https://kommunikaljjol.blog.hu/

Megerősítési torzítás és az összeesküvés elméletek

Megerősítési torzításnak (confirmation bias) azt a jelenséget nevezzük, amikor azokat az információkat részesítjük előnyben, amelyek minket igazolnak. Ezzel párhuzamosan gyakran kizárunk a fejünkből és a kommunikációnkból is olyan adatokat, amelyek a véleményünkkel szembe mennek. Szuper dolog ez, hiszen a hatás minimalizálja bennünk a kétségeket, és számtalan alkalommal megerősít minket abban, hogy igazunk van.

boss.jpgDe vigyázat! A megerősítési torzítás akkor is azt sugallja, hogy igazunk van, amikor rossz nyomon járunk. Ha nem vesszük észre a jelenséget, akkor könnyen elszigetelődhetünk azoktól az  információktól, amelyekre szükségünk lenne a pontos véleményalkotáshoz.

Klasszikus megjelenési formája a netes információk alapján történő önorvoslás, amikor valaki a világhálóm talált információkkal támasztja alá a saját, házi diagnózisát. Jellemzően háttérbe szorítva ezzel olyan információkat, amelyek szintén az internetről érkeznek, de nem felelnek meg az olvasó által jónak ítélt válaszokkal. 

Jó példa persze a Covid is, hiszen ezzel kapcsolatban is igaz, hogy azt az információt találjuk meg róla, amit keresünk. Ha azt szeretnénk olvasni, hogy rossz dolog az oltás, vagy hogy ez a betegség egy enyhe influenzának felel meg, akkor azok az írások fognak megmaradni a fejünkben, amelyek erről szólnak, és gyorsan elfelejtjük azokat, amelyek viszont a rosszabb kimenetelekről írnak. Pedig ott van a többi információ is, csak az agyunk eltorzítja az érzékelésünket, és már nem vesszük észre ezeket. Miért? Mert nem azt keressük!

Hogyan jön mindez a kommunikációhoz? 

Egyrészt úgy, hogy ha valaki szimpatikus nekünk, akkor jobban maradnak meg a fejünkben azok a mondatai, amelyek egyeznek a mieinkével. Biztosan sokan jártunk már úgy, hogy elkezdtünk beszélgetni valakivel, és mintha ugyanazok a dolgok történtek volna vele, mint velünk. Olyan érzésünk támadhat ilyenkor, mintha a saját életünket mesélné a másik fél. Ugye,  milyen jó érzés? Pedig igazából csak megcsal bennünket a szimpátia, és valószínűleg az a szándék is, hogy keressük a hozzánk hasonlókat. Tehát itt is igaz, hogy azt találtuk meg, amit kerestünk. Csak az nem biztos, hogy jól látjuk.

Másrészt azért is fontos eleme ez a kommunikációnak, hiszen az információk halmazai közötti átjárhatóságról szól. "Azt találod meg, amit keresel" - tartja a mondás, és ez valóban igaz is. Ha a hasonlóságokat keressük a másikban, akkor azt fogjuk megtalálni. Ha a hibákat keressük a másikban, akkor bőven fogunk hibákra lelni nála. Talán mindenki ismer olyan embert, aki önmagát diagnosztizálja, és addig jár orvosról orvosra, amíg rá nem talál arra, amelyik azt a diagnózist mondja, amelyiket ő hallani akar. Megtalálta azt, amit keresett? IGEN! De biztosan megtalálta a valódi választ és megoldást? Egyáltalán nem biztos!

smiley.jpgAz internet világában a megerősítési torzítás különösen veszélyes játék. Hiszen nagyjából bármit meg lehet találni, ha szeretnénk. Tudományosan bizonyított tények ellenkezőjét, és számtalan olyan összeesküvés-elméletet is, amely információk között párhuzamot von - akár jogosan, akár nem. Ráadásul az internet a következő tartalmakat az előző kereséseink szerint kínálja fel, így minél többet olvasunk az összeesküvés-elméletekről, annál több ilyen típusú írást fogunk találni a jövőben. Ez pedig már az információs buborék hatása. Ha ez bezárul körülöttünk, akkor kívül rekedhetnek egyéb tények, amelyek talán jobban szólnak a valóságról. 

De akkor kinek van igaza? Hol van az igazság? Biztosan minden összeesküvés-elmélet téved? Sajnos nem tudni a választ. Hiszen attól, hogy paranoid vagy, még nem biztos, hogy nem követnek. :-) Szóval nehéz megmondani, hogy mi az igazság, és mi az, mi bár hitelesnek tűnik, de valójában csak kiragadott információk egymás mellé állítása. 

Annyi viszont teljesen biztos, hogy érdemes minél több hatást ismerni, amelyek ránk is kifejthetik a hatásukat. Erre volt jó példa a megerősítési torzítás, de megéri sok mást is olvasni a témában, például a manipulatív érvelési technikákról itt, vagy az emberek megítélését befolyásoló jelenségről itt. Ezeknek a jelenségek ismertetése a blogom egyik fő célja, és őszintén hiszek abban, hogy  érdemes újat tanulni az emberi viselkedésről, és sokszor nagyon megéri kételkedni, akár a saját véleményünkben is. Mert bár ezek nélkül egyszerűbb az élet, de az is biztos, hogy nem olyan érdekes és elgondolkodtató, mint amikor akarunk és merünk is kételkedni.

fb_profil.jpgEz a blog azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és tudatos alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

Holdudvar-hatás a sikeres évkezdéshez

zámtalan kísérlet mutatta már ki, hogy milyen hatások alapján alkotunk véleményt. A szép embereket rendszerint kedvesebbnek, sőt megbízhatóbbnak tartjuk. Gyakran feltételezzük róluk, hogy sikeresebbek az átlagnál. A szemüvegesekről azt gondoljuk, hogy okosabbak a többinél, ezért jobban elfogadjuk a tanácsaikat. Holott a két dolog között nem biztos, hogy van összefüggés, csak az egyik pozitív jelleg kivetül egy másik tulajdonságra is, amit emiatt pozitívabbnak látunk.

Ez a Holdudvar-hatás, vagyis amikor egy-két paraméter alapján olyan tulajdonságot is érzékelni vélünk, amik nem feltétlenül léteznek. Éppúgy, ahogy a Hold körül látott űrt fényesnek látjuk a Holdról visszaverődő fény miatt.

Ha egy gyártóról egyszer jó tapasztalatunk volt, akkor előszeretettel gondoljuk, hogy a többi gyártmánya is ugyanolyan jó lesz. Illetve egy másik példa: egy újság címoldalán szereplő híresség általában azt sugallja nekünk, hogy az egész lap tele lesz érdekességekkel. Ezért megvesszük, és végül vagy így lesz, vagy nem.

fb_profil.jpgÉrdemes ismerni magát az elvet, és hogy hogyan is működünk ilyen helyzetekben. Mindenképpen jól jön, ha a saját reakcióinkat is elkezdjük kritikusan figyelni. Ha ugyanis nem vesszük észre, hogy ránk is hatott a Holdudvar-hatás, akkor könnyen lehet, hogy egy szép ember szavaiban a kelleténél jobban megbízunk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szép emberek megbízhatatlanabbak, a szemüvegesek nem okosak, egy újságban pedig nem lehetnek kellően érdekes cikkek ahhoz, hogy érdemes legyen megvenni őket. De a biztonság és az érdekesség kedvéért inkább legyünk tisztában azzal, hogy mi hogyan hat az emberekre – így akár ránk is.  

