Azt a jelenséget nevezzük Streisand hatásnak, amikor valaki megpróbál elrejteni egy információt, viszont ezzel éppen az ellenkező hatást éri el. Vagyis az adott információ így még érdekesebb lesz, még nagyobb érdeklődést vált ki.

Egy ismerősömet  valaki felhívta egyszer telefonon. Csak annyit mondott, hogy szeretne egy információt megosztani vele, majd elbúcsúzott, hogy neki most mégsem alkalmas és visszahívást ígért. A következő hívásra azonban soha nem került sor. Az ismerősömnek napokig járt a fejében, hogy mi lehet az az infó, amit meg akartak osztani vele, de aztán mégsem tették. Hogy miért? Mert működött a Streisand hatás! Ha egy információról kiderül, hogy el akarják rejteni előlünk, attól hirtelen elmondhatatlanul érdekessé tud válni a szemünkben. Hiszen onnantól az TITOK-nak számít, ami mindennél érdekesebb lehet.

A jelenség természetesen Barbra Streisandról kapta a nevét. A történet nagyon hétköznapi módon indult: 2003-ban földmérők lefotózták a kaliforniai tengerpart egy részét - épp a talajerózióról gyűjtöttek felvételeket. A fotókat soha senki nem nézte meg azon az 1-2 szakértőn kívül, akit kizárólag a talaj állapota érdekelt.

A képen viszont szerepelt Barbra Streisand háza is, aki a fotó miatt beperelte a fotóst, a személyi jogainak megsértésére hivatkozva. Mindent megtett azért, hogy a képek ne kerülhessenek napvilágra és senki ne nézhesse meg őket.

Ezzel azonban éppen az ellentétes hatást érte el: hirtelen mindenki látni akarta a képeket. És persze senki sem a földtani vizsgálat miatt, és még csak nem is a színésznő miatt. Hanem leginkább azért, mert Streisand annyi mindent megtett, hogy ne láthassák őket.

Vagyis a titok ténye alakította ki a legnagyobb reflektorfényt és oda irányította azt, ahova a művésznő a legkevésbé sem szerette volna. Minél nagyobb titkot akart belőle csinálni, annál inkább vonzotta az érdeklődését másoknak.

Tudjuk, hogy ami a szemünk előtt van, az sokszor nem tűnik értékesnek. Amint azonban valaki megtesz mindent azért, hogy valami ne legyen elérhető, azzal az máris a figyelem központjába kerül.

A reklámok sokszor alkalmazzák ezt a módszert. Például akkor, amikor határidőkkel érzékeltetik, hogy valami hamarosan nem lesz elérhető. Néhány éve kifejezetten nagy divat volt, hogy az óriásplakátokon csak azt kezdték hirdetni, hogy itt hamarosan valami nagy dolgot fognak megjelentetni.

Vagy klasszikus az is, ha egy értékesítő azt mondja nekünk: "Ezt csak Önnek mondom!". Ezek a megközelítések érdekesebbé teszik az elhangzott információkat akkor is, ha tartalmilag nem adnak semmi újdonságot vagy érdekes dolgot. A vásárlóknak pedig adnak egy nagy adag pozitív érzést, mivel kitüntetve érzik magukat.

Vagyis a TITOK szó kiemeli a mondandónkat a többi közül, és óriási reflektorfényt fordít az információ felé. Legyen az az információ bármilyen semleges, vagy akár egyenesen unalmas is!

Tegyünk egy próbát! Ha szeretnénk elmesélni valakinek valamit, egyszer ezt vezessük fel így: "Majd szeretnék elmondani neked valamit!". Meg fogjuk látni, hogy míg máskor megharcolunk egymás figyelméért, addig ebben az esetben a másik fogja kezdeményezni, hogy mikor mondjuk végre el neki azt, amit ígértünk!