Okos kritika + okos dicséret = okos gyereknevelés

A gyerekek gyakran kérnek visszajelzést tőlünk. Például meg akarják mutatni nekünk, ha valami jól megy nekik, valamiben ügyesek. Azt is tudják jól, hogy az iskolai jegyeiket is meg fogjuk látni, és ezek lehetnek rosszak is. Ettől sokszor félnek, de azért mégis érdekli őket, hogy mit fogunk mondani. Vagyis a visszajelzés, ezen belül főleg a szidás, a kritika, illetve ezek pozitív párja, a dicséret a gyereknevelés központi kérdése. Éppen ezért nem mindegy, hogy mit és hogyan mondunk a gyerekeknek - akár dicsérünk, akár kritizálunk vagy szidunk.

Soha nem kell a tartalmat túlságosan becsomagolni, mert azzal elveszíthetjük a mondandónk súlyát és sokszor a lényegét is. A pozitív és a negatív visszajelzésekre egyaránt szükség van. Arra pedig mindig érdemes ügyelni, hogy hogyan mondjuk el azt, amit szeretnénk.

És bár mindenki tudja, hogy a felnőttek is voltak egykor gyerekek, azt azért sokan elfelejtik, hogy ez a valaha volt gyerek egy kis részben még idősebb korunkban is bennünk él. Tehát ha a gyerekekre működik a modell, akkor a felnőttekkel való kommunikációban is érdemes kipróbálni ezeket a módszereket. Ne csak a gyermeki, de a felnőtt énjük is hálás lesz érte! 

KRITIKA, SZIDÁS:

Gyereknevelésben fontos szabály, hogy a tettet kell minősíteni, nem a gyereket. Vagyis ha egy gyerek valamit rosszul csinál, akkor NE azt mondjuk, hogy „Rossz vagy!”, hiszen ő egy tette miatt még nyilvánvalóan nem lesz rossz. Sokkal inkább mondjuk azt, hogy

„Ezt rosszul csináltad!” "Ez most nem sikerült."

Sokszor hallani azt például, hogy "Te nem vagy jó matekos." vagy azt, hogy "Neked sosem ment jól a matek." Pontosan mi értelme van ezeknek a kijelentéseknek? Elveszi a kedvet a tanulástól, és ami még rosszabb, hogy csökkenti a gyerek esélyét, hogy magabiztosan álljon hozzá a tanuláshoz. Vagyis így valóban kisebb az esély arra, hogy valaha jó matekos legyen.

Ha ügyelünk arra, hogy kritika megfogalmazásánál ne az egész gyereket minősítsük, csak azt az egy tettét, amit hibásan csinált, akkor azzal többet segítünk neki, mint gondolnánk. A konkrét tetten ugyanis tud változtatni, és nem utolsó sorban nem romboljuk le az önbizalmát sem. Ne felejtsük el azt sem, hogy a legtöbb gyerek egyből azonosul azzal, amit róla mondanak. Ez óriási felelősséget jelent mindenki számára, aki gyerekekkel kommunikál!

És vegyük észre az analógiát, ahogy mindez a felnőtteknél is működik. Ha azt mondjuk egy kollégánkra, hogy „Rossz szakember vagy!”, azzal az egész szakmai oldalát kritizáljuk, sőt akár az egész embert is. Aki ezt a visszajelzést kapja, az sokáig nem fogja tudni ezt elfelejteni, és minden alkalommal eszébe fog jutni, amikor találkozik velünk. Ha azonban azt mondjuk, hogy „Ezt ma rosszul csináltad!”, akkor azzal nem mondunk se többet, se kevesebbet az igazságnál, nem sértjük meg, de egyenesen elmondjuk azt, amit hibának gondolunk. Igazából így adunk esélyt a javulásra. A többi esetben inkább csak a frusztrációt növeljük a másik félben.