Éppen ezért érdemes ragaszkodni az alapvető kérdésekhez. Biztos, hogy jól érzékeljük? Lehet, hogy mi magunk tévesztjük meg magunkat?

És ha esetleg kellő önkritikával áldott meg bennünket a sors, vagy épp a balsors :-), akkor megnézhetjük, hogy mi magunkkal kapcsolatban jól ítélünk e meg mindent, vagy akár saját magunkat is el tudja-e vakítani az egónk fénye. Szokták mondani, hogy valaki más szemében a szálkát is meglátja, de a sajátjában a gerendát sem. Ez a mondás remekül leírja a Holdudvarhatást. A hibáinkat könnyen eltakarhatja saját magunk elől az, hogy rólunk van szó. Nem véletlen, hogy sokszor Glória-hatásnak is nevezik a jelenséget. Szinte már egy glóriát látunk a fejünk felett, pedig csak részrehajlóak vagyunk magunkkal szemben, és emiatt nem vesszük észre a hibáinkat. 

magunkhoz_intezett_szavak.jpgMint tudjuk, az önismeret az egyik legfontosabb alapja annak, hogy kiegyensúlyozottak és sikeresek legyünkJól hangzik? Persze! És könnyű? Nem, egyáltalán nem, sőt sokszor nagyon gyötrelmes. De mégis megéri úgy tükörbe nézni, hogy ott azt lássuk, ami valójában vagyunk. Ne hagyjuk, hogy odaképzelt glória elvakítson bennünket, és emiatt ne lássuk meg azt, ami javítható, és amivel érdemes lenne foglalkozni.

A kommunikáció nehéz dolog, és sok kurázsi kell hozzá, hogy ne csak másokban lássuk meg a hibákat, hanem saját magunkban is. Ha azonban ez sikerül, akkor óriási lépést tettünk az őszinte önismeret, ezzel a nyugalom és a kiegyensúlyozottság felé. 

2023-ra azt kívánom, hogy nézzünk szembe magunkkal, és kezdjünk el dolgozni a hibáinkon, amiket talán a Holdudvar-hatás eltakart előlünk korábban. Nehéz feladat, de jó hír, hogy csak akarni kell. Ha így teszünk, akkor biztosan nyugodtabb, és szebb hely lesz ez a világ!

Sikeres önismeretet és kitartó tanulni vágyást kívánok mindenkinek 2023-ra is!

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot és kövess a Facebook oldalon!

Zeigarnik-hatás a hatékony tanulásért

"Addig innen fel nem állunk, amíg ezt meg nem tanuljuk!" Ismerős mondat a tanulóasztal mellől, ugye? De mi van akkor, ha éppen az kell a hatékony tanuláshoz, hogy ne érjünk egyből a végére a tanulandónak? Lehet jobb módszer az, amikor megszakítjuk a tanulási folyamatot és másra koncentrálunk? 

Aktuális kérdések ezek, mert elkezdődött az iskola, a szülők nagyobb, a gyerekek lényegesen kisebb örömére. Ezzel együtt elkezdődött annak a latolgatása is, hogy hogyan szervezzük a tanulást, hogy jobb jegyeket szerezhessenek a gyerekek, de lehetőség szerint az ezzel járó stressz szintjét se emeljük az egekig.

Mert a tanulás bizony sok stresszt okozhat, és sokszor még azt sem érjük el vele, hogy a tananyag jól beépüljön a gyerek fejébe. Mert mi is a szokványos menetrend? 

gyerekneveles.jpgÁtnézzük a tanulandó anyagot, beszélünk róla, értelmezzük, majd amikor már azt hisszük, hogy kész vagyunk, akkor kiderül, hogy a gyerek bizony már el is felejtette azt, amit az elmúlt órákban tanult. Ekkor jön a szülő részéről a kétségbeesés, és bizony sokszor elhangoznak olyan szavak, amik még inkább aláássák a gyereknek azt a hitét, hogy képes lesz valaha megtanulni ezt az anyagot, vagy bármi mást az életben.

Néhány módszert egészen biztosan megéri kipróbálni, hogy a fenti helyzetek számát csökkentsük, és ne áldozzuk fel se a gyerek motivációját, se a saját idegrendszerünket, és lehetőség szerint a tanulást se utáltassuk meg a gyerekünkkel. Inkább ismerjük meg alaposabban a Zeigarnik-hatást, és nézzük meg, hogy hogyan tudjuk ennek elemeit hasznosítani!

Bluma Zeigarnik a XX. század elején született pszichológus volt. Egyszer egy étteremben azt figyelte meg, hogy a pincérek milyen jól emlékeznek a rendelésekre - egy ideig. Aztán, miután már a vendég rendezte a számlát, már hirtelen sokkal kevesebb információt képesek felidézni a rendelésekkel kapcsolatban. Zeigarnikot elgondolkoztatta ez a megfigyelése, és vizsgálni kezdte a jelenség mögötti lehetséges okokat. Végül arra jutott, hogy a befejezetlen dolgokra jobban emlékszünk, mint a befejezettekre. Ezt a jelenséget nevezték el később róla, így lett Zeigarnik-hatás a neve annak, hogy ha egy idő után félbehagyjuk egy tantárgy tanulását és teljesen más dologgal kezdünk el foglalkozni, akkor mikor visszatérünk az eredetihez, akkor JOBBAN FOGUNK EMLÉKEZNI az tananyagra, TÖBB RÉSZLET MARAD MEG A FEJÜNKBEN, mintha egyhuzamban tanultuk volna.

Ugye egyértelmű, hogy hogyan jön mindez a hatékony tanuláshoz? Érdemes megszakítani a tanulást egy adott tantárgyból, és másra, akár egy másik tantárgyra koncentrálni egy ideig, majd utána újra visszatérni az előzőhöz. Elsőre talán azt hinnénk, hogy egyrészt ez időigényes, másrészt pedig csak összezavarja a gyereket, ha két tárgyra kell egymás után koncentrálnia. A tapasztalat azonban az ellenkezőjét mutatja: az eredeti tantárgyhoz való visszatéréskor a gyerek agya friss lesz, és jól fog emlékezni az első szakaszban tanultakra. Vagyis egy adott tárgy tanulása után nem kell feltétlenül pihennünk, mert az agyunk attól is felfrissül, ha valami mást tanulunk.

Azon kívül, hogy frissebb lesz az agyunk, még lényegesen több információra is fog emlékezni, mintha végig csak az eredeti tárgyra koncentráltunk volna. 

