Helikopter szülővel gyakran találkozhatunk a mindennapok során. Általában könnyű felismerni őket a viselkedésük alapján: folyamatosan a gyerekük körül nyüzsögnek, figyelnek, intézkednek, és folyamatosan aggódnak. Az elnevezés is jól mutatja a lényeget: úgy működnek, mint egy helikopter, folyamatosan ellenőrzik, és ami talán még fontosabb, irányítják az eseményeket a gyerek körül.

MIÉRT LESZ VALAKI HELIKOPTER SZÜLŐ?

Természetesen a legjobb szándék vezérli őket, mint minden szülőt. Aggódnak a gyerekükért, hogy az ne kerüljön bajba, és lehetőleg semmi rossz ne történjen vele. Éppen emiatt viszont átesnek a ló másik oldalára: a gyerek életének minden mozzanatáról tudni akarnak, és sokszor esnek abba a hibába, hogy mindent el is egyengetnek a gyerek útjából. A szülői szeretet és törődés természetesen az egyik legnagyobb érték, amit egy gyerek megkaphat. A helikopter szülői lét éppen azt mutatja azonban meg, hogy ezzel is túlzásba lehet esni. Márpedig ha ez megtörténik, akkor az hosszú távon nem lesz jó sem a gyereknek, sem a szülőnek.

MIT OKOZ A SZÜLŐNEK ÉS MIT A GYEREKNEK?

A helikopter szülő gyereke idővel nem lesz önálló, nem lesz képes gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez, és rosszabb esetben el is lustulhat, hiszen tudja, hogy a szülő (legtöbbször az anya) mindent elintéz helyette. A szülőnek ez a szerep szintén nem tesz jót, mert mivel mindent a gyereknek rendel alá, ezért amikor az felnő, akkorra a szülő úgy érzi majd, hogy elveszíti a fontosságát. Nem utolsó sorban a helikopter szülők sokszor "csak" szülők, vagyis elhalványodik a többi szerepe, mint például az, hogy feleség, társ, barát.

Ha ez ilyen káros, akkor miért van mégis annyi helikopter szülő manapság? Hát azért, mert rövid távon szuper érzés gyereknek és felnőttnek egyaránt. A gyereknek biztosít egy nagyon könnyű, problémáktól mentes életet, amiben nincsenek akadályok, amikkel meg kell küzdeni. Az anyának pedig ad egy fantasztikus szerepkört, aki gondoskodik, szervez és élvezi a gyerek sikereit is a sajátja mellett. A helikopter szülő nem azonos az elkényeztető szülővel: nem biztos, hogy ezek a gyerekek mindent megkapnak, amit csak kérnek, de van egy nagyon biztos háttér, és az ebből adódó rengeteg figyelem.

Szóval klasszikus helyzet ez, ahol megint csak igaz az, hogy a pokol útja jó szándékkal van kikövezve.

KOMMUNIKÁCIÓS JELLEMZŐK

Ha néhány helyzetben mégsem lennénk biztosak abban, hogy helikopter szülővel van dolgunk, akkor lássunk néhány olyan ismertetőjegyet, ami a kommunikációjuk alapján segít nekünk  az egyértelmű beazonosításban. 

1. Ragozás csak T/1-ben:

A helikopter szülő úgy kommunikál, mintha még mindig össze lenne kötve a gyerekével egy láthatatlan köldökzsinórral. Ez az óriási szimbiózis miatt a gyerekéről nem úgy beszél, ahogy azt a normál nyelvtani szabályok szükségessé tennék, nem azt mondja rá, hogy Ő, hanem általában azt, hogy MI. Például nem azt mondja, hogy "A fiam ötöst kapott az iskolában", hanem azt, hogy "Ötöst kaptunk." Sokszor ez egyébként nem is alaptalan, mert rendszeresen készíti el a gyereke helyett a házi feladatokat, beadandókat. Ez a ragozási túlkapás jól mutatja a helikopter szülők gondolkodásmódját, amiben ők ketten még egy egységnek számítanak. Mindez olyan furcsa mondatokat is eredményezhet, mint például a "Nagyot aludtunk ma délután" (pedig csak a gyerek aludt), vagy a még furcsább "Nem vagyunk teljesen szobatiszták." Pedig azért valószínű, hogy a szülő már egy ideje az.