Gyerek és munkatárs esetében egyaránt igaz, hogy ha így építjük fel azt a kommunikációt, amiben a kritikáinkat szeretnénk megfogalmazni, akkor arra lehet építeni a jövőben is. Ha így kommunikálunk, akkor a másik fél nyitottabb lesz a kritikákra, és akkor lesz valódi esélyünk arra, hogy a helyzet javuljon. Fontos, hogy ha a rosszat észrevettük és szóvá tettük, akkor tegyük ugyanezt a fejlődéssel is, vagyis ne felejtsük el a dicsértet sem!

gyerekneveles.jpg

DICSÉRET:

A fentihez képest épp fordított a helyzet akkor, ha a pozitívumokról beszélünk, vagy ha további javulást szeretnénk elérni a másiknál. Gyereknél érdemes megnézni a következő két mondat közti különbséget: "Örülök, hogy írtál egy ötös dolgozatot matematikából", szemben a következővel:

"Szuper, hogy te egy ötös matekos vagy!"

Vagy ha nagyobb gyerekről van szó, és szeretnénk a saját önértékelésén keresztül megismerni a gondolatait, akkor az a kérdés helyett, hogy „Mennyire fontos neked, hogy ötöst írj matekból?” inkább kérdezzük ezt:

„Mennyire fontos neked, hogy jó matekos legyél?”

Ugye milyen látványos a különbség? Pedig csak az üzenet iránya módosult: míg az elsőben a tettet dicsérjük, addig a másodikban az egész gyereket. 

Képzeljük el, hogy mi történik, ha ezeket a mondatokat helyesen tesszük fel! A gyerekünk úgy érzi majd, hogy ő stabil alapokon áll matematikából, így nagyobb kedvvel és nagyobb magabiztossággal fogja keresni benne a további sikereket. És ne feledjük, hogy így még hibázni is jobb lesz neki: ugyanis egy ötös matekos is írhat majd később egy-egy rosszabbul sikerült dolgozatot.

Tehát mi a tanulság mindebből? Ha pozitív, megerősítendő dologról van szó, akkor az egész embert, általánosságban érdemes dicsérni. 

Felnőtteknél ugyanez működik. Minden támogatásról biztosítja az alkalmazottakat az a mondat, hogy  "Te jó szakember vagy." Erre lehet építeni egy gyümölcsöző együttműködést. Nem sokat érnek viszont el a főnökök azzal a kérdéssel, hogy „Mennyire fontos neked az, hogy itt dolgozhatsz?” Ezzel maximum megijesztik a dolgozókat, hiszen azok azt fogják hinni, hogy a főnökük nem szeretné, ha ők itt sokáig dolgoznának. Ha inkább motiválni szeretnének a vezetők, akkor lényegesen hatékonyabb, ha a tettek helyett az egész emberről beszélnek. Például így „Mennyire fontos neked az, hogy kiváló munkaerő és kolléga legyél?”

A kritikától, visszajelzésektől nem kell félni, hiszen ezek építenek és fejlesztenek bennünket, nem utolsó sorban ezek segítenek bennünket és gyermekeinket abban, hogy a realitás talaján maradjanak. Aki nem kap reális visszajelzést, az ferdítve látja egy idő múlva saját magát és a környezetét is. De könnyű átesni a ló másik oldalára is, ahol már csak felesleges sértegetések vannak és ahol az önbizalom elveszíti a stabilitását. 

Szóval maradjunk az arany középúton, ami az elkényeztetés és a személyiségrombolás között van: adjunk és kérjünk visszajelzést. De tartsuk be a szabályokat, ahogy mindezt megfogalmazzuk, és bátran emlékeztessünk erre másokat is. 

Nem óriási a különbség a szavak tekintetében, de annál nagyobb az eltérés a hatás szempontjából! Ha jól csináljuk, akkor a felesleges stressz helyett a jutalmunk egy kellemes hangulatú beszélgetés lesz. Ráadásul ezzel eléjük a célunkat is, és kapunk egy pozitív hozzáállású, a visszajelzéseinkre kíváncsi gyereket, társat, barátot vagy kollégát.

fb_profil_1.jpgEz a blog azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek tudatos alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ! 

 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!