Vegyünk egy példát: van 1,5 óránk, hogy a gyerekkel megtanuljunk egy anyagot. Két lehetőségünk van: vagy a 1,5 órából közel 1 órát azzal töltünk, hogy a gyerek figyelmét próbáljuk a tárgyon tartani, magunkat pedig arra tréningeljük, hogy ne mondjunk nagyon demotiváló szavakat. Vagy fél óra után előveszünk egy másik tantárgyat, vagy házi feladatot, arra koncentráltatjuk a gyereket, majd fél óra lejártával visszatérünk az előzőre, és a maradék 30 percben átismételjük, és befejezzük a tanulást.

smiley.jpgMindkét esetben 1,5 órát fogunk tanulással tölteni. De az első esetben alacsonyabb tudásszintet érünk el, sokkal több energia ráfordítással, míg a másodikban épp fordítva. A Zeigarnik módszert követve építhetünk arra, hogy mivel a tanulás folyamata félbeszakadt, ezért a tanuló a visszatérés szakaszában jobba fog emlékezni az elején tanultakra. Ráadásul mindezzel kevesebb feszültség jár mind a gyerek, mind a saját oldalunkon egyaránt, és nem utolsó sorban még a középső fél órában a többi házi feladat is elkészül.

Persze legyünk őszinték: nincs biztos recept, ha olyan nehéz célt tűzünk ki magunk elé, mint a hatékony, stresszmentes tanulás. Viszont ha már ez a célunk, akkor nem árt komolyabb szakmai anyagokat és módszereket is megismernünk, mert ezek segítségével könnyebben célt érhetünk. 

Hatékony tanulást minden gyereknek és minden szülőnek az új tanévre!

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot és kövess a Facebook oldalon!

A nevünk fétise

Gyermekkorunk találós kérdései közül biztosan sokaknak ismerős lesz a következő:

smiley.jpgA miénk, mégis mások használják a legtöbbet? Mi az? 

(A nevünk)

Ha ennél mélyebbre akarunk menni, akkor érdemes így feltenni a kérdést: Hogyan használhatják a nevünket arra, hogy befolyásolhassanak bennünket

Figyelem felkeltése

A figyelem felkeltéséhez személyesen általában elég egy látványos ruhadarab, egy hangosabb szó, vagy egy érdekesebb szóhasználat. Klasszikus figyelemfenntartó módszer a szemkontaktus is, vagy az, ha a beszélgetőtársunk megérinti a karunkat. A leginkább árulkodó jel azonban mégis az, ha a nevünket használják. Azonnal jobban kezdünk figyelni akkor is, ha korábban kicsit már elkalandozott a figyelnünk. Min alapszik mindez? Azon, hogy az egyik legszeretettebb szó mindenki számára épp a saját neve, ezért ha azt halljuk, akkor mindig éberebbé válik a figyelmünk.

A figyelem aktívan tartása néha nagyon nehéz - egy nevet kimondani viszont nagyon egyszerű dolog!

fb_profil.jpgA nevünk úgy működik a fejünkben, mint egy piros lámpa - ösztönösen jobban figyelünk minden elhangzott szóra, ha előtte elhangzik a nevünk. Ha például egy tömegben kimondják a nevünket, sokszor azt akkor is meghalljuk, ha minden más szó vagy név könnyen beleolvad a zajba a fülünk számára.

Mert a nevünk a saját fétisünk. Érzelmeket vált ki belőlünk, felkelti a figyelmünket, és vonzza a figyelmünket.

Befolyásolás

A hétköznapi, természetes kommunikációban nem jellemző, hogy valaki a velünk való beszélgetésben furcsán sokszor szólít a nevünkön bennünket. Nincs is erre szükség, hiszen ha ketten beszélgetünk, akkor egyértelmű, hogy hozzánk beszél a másik. Ha mégis azt vesszük észre, hogy a másik fél sokszor használja a nevünket, akkor nagyjából biztosra vehetjük, hogy el akar adni nekünk valamit, vagy legalábbis tudatosan akar meggyőzni bennünket valamiről.

Rokonszenv vagy ellenszenv?

A hangsúly természetesen most is a megfelelő arányokon van. Ha valaki természetes mennyiségben használja a nevünket, akkor azzal azt üzeni, hogy figyel ránk, és fontosak vagyunk neki. Tipikusan jó példa erre a dicséret: ha például a főnökünk azt mondja, hogy "Szép munka!", akkor annak természetesen örülünk. Ha viszont ehhez hozzáteszi a nevünket is, akkor érezzük igazán kitüntetve magunkat. Olyan ez, mintha a dicséretet még 10-zel megszorozták volna. Mindennek hatására a másik félről az a benyomásunk alakul ki, hogy figyel ránk és elismer bennünket. Márpedig akinél ezt érezzük, az iránt rokonszenvet is érzünk.

Ha azonban túlhasználják a nevünket, akkor azzal épp az ellenkező hatást érhetik el: ellenszenvet fogunk érezni. Ahogy fenn is szerepel, a figyelem felkeltésének egyik eszköze az, ha megérintik a kezünket. Képzeljük el, hogy mindezt nem egyszer csinálja velünk valaki, hanem néhány percenként. Ugye, mennyire zavaró lenne? A nevünk ismételgetésével és túlhasználásával ugyanezt érik el az emberek: elfordulnak tőlük.

És ugye nincsenek véletlenek: ha valaki nem természetes módon kommunikál velünk, akkor az általában azért van, mert van valami hátsó szándéka. Mivel a céljára koncentrál, ezért nem tudja biztosítani a kommunikáció természetességét. Az esetek nagy többségében ilyenkor el akarnak adni nekünk valamit: lehet, hogy csak önmagukat, hogy szimpátiát érezzünk velük szemben, de jó eséllyel valami mást is.

Szóval maradjunk nyitottak a kommunikációs elemek beazonosításával kapcsolatban. Ha úgy érezzük, hogy valami nem természetes, akkor valószínű, hogy el akarnak nekünk adni valamit, vagy meg akarnak győzni bennünket valamiről. Ne engedjük, hogy olyanok váltsanak ki bennünk szimpátiát, akik befolyásolni szeretnének bennünket, és a szimpátiánkat a saját céljaikra fordítják. 

Ha azonban valakit szeretnénk elismerni, akkor a dicséret mellé mi is tegyük oda a nevét néhányszor, hogy még nagyobb örömet szerezzünk a másiknak! Nem utolsó sorban lássuk meg a pozitívumot a természetes, hátsó cél nélküli kommunikációban, ami nem szól másról, csak arról, amiről az elhangzott szavak beszélnek.

fb_profil_1.jpgEz a blog azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot és kövess a Facebook oldalon!

 

 

Kihallgatások tanulságos módszerei

A napokban több cikket is olvastam abban a témában, hogy mi jellemzi a rendőrségen zajló kihallgatásokat. Az egészet egyszerű szakmai nyitottság és érdeklődés miatt kezdtem, de egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyi párhuzamot találok majd a kihallgatásokat jellemző kommunikáció és aközött, amit én magam is értékes és tartalmas beszélgetésnek hívok.

