Figyeljük meg, hogy mennyire unjuk mások fotóalbumait nézni, vagy hogy milyen gyorsan lapozzuk át mások fényképeit a közösségi terekben! És vajon melyik képek a kivételek? 

Ahol SAJÁT MAGUNKAT LÁTJUK a képen! Csakis ezeknél időzünk el és csakis ezeket nézzük meg alaposan. Vagyis kizárólag azokra figyelünk, amikben szereplünk!

Ugyanez érvényes a kommunikációra is. A sok-sok fénykép mind egy-egy információ. Átsiklunk azok felett, amik számunkra kevéssé érdekes emberről szólnak, de azonnal figyelni kezdünk, amint RÓLUNK van szó.

 Ehhez a következő 3 szabályt érdemes betartanunk:

1. ÉN helyett kezdjük a mondatot úgy, hogy TE! 

Vagyis ügyeljünk arra, hogy mondataink RÓLA szóljanak. Minél többször szerepel, annál jobban fog a mondanivalónkra koncentrálni. Kerüljük a magunkról szóló monológokat, ha meg akarjuk tartani a figyelmét. 

2. Mondjuk ki a másik nevét!

Az egyik legszebb szó mindenki számára saját maga, és ezekre a részekre mindenki ösztönösen jobban figyel. Akitől a nevünket halljuk, azzal gyorsabban alakul ki a szimpátia, és erősebb lesz a figyelem!

3. Kérdezzük a véleményét!

Hosszabb mondatok, gondolatok után kérdezzünk vissza: "Neked mi a véleményed?". Eldöntendő helyzetben pedig kérjünk tanácsot tőle. Nem kizárt, hogy tud mondani olyat, ami nekünk fog sokat segíteni! 

Mindennek az ellenkezőjére is érdemes ügyelnünk. Ha valaki csak magáról beszél, nem hallgat meg minket, arra kár időt és figyelmet pazarolni. Ott mi nem számítunk, csak egy lő díszlet vagyunk az előadásában. 

Ha azonban szeretnénk szimpátiát kelteni, és megtartani mások figyelmét, akkor alkalmazzuk a fenti 3 szabályt.  Soha ne legyen olyan unalmas egy beszélgetés, mint egy fotóalbum átnézése. Ha szeretnénk megtartani a figyelmét, akkor mi is és a másik fél is legyen rajta a képeken!