2. Szűkös témaválaszték:

A gyerek életének részletein kívül nem sok témája van. Az óvodai vagy iskolai élet eseményei mindent felülírnak, csak olyan témák férnek ez emellett, ami a gyerek más tevékenységeivel kapcsolatos, például evés, ivás, plusz órák, stb. Ezekről viszont rengeteget beszél, egyértelműen látszik, hogy ez a téma messze vezet nála minden TOP listát. Érdemes erről beszélgetni vele, hiszen mindenkinél jobban tájékozott például a tanárokkal kapcsolatban, tudja minden dolgozat kérdését, és minden tanár hibáját. Ezen kívül azonban ne reménykedjünk abban, hogy bármi másról is beszélgethetünk vele. Megpróbálhatjuk persze, de a helikopter szülőnek megvan az a szuper képessége, hogy minden témáról vissza tud kanyarodni maximum 3 mondat után a gyerekre.

3. Ellenségek szép számmal:

A helikopter szülő kommunikációjában a legtöbb dolog a közös eseményeken kívül az ellenségekről szól. Arról a sok emberről, akik akadályozzák a gyereket (és a hozzá nőtt szülőt is) a céljai elérésében. A helikopter szülő minden pillanatáról tudni akar a gyereknek, és minden kisebb vagy nagyobb kudarcát meg akarja magyarázni. Hiszen a gyereke valószínűleg hibátlan, így egy-egy konfliktus vagy bármi kudarc csak úgy történhet, hogy mások hibáztak. Éles kritikai érzékkel rendelkezik, de kizárólag egyik irányba, az önkritika nem jellemzi.

4. Szuperlatívuszok:

Alapvetően elmondható a helikopter szülőről, hogy egy csodás mesevilágot kreál a gyereke köré, és ezt állhatatos munkával meg is akarja őrizni. Ebben a világban nincsenek problémák, nincs kisebb-nagyobb baleset, nincs rossz jegy (csak rossz tanár). Ennek a mesének a főhőse pedig természetesen a gyerek, akiről az egész szól. Éppen ezért a gyerekéről a szülő csak felsőfokban beszél: a lányomé a legszebb rajz, az ő dolgozata lett a legeslegjobb, stb. Nincs normál melléknév, csak felsőfok. Pedig egy gyerek úgy fog szépen rajzolni vagy szépen írni, ha gyakorolja. Márpedig ennek a folyamatnak az elején még nem lesz tökéletes a mű. Ezen a folyamaton a gyerekek ilyenkor nem tudnak végigmenni, így nehezebben jutnak e oda, ahol valóban felsőfokban lehetne beszélni a munkájukról.

5. GYŐZTES vagy ÁLDOZAT:

Egy rendes helikopter szülő gyereke nem veszíthet. Mindig győztes, sőt, a legjobb mindenki között. Legalábbis így kommunikál róla a szülő. Ha véletlenül egy helyzetet, például egy dolgozatot vagy egy gyerekek közötti konfliktust mégsem nyer meg, akkor a másik fél lesz a hibás. Hiszen a helikopter szülő nem tudja elfogadni azt, hogy valami nem sikerül tökéletesen, ezért a gyereke vagy GYŐZTES, vagy ÁLDOZAT. De vesztes vagy hibás semmiképpen nem lehet. 