Persze óriási különbségek is vannak, akár a beszélgetés célja, akár a két fél közötti viszony miatt. Míg a kihallgatások esetében egyoldalú kommunikációról van szó, addig egy ideális baráti beszélgetésben mindkét fél beszél, érdeklődik és reagál, és főleg egyenrangú egymással. Nem utolsó sorban ez a kihallgató félnek egy munka, és nem egy normál beszélgetés.

smiley.jpgTudjuk, hogy a kommunikáció egyik legnagyobb csapdája az, ha az egyik felet nem igazán érdekli a másik mondanivalója. Mégis érdeklődést színlel, és gesztusokkal, udvarias mondatokkal és kedves mimikával próbálja elfedni az érdektelenségét. Viszont ez úgy hívjuk, hogy udvariasság vagy durvább esetben úgy, hogy képmutatás. De semmiképpen sem úgy, hogy tartalmas és őszinte beszélgetés. 

Visszatérve a kihallgatásra, ott teljesen biztos, hogy nincs szó sem tettetett érdeklődésről, sem udvariaskodásról: a kérdező nagyon figyel a kihallgatottra, legyen szó tanúról vagy vádlottról, hiszen tőle kaphatja meg a szükséges információkat, amivel tovább tud lépni az ügyben.

Összefoglalom a legfontosabbakat, amiket a rendőrségi kihallgatáson zajló kommunikáció szabályairól tanultam. Érdekes lesz látni, hogy mennyire egyezik a tartalmas beszélgetések jellemzőivel - többről részletesebben is olvashatsz a blogban, külön cikkekben.

1. Nyitott kérdések - a megnyitásért és a konkrét információkért: A kérdezőnek a kihallgatás elején nyitott kérdéseket kell feltennie, hiszen ezekre adott válaszok alapján állítja össze az információkat. Vagyis azt kérdezi: MIT?, KI?, MIKOR?, HOGYAN? Részletesebben itt olvashatsz a nyitott kérdésekről.

2. Egyszerre EGY kérdés! A kihallgatás során alkalmazott hatékony kommunikáció fontos része, hogy ne soroljunk fel több kérdést, hanem egyszerre mindig csak egyet. Várjuk meg a választ erre, majd utána jöhet a következő kérdés és válasz.

3. 80-20 szabály: a kihallgató számára javasolt, hogy a beszélgetés során ő maga az idő 20%-ában beszéljen, míg a 80%-ot a kihallgatott fél meghallgatásával érdemes töltenie. Pareto elvnek is nevezik ezt az arányt, és ezen a néven gyakran találkozhatunk vele gyártási technológiák, projekt menedzsment és elemzések területein egyaránt.

hallgatni_arany.jpgA hallgatás fontosságára sokan rájöttek már. Az ókori Diogenész azt tanította, hogy azért van kétszer annyi fülünk mint szánk, hogy kétszer annyit hallgassunk, mint amennyit beszélünk. Illetve nem véletlen az sem, hogy máig használjuk a mondást, hogy hallgatni arany!

Az ókori verzióról itt olvashatsz részletesen.

4. Testbeszéd: külön figyelmet kell fordítani a kihallgatás során arra is, hogy ne csak szavakkal kérdezzünk, hanem a testbeszédünk is azt sugallja, hogy valóban érdekel bennünket a válasz. Vagyis a felsőtestnek a beszélő felé kell fordulnia, és érdemes kerülni a keresztezett végtagokat, különösen a kezek esetében, mert azok elzárkózásra utalnak, és nem keltik a beszélő mondanivalója felé irányuló nyitottságot.

5. Hanghordozás: a fentieken túl külön figyelmet szentelnek annak, hogy a kommunikáció során milyen legyen a kihallgatást vezető személy hanghordozása. A feszültség ugyanis feszültséget szül, így a kiabálás, ideges kommunikáció nem teremti meg azt a türelmes és nyitott helyzetet, amiben egy tanú például úgy érzi, hogy valóban figyelnek rá, és megéri elmondani mindent, amit látott.

6. Parafrázisok: a kihallgató fél azzal foglalja össze a kapott információt, hogy ő maga is elmondja azt, vagyis a saját szavaival megismétli a hallottakat. Ez egyrészt megnyugtatja a beszélőt, hogy figyeltek rá, másrészt lehetőséget ad arra is, hogy ellenőrizzék, vajon mindkét fél ugyanúgy értelmezte-e az elhangzottakat.

7. Aktív hallgatás: a módszer nagyon egyszerű, annyit jelent, hogy beszélünk, de nem mondunk semmi újat, csak megismételjük a beszélő szavait. Például ha valaki azt mondja, hogy "Ez nagyon nehéz helyzet volt", akkor az aktívan hallgató fél azt válaszolja "Igen, nagyon nehéz volt." Részletesen itt olvashatsz a technikáról.

Vagyis kérdezzünk, figyeljünk a másikra, akarjuk pontosan érteni, amit mond a másik, és biztosítsunk mindennek pozitív, odafigyelő légkört. Ez az alapvető recept a kihallgatásokhoz - és az igazán jó beszélgetésekhez is!

És hogy mi a tanulság? Ne féljünk tanulni a profiktól akkor sem, ha másik területen dolgoznak. De működő elemeket és módszertanokat mástól megtanulni nem ugyanaz, mint gondolkodás nélkül lemásolni azt. A tanultakat csak a megfelelő helyen alkalmazzuk, mert bár sok a hasonlóság, de soha nem szeretné senki, ha a beszélgetések kihallgatásokká válnának!

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot és kövess a Facebook oldalon!

 

Az unokázós átverés - hogyan ismerjük fel?

Manapság sajnos újra többször is lehet hallani az úgynevezett "unikázós" átverésekről. Az áldozatok azt mesélik, hogy váratlanul kapnak egy hívást egy ismeretlen számról, a hívó az egyik szerettüknek adj ki magát és azt kéri, hogy segítsen. És mi a segítség? Természetesen a PÉNZ! A felhívottak megijednek, stresszehelyzetbe kerülnek, és emiatt rosszul hallanak (nem ismerik fel a hangról, hogy nem is az unokájuk beszél), és persze sokszor rosszul is döntenek - vagyis fizetnek. Közben pedig az unoka nyugodtan alszik az ágyában, mit sem tudván arról, hogy mi zajlik a nagyszülőknél.

Mert persze nem a szerettük került bajba, csak egy durva és minden eleganciát és emberséget nélkülöző átverésnek lettek az áldozatai. Utólag hallva a történeteket néhány pontnál gyanús lehetett volna a szituáció, de mivel az ijedtség és az aggódás tompítja a józan ész súgta érveket, ezért ott a szituációban ezeket gyakran figyelmen kívül hagyják. Így válnak áldozattá.

danger_traingle.jpgNem könnyű ilyen helyzetben higgadtnak maradni, de azért meg kell próbálnunk megőrizni a hidegvérünket. Ha pedig nem sikerül, akkor különösen érdemes végigolvasni a lentieket.

