Amit ajánlani vagy eladni próbálunk a másiknak, vagy éppen más próbálja eladni nekünk, akkor előbb vagy utóbb elérkezünk az ÁR kérdéséhez. Figyeljük meg, hogy hogyan csinálják ezt a rutinosok, és mik azok a verbális aknák, amikre nem érdemes rálépni közben!

Alapszabály: az árat MINDIG érdemes hasonlítani valamihez!

Például ha valami 2 000 Ft-ba kerül, akkor gyakran mondják, hogy ez csak néhány kávé ára. Egy ilyen példa hatására valóban átértékeljük, hogy nincs is szó olyan nagy összegről és máris közelebb vagyunk a vásárláshoz.

JÓ PÉLDÁK:

Általában a jó példák a másik olyan szokásából indulnak ki, ami nem hasznos, inkább csak a mindennapok apró részei. Ilyen például a pékségben való költés vagy a kávézás, De jó példa lehet az is, amiről a másik fél is jól tudja, hogy rossz szokására költi, vagyis kidobott pénz. Ilyen például a cigaretta vagy a pletykaújságok. Például ha a másik fél dohányzik, akkor a 2 000 FT-ot le lehet úgy is fordítani, hogy kevesebb mint 2 doboz cigi ára.

ROSSZ PÉLDÁK:

Az előzőnél maradva: aki nem dohányzik, annak viszont nagyon sértő lehet az összehasonlítás, hiszen ő soha nem költene cigarettára. Az ilyen félrecsúszott példák inkább csak eltávolítják a vevőket, mint hogy közelebb vinnék őket a vásárláshoz.