Úgy viselkedünk másokkal, amilyennek a látottak alapján tartjuk őket. Ebben nincs semmi meglepő - eddig.

Ekkor azonban belép a Pygmalion hatás, és a viselkedési mechanizmusban érdekes jelenséget tapasztalunk: ha az általunk megítélt emberek felé a véleményünket ki is mutatjuk, akkor ők szépen lassan elkezdik felvenni azokat a tulajdonságokat, amiket mi alkottunk róluk a saját fejünkben. Vagyis olyanok lesznek, amilyennek mi láttuk és nyilvánítottuk őket - függetlenül attól, hogy valóban igaz volt rájuk egy általunk látni vélt tulajdonság, akár nem.

Persze nem mindenki reagál így, és komoly eltérések vannak abban is, hogy ki milyen mértékben azonosul azzal, amit mi mondunk róla. De sokak megteszik, és vannak, akiknél ezzel komoly változást idézhetünk elő! Ez a hatás pedig nem feltétlenül pozitív. 

Képzeljük el azt a partnert, akinek lecsökkent a magabiztossága, és épp nem hisz annyira magában. Egy ilyen élethelyzetben lévő ember nagyon fogékony a Pygmalion hatásra, és csak még rosszabb helyzetbe hozzuk a kritikánkkal. 

Szavainkkal tehát ÖRDÖGöt és ANGYALt is teremthetünk, csak kitartó kritizálás kell hozzá!

Veszélyes játék ez, hiszen egyrészt  sokszor ok nélkül rosszat gondolunk és mondunk másokról. Ha eszerint is viselkedünk velük és kellően sokszor fogalmazunk meg kritikát, akkor mi magunk juttatjuk őket oda, ahol talán sosem voltak korábban. Egész egyszerűen ilyenkor belebeszéljük a másik fejébe, hogy ő rossz, sikertelen, semmire nem alkalmas, ügyetlen, stb. Lehet így csinálni, de készüljünk fel, hogy nem lesz jó vége!

Maradjunk a párkapcsolati helyzeteknél, és nézzük meg, hogy hová vezethet mindez. Ha például a párunkat folyton csak a hibáival szembesítjük, de soha nem adunk pozitív visszajelzést, azzal két dolgot érhetünk el:

1) Érvényesül a Pygmalion hatást, sikertelennek és esélytelennek érzi magát a másik, vagyis teljesen a padlóra küldjük az önbecsülését. Nem utolsó sorban ezzel egyben azt is megakadályozzuk, hogy stabil és erős társunk lehessen az életben. Vagyis neki és magunknak egyaránt rosszat teszünk.

2) Másik lehetőség, hogy a párunk ösztönösen elkezd menekülni, és megpróbálja minden áron megtalálni a számára szükséges dicséretet - nagyjából bárhol. Így aztán könnyen lehet, hogy hamarosan egy harmadik fél jelenik meg a kapcsolatban, aki néhány jó szóval máris megszerzi magának a partnerünket. 

Akkor mi a megoldás? Nem lehet elmondani a hibákat? Nem lehetünk őszinték a párunkkal?

Természetesen egyáltalán nem erről van szó, az őszinteség és a jó kommunikáció minden kapcsolat fontos alapja. Ezért a hangsúly inkább a HOGYAN-on van. Ehhez íme három jó tanács:

1) A hibák mellett tegyük szóvá a pozitívumokat is! Hajlamosak vagyunk arra, hogy a pozitívumokra ne jelezzünk vissza. Bezzeg a hibákat amint észrevesszük, máris szóvá tesszük ha kell, ha nem. Teremtsünk inkább egyensúlyt a jó és a rossz dolgokra való reagálásunk között és mondjuk ki mindegyiket! Így a pozitív támogatni fogja a negatívat és a másik félnek feldolgozhatóvá válik a visszajelzésünk.

2) A TETT-et minősítsük, de az EMBER-t! Így nem a személyiséget romboljuk le, hanem csak a hibára jelzünk vissza. Például ha azt mondanánk: "Már megint hogy lehettél ilyen szerencsétlen?" inkább mondjuk így: "Ez most valóban elég szerencsétlenül történt."

3) Döntsük el, hogy rombolni vagy építeni akarunk!? Soha ne szabad lebecsülni a szavak erejét, ezért meg kell próbálnunk az előnyünkre fordítani a Pygmalion hatást is. Nézzünk szembe a ténnyel: ha csak a rosszat jelezzük vissza a másiknak, azzal ROMBOLunk. Ha viszont inkább ÉPÍTeni szeretnénk, akkor fogadjuk meg a fenti tanácsot és alkalmazzuk őket minden nap.

Sokan lesznek hálásak érte családon, párkapcsolaton és barátságokon innen és túl is. Mivel a magunk környezetét tesszük így kiegyensúlyozottabbá, ezért végül a legnagyobb jót saját magunknak tesszük mindezzel,