Mert az egész átverés alapja a kommunikáció. Ha pedig végigolvassuk a jeleket, akkor hátha a memóriánk előhívja majd az olvasottakat és figyelmeztet bennünket akkor is, amikor a stressz már elhomályosította a józan mérlegelést. 

A módszer alapja az STR, vagyis a "Ráijeszt, majd megoldást kínál" technika. A hívó veszélyhelyzetre hivatkozik, így megijedünk, és azonnal a megoldást kezdjük keresni. Ezt a reakciót kihasználva a telefonáló máris mondja azt, amivel a helyzet megoldható, vagyis hogy fizessünk. Az STR technikáról részletesebben ITT olvashatsz. 

Lássuk, hogy milyen kommunikációs elemekből áll össze az unokázós átverés, és milyen jelek alapján következtethetünk arra, hogy mi is épp ennek a célkeresztjébe kerültünk:

Csali: veszélyhelyzet van!

A beszélgetés indulása az, hogy a kiszemelt áldozat hozzátartozója veszélyben van. Ilyenkor egyből átkapcsol az agyunk MEGMENTŐ üzemmódba, és már csak a következő lépésekre koncentrálunk. Vagyis bekaptuk a csalit.

MOST vagy SOHA!

Az unokázós átveréseknél a telefonáló úgy tálalja a helyzetet, hogy most azonnal kell cselekedni. Vagyis nincs idő gondolkozni, és különösen nincs idő telefonálni. De miért is ne lenne idő erre? Az átverés célpontjai általában mindössze 1 hívásra vannak attól, hogy ne váljanak áldozattá. Ha felhívják közvetlenül azt, akinek a nevében telefonáltak, akkor általában azokat az otthonuk nyugalmában találják majd.

Csak MI segíthetünk!

Az üzenet lényege, hogy csak MOST és csak MI segíthetünk! Normális esetben felmerülne a kérdés a nagyszülőkben, hogy miért nem a szülőket hívta az unoka. De ha ezt megkérdezzük, akkor erre már eleve bekészített válaszokat kaphatunk. Szóval akár rákérdez valaki, akár nem, az biztos, hogy egy intő jelnek kell ezt is tekinteni.

Beazonosítás: a kihagyott lehetőség

Soha nem egy távoli ismerős az, akinek kiadják magukat a csalók, hanem mindig egy közeli hozzátartozó. Általában az unoka, erről is kapta a nevét ez a fajta az átverés. Viszont a telefonáló nem tudja előre, hogy valakinek fiú vagy lányunokája van-e. ezért érdemes ügyelni arra, hogy ezt a csalók a legelső mondatokban próbálják belőni. Ha el is találják, akkor is nálunk van több információ az unokáról, így érdemes arra visszakérdezni, de úgy, hogy a válaszból el tudjuk dönteni, hogy kivel beszélünk. Például kérdezhetünk rafináltan: "Apád/Anyád nincs ott? Megint Németországban vannak?". Használjunk olyan helyszíneket, ahol még biztosan nem járt a másik. Vagy ha nem akartunk ennyire agyafúrtak lenni, akkor azonosítsuk be őt, és kérdezzük meg, hogy mikor született, hogy hívják a testvérét, stb. Ezekre a legnagyobb bajban lévő is tudja a választ. Ha viszont nem jön felelet, akkor azt vehetjük úgy, hogy kifogtunk a csalókon és nem próbálkoznak többé velünk.

Agy kikapcsolás

A megtévesztések egyik ismérve, hogy vagy túl sok, vagy túl kevés információ hangzik el a kommunikáció során. Mivel az unokázós átverésben az a lényeg, hogy összezavarják és kikapcsolják a gondolkodást a másik félben, ezért ők általában a túl sok információ változatot használják. Veszélyes helyzet, hiszen ilyenkor úgy akarjuk megoldani a problémát, hogy nem értjük azt. Nem mellesleg elengedjük a fülünk mellett azokat az információkat, amik visszatéríthetnének bennünket a racionálitás talajára. 

Volt már olyan velünk, hogy egy előadáson, megbeszélésen vagy akár csak egy normál beszélgetésben túl sok volt az információ számunkra? Ha igen, akkor emlékezzünk vissza, hogy hogyan reagáltunk! Ugye, hogy kikapcsolt az agyunk, és már nem követtük a tartalmat? És ugye hogy mégis kialakult egy benyomás bennünk arról, amire nem is figyeltünk?

Nem meglepő a jelenség, hiszen ha az agyunk racionális része nem dolgozik, akkor egy döntési helyzetben a szubjektív elemeket használjuk. Ilyen elem az unokázós átverések esetében a félelem, a féltés, és a cselekedni akarás.

Alkudozás

És végül, de nem utolsó sorban az alkudozás az az elem, ami gyakran előkerül az unokázós átverésekben. A telefonáló nem tudhatja, hogy mennyi pénzt tartunk otthon, ezért ha túl sokat kér, és kiderül, hogy bár szívesen segítene a nagyszülő, de nincs nála annyi, akkor megkezdődik az alkudozás. Kiderítik, hogy mennyi pénzt tud a célpont előteremteni nagyon gyorsan, majd azt mondják, hogy az is elég lehet. Ha ez a beszélgetés elején történne, biztosan kevesebben sétálnának bele az átverésbe. De ezen a ponton már rég a szubjektív elemek dominálnak, és ezek megakadályozzák, hogy egy olyen árulkodó jel feltűnjön bárkinek, mint az alkudozás.

De akkor mi a megoldás? És kizárhatjuk-e, hogy a szeretteink egyike egyszer bajba kerül, és hozzánk fordul? Meg merjük-e kockáztatni, hogy nem segítünk?

Természetesen a válasz az, hogy ha bajba kerül egy családtagunk, annak segítsünk. Ha azonban azt érezzük, hogy valamiért csak most, és csak mi segíthetünk, akkor éljünk a gyanúval, hogy átvernek bennünket. Azonosítsuk be valamivel a telefonálót, és tegyünk mi is csali mondatokat a kommunikációnkba! Legfőképpen pedig maradjunk higgadtak, és adjunk pár percet magunknak, hogy átgondolhassuk a dolgot. Kérdezzük meg többször, hogy MIÉRT? és leginkább hívjuk fel azt, akinek a nevében telefonálnak, vagy a szüleit - vagy ami talán még ennél is jobb: a rendőrséget. 

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

Így beszéljünk IT-sokkal

Talán sokan hallották már a következő viccet. Azt mondja a feleség a férjének: "Kérlek, menj el a boltba, vegyél kenyeret, és ha van tojás, hozzál hatot." 

Mit hoz haza egy átlag ember? 6 tojást. Ámde mivel jön haza az informatikus? Nyilván 6 kenyérrel!

A vicc jól mutatja a gondolkodásbeli különbséget. Érdemes, és egyben nagyon érdekes is jobban megismerni az informatikusok gondolkodásmódját ahhoz, hogy megérthessük őket. A bevásárlós példánál maradva pedig azért is, hogy végül azt kapjuk, amit szerettünk volna. A helyzet nem egyszerű, ezért hasznos lehet néhány tanács.

