vagyis a férfi már valóban nem figyel annyira a párjára, a nő pedig egyre jobban sérelmezi ezt. Klasszikus patt helyzet, amit azzal lehet megelőzni, hogy mindegyik fél tudatosan törekszik arra, hogy megadja a másiknak azt, amit szeretne: a nő jobban ügyel arra, hogy ne gyártson összeesküvés-elméleteket egy csendesebb este alapján, a férfi pedig arra, hogy ha nem tud/akar figyelni, akkor ezt még előre mondja el a nőnek.

MI A BAJ? - SEMMI!

Ugye mindannyiunknak ismerős ez a klasszikus kérdés és válasz. Hogy mi van mögötte? A férfi látja/sejti, hogy valami nincs rendben, ezért rákérdez a hiányzó információra (MI A BAJ?). A nő viszont azt gondolja, hogy a férfinak magától kellene tudnia, hogy mi a gond, ezért sértetten olyat válaszol (SEMMI), ami újabb ördögi kört indít el, hiszen ezzel a válasszal a férfi fejében fut megoldó szoftver megakad. Ilyen helyzetekben is érdemes 1-1 lépést tenni a feleknek egymás felé. A nőnem nem érdemes azt elvárni a férfitől, hogy az gondolatolvasó legyen, és azt sem, hogy olyan empátiával forduljon minden kérdéshez, mint amivel a nők szoktak vagy képesek. Ezért a legegyszerűbb és a leghatékonyabb módszer még mindig az, ha a nő elmondja, hogy mi a gond. A férfinak pedig nem érdemes azt várnia, hogy a nő csak a semleges információátadásnál fog maradni, hiszen a nő az érzelmeiről is beszélni akar. Az azonban biztos, hogy a "semmi" választ nem érdemes használni és nem érdemes elhinni sem a másik oldalon.

A nyelvtanulás analógiájánál maradva: ne azon problémázzunk, hogy miért van így, miért nem máshogy fejezi ki magát a másik, hanem tanuljuk meg a másik nyelvének alapjait. Egyik nyelv szabálya sem változik meg attól, hogy mi azzal nem értünk egyet, vagy nekünk nem tűnik logikusnak. Akkor miért is tennénk máshogy egy olyan nyelvvel, amit az emberiség fele beszél?

Persze attól még nehéz ügy ez. Túl régi már a probléma, hogy a férfiak és a nők hogyan érthetik meg jobban egymást. A kérdés először akkor merülhetett fel, amikor egy férfi és egy nő először összeveszett. A beszéd megjelenése után valószínűleg azonnal megjelent ez a probléma - és az emberek azóta keresik a megoldást rá.

ISMERETLEN SZERZŐNÉL MEG TUDJUK ÁLLAPÍTANI A NEMET?

Érdekességként egy másik megközelítés: több kutatás is indult azzal a céllal, hogy felkutassa az emberek gondolkodásmódját a nemek közti tipizálásban. Ilyen például, amikor egy ismeretlen szerzőtől származó szöveget kellett elolvasni az embereknek, és csak a szöveg alapján kitalálni (vagy megtippelni), hogy azt férfi vagy nő írta. A tapasztalat az volt, hogy alapvetően nem tudták megállapítani a szerző nemét, de sokat elmond, hogy milyen jelek alapján próbáltak következtetni a megkérdezettek az író nemére:

FŐNEVEK: A férfiakra jobban jellemző, hogy több főneveket használnak a kommunikációjukban. Ezt talán nem is kell magyarázni, a főnév tartalmazza az információt, teszi lehetővé a megállapításokat. Ezért van az, hogy ha egy ismeretlen szövegben ezzel találkozunk, akkor gyakrabban gondoljuk azt, hogy a szöveget valószínűleg egy férfi írta.

IGÉK: Ige is több szerepel arányosan a férfiak mondataiban. Ennek egyik oka a tények megállapítása, másrészt pedig az, hogy kevesebb érzelmi kifejezést használnak, így az arány a tartalmi elemek, vagyis az igék felé tolódik. Ezért ha egy szövegben arányosan több az ige, akkor azt általában inkább a férfiaknak tulajdonítotjuk. Például: "Nyert a csapat." Kivételt képeznek az érzelmeket kifejező igék, ha ezek túlsúlyban voltak, akkor inkább nőre tippeltek a résztvevők. Például: "Nem szeretem", "Rosszul esett".

MI A TANULSÁG?

Ha megváltoztatni nem is tudjuk a nők és a férfiak kommunikációjának alapjait, annyit mindenképpen tehetünk, hogy megpróbálunk mögé nézni. Ha tudjuk az eltérések mögötti okokat, akkor legalább néhány esetben jobban megértjük majd a másik gondolkodásmódját is. És bár csodát nem tudunk tenni, és nagy megoldások sem lesznek a témában, de néhány feszült helyzetet talán meg tudunk spórolni magunknak és a párunknak is.

De illúzióink ne legyenek: a férfi és a nő máshogy kommunikál. Ez így volt, így van, és várhatóan mindig így is lesz! De ennek sok előnye is van: talán ezért is tudják egymást olyan jól kiegészíteni, hiszen van, amikor a tettekre és az információkra van nagyobb  szükség, és van, amikor a megértésre és az érzelmekre. És ezek együttműködéséből jöhet létre egy igazán jó kapcsolat.