6. Tiltások, utasítások:

Mivel ez a szülő típus mindig a nyomában van a gyereknek, és mindig félti, ezért folyamatosan utasítgatja is. Például: ne mássz fel a mászókára! De ennek vannak extrém verziói is, amikor megmondja a szülő, hogy a gyereke csakis ezzel vagy azzal a gyerekkel barátkozhat, és senki mással. Egyetlen esetben tartja magát távol az utasításoktól: ha a házimunkába kell bevonni a gyereket. Rendes helikopter szülőknél soha nem hangzik el az a mondat, hogy "Vidd le a szemetet!" vagy az, hogy "Pakolj e magad után!". 

7. Reboot:

Még a legjobb helikopter szülővel is megesik, hogy lehull az álarc, és kiderül, hogy valami mégiscsak hiányzik a tökéletességhez. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a szülő és a gyerek mondatai vagy viselkedése ellentétben állnak. Persze ez nagy problémát tud okozni, hiszen a tökéletesség látszata könnyen sérül, ha egy gyerek mégsem éppen úgy eszik, beszél vagy viselkedik, ahogy azt a szülő leírta. Ilyenkor a szülő lefagy, mert nem fér össze a fejében az álomkép és a valóság közti különbség. A fagyás után a szülői szoftver is újraindul, és innentől már mindenki a vérmérséklete alapján kommunikál: ki agresszív lesz, ki zavartan nevetgél, ki pedig visszakanyarodik a 3-as pontra, és megkeresi, hogy ki lehet emiatt az ellenség.

Ha azonban sokáig tart ez az állapot és nem enyhül a szülői kontroll, az a gyerek felnőttkori személyiségére is hatással lehet: esetleg alacsony lesz az önértékelése (hiszen a szülő mindent kijavított, tehát amit a gyerek csinált, az soha nem volt elég jó), nem lesz gyakorlata a konfliktusok megoldásában (hiszen a szülő mindent megold helyette), és várhatóan az érzelmeket is nehezebben kezeli majd felnőtt korában.

De legtöbbször egyáltalán nem ennyire durva a helyzet. A szülők természetes, hogy féltik a gyerekeiket, és érthető az is, hogy sok információt szeretnének tudni róla. A baj az, hogy ez a vágy és a túlféltés jelensége között nincs éles határvonal. Azt pedig, hogy a határ melyik oldalán sikerült maradnunk, az sokszor csak évekkel később derül ki.

MARADJUNK A REALITÁSNÁL!
Szóval itt is igaz, hogy a jó szándék nem mindig vezet pozitív eredményhez. A legjobb módszer mindig az, ha a realitás talaján maradunk. Ehhez pedig nem az iskolai jegyek folyamatos számonkérése és a gyerek minden percének ellenőrzése vezet. Jóval többet segít, ha sokat beszélünk más szülővel, és ha néhányszor megvizsgáljuk magunkat, hogy nem léptük-e túl a logikus határokat. Nézzük meg, hogy más gyerek miket csinál önállóan és tanítsuk meg a gyerekeinket az önállóságra. Ennél jobb útravalót valószínűleg nem is adhatunk neki. 

Mert ha a gyerekünk felnő, akkor sajnos az élete várhatóan nem lesz mindig egy tündérmese, ahol majd ő mindig mindent maximálisan teljesít, és ahol nem lesz kudarc, amin túl kell majd lendülni, vagy konfrontáció más emberekkel, amit meg kell majd oldani. Nagyon nem utolsó sorban pedig nem biztos, hogy a gyerekkorában mindent támogató helikoptereknek idős korukban mindig lesz majd annyi erejük, hogy a gyerekük helyett megcsináljanak mindent, ahogy azt erejük teljében tették.

Ami pedig a legfontosabb: ne feledjük el, hogy minden felnőtt volt egyszer gyerek. Ne akarjuk az ellenkezőjét csinálni annak, ahogy minket neveltek, és ne akarjuk annak pontos mását se követni. Mert azóta egyrészt eltelt néhány évtized, másrészt pedig az egy másik szülő volt, és egy másik gyerek. 

Te is ismersz helikopter szülőket?