SZÓTÁR IT-SOKHOZ

Mindenképpen jól jöhet például egy szótár, hogy a kérdéseinkre kapott válaszokat is biztosan úgy értsük, ahogy kell. Ezek nem a szakzsargonba tartozó, vagyis nem a szakmát érintő kifejezések lesznek, hanem inkább olyanok, amivel a válaszokat könnyebben dekódolhatjuk. Tehát lássunk néhány konkrét szót, és azok jelentését az IT-sok szótárából! 

1. Bug = valami nem jó, nyugodj bele!

A bug egy hiba a szoftverben, ami azért kapta a bug (=bogár) nevet, mert a régi számítógépeknél a legtöbb probléma oka az volt, hogy egy bogár elrágta a vezetékeket. Ma már persze nem ez a tipikus hiba, de a problémák okát ma is meg kell keresni, kijavítani, majd letesztelni, hogy biztosan jól működik-e minden. Vagyis a "bug" szó alapból a problémát jelenti, egy hibát a programban. Érdekes módon sokszor mégis úgy is használják, mint önmagát magyarázó szó:

smiley.jpgUser: Ez és ez nem működik. Megnéznéd, hogy mi lehet a probléma?

IT: Igen, ez egy bug.  (szabad fordításban: azért hibás, mert hiba van benne)

2. Business Analyst = aki jó esetben meg is akarja érteni, amit mondunk

A jól működő kommunikációhoz elengedhetetlen, hogy ne csak képes legyen valaki megérteni, amit a másik mond, hanem akarja is azt megérteni. Ez az IT esetében a BA (Business Analyst) szerepkör. Manapság a nagyobb vállalatok őket alkalmazzák mediátorként az üzlet (megrendelő) és az IT között. Vagyis ők azok a szereplők a kommunikációban, akik nemcsak hogy képesek megérteni mindkét oldalt, de meg is akarják találni a közös hangot. Legalábbis ideális esetben, mert azért a BA-k legtöbbször inkább az IT-hoz húznak, nem a mediátor szerephez.

3. By design = ezt így kérték, most már késő változtatni!

Ha megkérdezzük, hogy egy programban mi miért működik éppen úgy, ahogy szerintünk kellene, akkor gyakran érkezhet a "By design" válasz. Ez annyit jelent, hogy a programozó véleménye szerint így kérte a megrendelő, vagyis ha nem jó így, akkor nem a fejlesztő a hibás, hanem az, aki ezt így rendelte meg. További lépéseknek helye nincs, el kell fogadnunk a helyzetet, a szoftver így marad. Talán csak egy megoldás lehet: elolvasni a dokumentum leírást (specifikációt), hogy biztosan úgy kértük vagy sem. Ezt azonban nem teszi meg soha a user, inkább belenyugszik a megváltoztathatatlanba.

4. CR (change request) - nem figyeltél, fizesd ki, és legközelebb majd olvasd el a specit!

Egy program a specifikáció alapján készül el, amely minden kívánt folyamat leírását tartalmazza. Miután a dokumentum véglegesítésre került (vagyis a megrendelő elfogadta), már nem módosítható. Vagy ha nagyon kell, akkor természetesen van az a pénz, amennyiért lehet módosításokat eszközölni. Ennek megkérése a CR, vagyis a változtatás kérés. Költséges hobbi, ami lényegesen kevesebb kiadást okozna, ha a megrendelő elolvasta volna részletesen a specifikációt.

5. Folyamatban van = senki nem nyúlt még a feladathoz, és ha nem kérdezel rá sokszor, akkor nem is fog!

Ha megkérdezel egy IT-st, hogy hol tart az általad kért dolog, és arra azt válaszolja, hogy "Folyamatban van", akkor azt nyugodtan értsd úgy, hogy még senki sem csinált vele semmit. A munka még el sem kezdődött. Az ilyen típusú kérdések és válaszok könnyen végtelen ciklust alkothatnak, amiben az nyer, aki tovább bírja. Ha elég kitartó vagy, előbb-utóbb még az is lehet, hogy a problémád megoldódik!

6. Speci (specifikáció) = a megrendelő szemében NEM elolvasandónak minősülő dokumentum, így ez a legtöbb probléma forrása

Egy szoftver általában egy részletes egyeztetés alapján készül el, ami a megrendelő végleges kéréseit tartalmazza. A megbeszélteket részletesen leírják egy dokumentumban (specifikáció), benne folyamatokat és képernyőket egyaránt találhatunk. Minden szuperül működne, HA alaposan elolvasná mindkét fél, főleg a megrendelő. De inkább csak a programozók lapozgatják, hiszen ez alapján tervezik meg, majd kivitelezik a szoftvert. 

A specifikáció alapján egy használatot segítő kézikönyv (Manual) is készül, ennek olvasottsága szintén nulla közeli. Az erre való emlékeztetésre alkalmazzák az informatikusok a RFM (Read the f...ing manual) vagy szebbre fordítva a "Könyörgöm, olvasd el a kézikönyvet!" üzenet is. Valóban sok kérdésre megtalálnánk benne a választ, de mivel lényegesen hosszabb, mint egy online chat üzenet, ezért ez nem történik meg.

7. User = ember, középvezetői szint alatt

Az IT-sok a kommunikációjukban valós neveket leginkább csak a felső vezetők esetében használnak. Ezen nem kell megsértődni, mivel a jelenség főleg azon alapszik (az empátia helyenkénti hiányán túl), hogy az informatikusok a rendszerek és az abban működő folyamatok oldaláról közelítik meg a problémákat. Ennek megfelelően ami egy ember problémája, az sokaké lehet. Tehát általánosítanak. A szemükben egy átlag ember nem egy személyiség, pláne nem egy érző lény, hanem egy felhasználó, így a szót nem kell negatívnak értékelnünk.

Ellentétben az 1 bites user és az egység sugarú user szavakkal, mert ott már ne dilemmázzunk, azokat nyugodtan vegyük erősen degradáló kifejezéseknek.

8. Work around = az IT ragtapasz

Egy hibát több módon is meg lehet oldani: szépen, alaposan, stabilan - vagy tehetünk rá egy ragtapaszt, és máris elrejtettük a problémát. Ugyanígy az IT-ban is sokszor alkalmaznak tüneti kezeléseket, kerülő megoldásokat (work around-okat). A tervek (értsd: a naiv álmok) szerint ezek addig maradnak, amíg a végleges javítás meg nem történik. A work around-ok általában kevésbé stabil megoldások, szakmailag sem ezek a legjobbak, de ideig-óráig megoldják a problémát. És ebből van a legtöbb probléma is: az áthidaló, ideiglenes megoldásként induló módosítások állandóvá válnak, és a végleges, stabil megoldások ideje nem köszönt be. Valahogy úgy képzeljük el ezeket, mint a '60as évek panelépítkezéseit. A terv az volt, hogy átmenetileg megoldják velük a lakhatási gondokat, és 2-3 évtized múlva eltűnnek a városképről. De nem így lett, hanem velünk maradtak, ahogy a work-around-ok is.

hiusag.jpg

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK!

