Az ókori görög mitológia szerint Narkisszosz egy szép ifjú volt, akibe sok nimfa volt szerelmes. Ő viszont egyikük érzelmét sem viszonozta. Emiatt a nimfák keményen és máig tanulságosan álltak bosszút.

Narkisszosz a saját tükörképébe szeretett bele, amit egy patak vizében látott meg. Nem tudta megölelni vagy akár csak megérinteni a szerelmét, és másnap reggelre belehalt a be nem teljesült szerelem miatti fájdalmába. A helyén nárciszok nőttek - ezek a virágok egyébként máig az önimádat jelképei.

És hogy hogyan jön ez a hatékony kommunikációhoz és a meggyőzéshez? Úgy, hogy kicsit mindannyian Narkisszoszok vagyunk. Emiatt azonnal szimpátiát kelt bennünk minden, ami saját magunk képét mutatja. Például jobban és gyorsabban kedvelünk meg valakit, akivel találunk közös pontot. Ez lehet akár egy közös születési év, kedvenc film, vagy bármi más, egyszerű dolog.

Mivel a módszer rólunk van szó, ezért megtartja a figyelmet. Kiszolgálja azt a vágyunkat, hogy elfogadjanak bennünket és elismerést kapjunk kívülről. Egyben olyan érzést nyújt, mintha valaki mellénk állna, megfogná a kezünket és mellette erősebbnek és bátrabbnak érezhetjük magunkat.

Szóval a szabály egyszerű: ha szeretne bennünket meggyőzni valaki, akkor a legegyszerűbb, ha visszatükröz bennünket, vagyis talál közös pontot velünk.  Ezen a közös ponton keresztül a másikban már önmagunkat látjuk, és úgy, mint Narkisszosz, meg fogjuk kedvelni. Szerelmesek ugyan nem leszünk mindenkibe, aki hasonlít ránk, de biztos, hogy nyitottabban állunk minden szóhoz és javaslathoz, amit a másik tanácsol. 

Ugyanis mindannyian szerelmesek vagyunk magunkba. Persze ki jobban, ki pedig kevésbé. De akkor is igaz, hogy az egészséges személyiségű emberek szeretik önmagukat és szeretik azt a dolgot, ami saját magukra emlékezteti őket. Talán ez az egyik leggyengébb, és emiatt a legtámadhatóbb pontunk.

A dolog nehézségét pedig az adja, hogy meg kell tudnunk különböztetni az őszinte és a manipulatív kommunikációt. Ránk hasonlító társra találni ugyanis mindannyiunk egyik legnagyobb vágya az életünk során. Az érzéseink által kihasználtakká válni viszont mindannyiunk egyik legnagyobb félelme. Éppen ezért fontos, hogy megkülönböztessük a két dolgot: a másik a lelkünk Narkisszosz oldalára próbál épp tudatosan hatni, hogy befolyásolhasson bennünket a saját érdekei szerint, vagy egyszerűen "csak" megtaláltuk a lelki társunkat. A kettő közti határt mindig a gyakorlat, a tettek mutatják meg.