Jean Buridan francia filozófus volt a 14. században. Nevéhez kötik azt az elvet, hogy ha egy szamárnak két teljesen azonos szalmaköteg közül kellene választania, akkor valószínűleg nem fog neki sikerülni, így éhen hal.

A példa egyszerű, és a kommunikációban is használható, ha a folyamatok mélyére szeretnénk látni. Az agyunk minél előbb dönteni akar, és nem mérlegel mindig minden paramétert. Ösztönösen használjuk a gyerekkorunk óta tanult sémákat és sztereotípiákat, illetve szubjektív elemek alapján meghozzuk a döntést. Egy nehezen eldönthető helyzetben ezért a legegyszerűbb okok alapján választunk. Például azért, mert sokan így döntöttek már előttünk (lásd: Maradj a nyájjal módszer). Ha sokáig hezitál valaki, akkor nincs is mindig szükség erős okra ahhoz, hogy meggyőzzük. Elég lehet akár csak egy magabiztos fellépés.

Ha nem tudnánk döntéseket hozni, akkor valószínűleg élni sem tudnánk. Éppen ezért az agyunk biztosan talál fogódzkodót, ami támogatja a döntést. 

Még egy érdekesség a döntéseinkről: az agyunk akár véletlenszerűen is választhat. De mivel szükségünk van olyan okra, amivel a döntéseinket magyarázzuk, ezért az agyunk UTÓLAG fel fogja értékelni a döntésünket. Így végül jó érzésünk lesz a helyzettel és a döntésünkkel kapcsolatban. Mindenképpen jobb végkimenetel, mint Buridan szamaráé.