Most már pár szót pontosabban értünk, amelyekkel az IT válaszokban találkozhatunk. De nézzük meg azt is, hogy nekünk mi mentén érdemes kommunikálni, ha IT-sokkal beszélünk és szeretnénk náluk célt érni. Fontos, hogy a leggyakrabban használt kommunikációs elemeink kerülnek itt felsorolásra, amiktől a legnehezebb lesz megválnunk!

1. Feltételes mód - KERÜLENDŐ!

A magyar nyelvben a feltételes módot gyakran használja az átlagember arra, hogy udvariasabb legyen tőle egy felszólítás. Például: ki tudnád nyitni az ajtót? A kérdés nyilván nem arra vonatkozik, hogy képes-e erre az illető, hanem ez igazából egy felszólítás arra, hogy a másik nyissa ki az ajtót. Ezt a formulát azonban nyugodtan elfelejthetjük, ha egy klasszikus IT-stól szeretnénk kérni valamit. Tőlük ugyanis a következő válasz fog érkezni: "Igen, ki tudnám nyitni". De tett nem fogja követni a szavakat. Éppen ezért azt se kérdezzük meg tőlük, hogy valami lehetséges-e / megoldható-e, mert arra is csak annyi választ fogunk kapni, hogy igen vagy nem. Talán az elején nehéz lesz, de ilyenkor gondoljunk mindig arra, hogy ők 6 kenyeret hoznának a boltból!

2. Mit javasolsz? kérdés - KERÜLENDŐ!

Felejtsd el a "Mit javasolsz?" kérdést! Egy programozó általában egészen máshogy kreatív, mint egy marketinges. Nem akar ötletelni, hanem meg akarja érteni, hogy mi is az ő feladata. Képzeljük el őket úgy, mint egy tolmácsot, fordítót: ők sem akarnak ötletelni a lefordítandó anyagról, hanem pontosan meg akarják azt érteni, hogy utána minél pontosabban átültessék azt egy másik nyelvre. Ez a nyelv pedig a tolmácsok esetében egy beszélt változat, az informatikusoknál pedig egy kód nyelve. A hozzáállás ugyanaz mindegyik oldalon: lefordítani akarják, nem jobbá tenni.

3. Felesleges körmondat - KERÜLENDŐ!

A tolmács analógiánál maradva érdemes kerülni a körmondatokat, és különösen érdemes kerülni a saját tapasztalatot. Ne feledjük, hogy a másik fél a pontos működést szeretné megérteni, és minden más infó (milyen tapasztalataink vannak, mi hogy élünk meg dolgokat) kerülendő. Ezek nem vezetnek a célhoz, inkább csak elveszik az időt és nehezítik a megértést, mert elterelik a figyelmet a lényegről.

4. Kitalálni, hogy mi kis változtatás és mi nagy - KERÜLENDŐ!

A nullák és egyesek világában nem minden úgy működik, ahogy azt a magunkfajta user elképzeli. Lehet, hogy nekünk minimális változtatásnak tűnik, hogy valaminek a sorrendjét megváltoztatjuk, de nem látjuk azt, hogy mindez a szoftverben miket okozhat. Tehát ne találjuk ki előre, hogy mi kis változás és mi nagy, csak mondjuk el, hogy mit szeretnénk!

Tipikus példák:

"Csak egy check box kellene gyorsan, megvárom!"

"Semmit nem érint, csak pár sorral kerüljön ez a rész feljebb!"

A sztereotípiák persze sokszor működnek: az IT-sok sokszor más logika szerint gondolkozhatnak, kommunikálhatnak és viselkedhetnek. Közülük páran még mindig zoknit vesznek a szandálhoz, ezt lógó melegítővel és abba betűrt pólóval kombinálják, ráadásul mindez egyáltalán nem zavarja őket. Az is jellemző néhányukra, hogy a vicceikben gyakran semmi nyoma sincs az empátiának, és sokan közülük a színskála megismerésében is megálltak alapszíneknél.

De ha fel akarjuk fedezni a világukat, akkor érdemes közelebb menni hozzájuk - ha jól csináljuk, nagyon érdekes és nagyon szórakoztató lesz!

Végül íme néhány tanács, amit soha ne feledjünk, ha szeretnénk elkerülni a felesleges köröket az IT-val való egyeztetések során:

Tudnunk kell, hogy mit akarunk!

Fogalmazzunk pontosan, és hogy ezt megtehessük, készüljünk fel az egyeztetésekre! Vagyis tudnunk kell, hogy mit akarunk. Ne dilemmákkal és álmokkal érkezzünk egy IT-s megbeszélésre, hanem konkrét elképzelésekkel.

Ügyfélélmény másképp!

Az IT-sok szolgáltatnak, de nem úgy, ahogy mi gondoljuk. Mi, egyszerű userek már megszokhattuk, hogy más szolgáltatóknál nagy hangsúlyt helyeznek az ügyfélélményre. Vagyis arra, hogy a kiszolgálásunk közben érezzük jól magunkat, és alapvetően törődjenek velünk, mint emberrel. Ez az ügyfélélmény alapú szolgáltatás általában nincs jelen az IT kommunikációban, ezért ne is keressük. Nem véletlen, hogy nem az IT-sok a klasszikus értékesítők, és jellemzően nem is a tapintat mintapéldányai. Emlékezzünk vissza, hogy az ember szóra a user kifejezést alkalmazzák! Az ügyfélélményt inkább a produktumban keressünk, és a végeredmény minőségét tekintsük ebben az esetben az ügyfélélmény mértékegységének.

Nekünk, usereknek pedig a XXI. században élve két lehetőségünk van: vagy a programnyelveket tanuljuk meg, és készítjük mi magunk a szoftvereket, vagy ha ez nem megy, akkor azok nyelvét kell megtanulnunk, akik már most képesek erre. Mert bizony nem lesz mindegy, hogy hogyan értik azt, amit mondunk nekik, vagy amire megkérjük őket.

Ha tehát azt akarjuk, hogy 1 kenyeret és 6 tojást hozzanak, akkor mondjunk azt: "Kérlek, menj el a boltba, vegyél 1 kenyeret, és vegyél 6 tojást is!" Remélem, hogy nem csak Húsvétkor fogunk jól járni a most tanultakkal! :-)

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk kicsivel szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

 

Az igazán jó prezentáció biztos receptje

A lehengerlő prezentációra vagy születni kell, vagy sok évig tanulni és gyakorolni a technikákat. Sokaknak azonban ez nem adatik meg, mégis időről időre ki kell állniuk emberek elé, és személyesen vagy online beszélni kell valamiről. Persze senki nem akar unalmas lenni a hallgatóságnak, viszont mindenki szeretne emlékezetes maradni. Hogy őszinte elismerést kaphassunk, ahhoz viszont sok szabályt be kell tartani. 

