A viselkedéskutatás egyik gyakran használt példája a kobrahatás. Annak példájaként szokás emlegetni, amikor azt szemléltetik, hogy egy nagyobb közösség érdekeit hogyan tudja a visszájára fordítani az egyéni cél, és hogy mindez bizony mennyire bizarr helyzeteket tud okozni. Mindez egyben a gazdasági és politikai ösztönzők váratlan negatív következményeit mutatja be - a KOBRA hatás a nem kívánt következmények tipikus példája.

A történet lényege, hogy az indiai Delhiben elszaporodtak a kobrák, és a helyzet már a város normál működését veszélyeztette. Ekkor a város vezetése egy gyors és hatékony megoldást keresett, amivel a lakosokat is a közös célra ösztönözheti.  Vagyis a konkrét cél a kobrák számának drasztikus csökkentése volt. Ezt mindenképpen jegyezzük meg, mert a végeredményt ehhez fogjuk majd viszonyítani!

A kobra kérdés megoldása céljából a város kihirdette a lakosok között a következőt: aki begyűjti a kobrákat és azok bőrét beszolgáltatja a városnak, annak ezért fizetni fognak. Vagyis mivel a vezetés önállóan nem tudta megoldni a problémát, ezért minden lakó segítségét kérte ebben. Egy ideig jól is működött a módszer, és a lakosságot megmozgatta a felajánlás. Elkezdték összegyűjteni a városban élő kobrákat, megölték őket és beszolgáltatták a bőrüket bizonyítékként. A hüllők száma látványosan csökkenni kezdett, a lakosok pedig örültek az ezért kapott jutalomnak.

Hamarosan azonban szöget ütött néhány lakosban az a gondolat, hogy ebből máshogy is lehetne pénzt keresni, és a városon kívül elkezdték a kobrákat tenyészteni. A tenyésztett állatok bőrét is beszolgáltatták a városnak, és megkapták az értük járó pénzt. Mivel a város jól fizetett, ezért az üzlet bevált, és egyre többen foglalkoztak a kobrák tenyésztésével. Az öngerjesztő folyamat elindult, és éppen az ellenkező célt érte el, mint ami az eredeti terv volt. A csökkenés helyett így épp a növekedésre költötte a város a pénzét. Már itt félrement a történet, de még nincs vége!

Persze egy idő múlva a város vezetősége is észrevette, hogy a kobrák száma nem csökken, hanem épp emelkedik, ezért visszavonta a pénzjutalmat. Ennek következtében viszont az erre alapuló telepek csődbe mentek. És sajnos NINCS HAPPY END a történetben: a telepek megszűnésével a kobrák szétszéledtek, és végül lényegesen több korba élt Delhiben, amit akkor, amikor a kiirtásukat elindították.

Ehhez nagyon hasonló történet szól a vietnami Hanoi-ból, ahol ugyanez történt, csak patkányokkal. Ott az állatok farkát kérték bizonyítékul a hatóságok, aminek következtében a lakosok levágták a patkányok farkát, majd elengedték őket. Majd jött ott is a még nagyobb ötlet, a tenyésztés, hogy még nagyobb bevételre tehessenek szert.

Mexikóvárosról is kering egy hasonló eset: mikor a hatóságok csökkenteni akarták a levegő szennyezettségét, elrendelték, hogy csak bizonyos rendszámú autókkal lehet adott napokon közlekedni. Már biztosan mindenki sejti, hogy mi lett végül!? A helyiket rengeteg használt autót vettek, hogy minden napra jusson megfelelő létszám. És a végeredmény ugyanaz lett: az autók száma emelkedett, a légszennyezettség pedig tovább nőtt.

Hasonlóan érdekes jelenség a Streisand hatás is, ahol szintén azt láthatjuk, hogy az eredeti szándék éppen a visszájára sült a kommunikációnak köszönhetően.

Mi a tanulság és miért kerül mindez egy meggyőző kommunikációt bemutató blogra?  Hát úgy, hogy a legjobb szándék és a legjobbnak tűnő módszer is a visszájára tud fordulni. Éppen ezért nem elég néhány jól átgondolt kommunikációs elemet használni, hanem érdemes folyamatosan követni azt is, hogy az menet közben se tévesszen irányt!

Mert a jó ötletekkel építeni szeretnénk. De ha nem ügyelünk eléggé rájuk, akkor sajnos rombolni is fogunk tudni velük, bármekkora is volt a jó szándék az elején.