A prezentációk alapszabályait már sokan ismerik:

magunkhoz_intezett_szavak.jpg

  • Húzd ki magad!
  • Gyakorolj tükör előtt!
  • Vedd fel az előadásodat videóra és nézd vissza magad!
  • Beszélj lassabban a megszokottnál!
  • Mosolyogj!
  • Ha dominálni akarsz, akkor tedd csípőre a kezed, de soha ne tedd a kezed a zsebedbe!
  • Ha izgulsz, akkor kapaszkodj meg valamiben, például az állványban, aminél állsz!
  • Használj kevés szót a diákon
  • Ne kombináld a kiemeléseket, például vastagon szedett betűt ne húzz alá!
  • Kerüld a megoldás megjelenítését a diákon!

Ezeken túl nézzük meg azokat a főleg kommunikációs szabályokat, amiktől profibb, összeszedettebb benyomást kelthetünk, és előtte azokat is, amiket érdemes elkerülni.

Tehát először is lássuk azt, hogy mit NE tegyünk prezentáció közben!?

1. NE viccelődjünk! A vicceléssel az a legrosszabb, hogy ritkán vezet eredményre, hiszen túl sok ember  ízlését kell eltalálni. Ráadásul ha nem érjük el vele a kívánt hatást, akkor még balul is elsülhet, és rendkívül kellemetlenül fogjuk érezni magunkat, amikor senki nem nevet a viccesnek szánt mondatunkon. Különösen ne legyünk azok, akik egyedüliként nevetnek a saját viccükön - tehát a legjobb még egyszer az, ha NEM viccelődünk!

2. NE olvassuk fel a prezentáció szövegét! Utoljára 20 éve tartottak olyan prezentációt, ahol az illusztrációk mellett egész mondatok szerepeltek, amit az előadó felolvasott. Nagyjából a 3. mondat után minden érdeklődőt el fogunk ezzel veszíteni, hiszen olvasni ők is tudnak - és meg is fogják tenni a nézők, vagyis néhány dia után már csak olvasni fogják a szöveget és egyáltalán nem figyelnek az előadóra.

3. NE mondjuk azt, hogy izgulunk! Ahogy azt se hangsúlyozzuk, hogy nekünk ez az első alkalom, bármennyire is szeretnénk ezzel empátiát kelteni a hallgatóságban. A közönséget ezzel csak még kritikusabbá tesszük, és csak egy amatőr hangulatot generálnánk már a prezentáció elején.

4. NE várjunk kérdéseket! Sokszor látni előadókat, akik a prezentációjuk végén  kezüket tördelve várják, hogy kérdéseket kapjanak, és látszik rajtuk, hogy a kérdések tényét az előadás témája iránti érdeklődéssel teszik egyenlővé. Pedig ez nem így van, hiszen akár tetszett a prezentáció, akár nem, még nem biztos, hogy bárki is kérdezni fog. Ezért ha szeretnénk helyet adni a kérdéseknek, akkor kérdezzünk rá, majd számoljunk el magunkban 5-ig, és ha addig sem érkezik kérdés, akkor zárjuk le a prezentációnkat. Még egy ide vonatkozó szabály: a kérdések nem érkezésének tényét NE kommentáljuk, csak fogadjuk el és lépjünk tovább, és adjuk át a helyünket a következőnek.

Rendben, ezeket NE csináljuk, de vajon mi az, amit viszont IGEN? Mit érdemes minden előadás előtt vagy közben csinálni, ami hozzájárulhat a prezentációnk pozitív képéhez? Mivel alakítunk ki pozitív, profi, hozzáértő és főleg szimpatikus képet a hallgatóságban? 

yes_2.png

És mire figyel a hallgatóság igazából? Az előadásra vagy az előadóra?

1. Szájgyakorlatok

Talán furcsán hangzik, de a előadás előtt pár perccel érdemes gyakorolni a megfelelő artikulációt. Ezt néhány betű gyors egymásutánjával tudod a legkönnyebben megtenni. Gyakorold gyorsan, túlzott artikulációval a következőket: i-ü, a-á, e-é

2. Dobjuk fel magunkat!

Mielőtt kimegyünk a közönség elé, hozzuk magunkat pozitív formába. Ennek egyik legjobb módja, ha hangosan énekelünk valamit, vagy ha erre nincs lehetőséged, akkor csak mélyeket lélegünk. Az éneklés feldob és elűzi a stresszt, a mélyebb és koncentrált lélegzés pedig segít koncentrálni. Ha bármelyik megvan, kezdődhet a prezentáció!

3. Költői kérdés

Érdemes már a prezentáció megkezdésekor felvázolni egy konkrét problémát vagy egy kérdést, és az egész prezentációt erre építeni. Például egy marketing témájú előadáson kezdjük azzal, hogy "Mit akar az ügyfél?", majd miután elmondtuk az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, zárjunk ezzel: "Tehát mit is akar az ügyfél?" És válaszoljuk meg a saját kérdésünket, összefoglalva a téma leglényegesebb információit. Ezzel keretes szerkezetbe tesszük a mondanivalónkat, lezárt és profi hatást érünk el. Nem utolsó sorban pedig a kérdések fenntartják a figyelmet.

4. Szemkontaktus

Válasszuk ki több pontot is a teremben és beszéljünk azokhoz. Egyetlen pontot kiszűrni, plafont nézni zavaró a hallgatóknak, és könnyebben elveszítik a figyelmüket is. Hosszú szemkontaktust tartani bármelyik nézővel komoly hiba, és azonnal eltereli a figyelmet a mondanivalónkról.

5. Foglaljunk össze!

Ismétlés a tudás anyja - tartja a mondás, és ez igaz is. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a lényeges eleme és a fő mondanivaló megmaradjon, akkor ismételjük el röviden őket egy-egy téma végén. Akár ki is mondhatjuk, hogy "Most már tudjuk, hogy mit akar az ügyfél".

6. Beszéljünk a hallgatóságról!

Aki azonosulni tud azzal, amiről épp hall, az jobban fog figyelni ránk.  Ezért érdemes úgy fogalmazni, hogy abban a hallgatóság érintettnek érezze magát. A legjobb mondatok erre: "Biztosan Önök is voltak már abban a helyzetben." Ezek megtartják a figyelmet, ami egyébként sok előadóval szemben elkalandozna.

7. Karizma

Soha ne becsüljük alá a karizma fontosságát! Akiről a hallgatóságnak az a benyomása alakul ki, hogy magabiztos, arról azt is gondolja, hogy érti a dolgát. Egy pozitív tulajdonság alapján már hajlamosak vagyunk továbbiakat feltételezni valakiről. Ezért ha magabiztos fellépéssel állunk ki, akkor elégedetten is távozhatunk - akár a prezentációtól, a mondanivalónktól teljesen függetlenül is.

Az emberek nem mindig figyelnek a tartalomra, vagyis a mondanivalónkra. NEM a jó prezentációt keresik, hanem a JÓL PREZENTÁLÓT. Vagyis az embert! Ezért a legfontosabb alapszabály: magunkkal minimum annyit foglalkozzunk, mint a prezentációnkkal. A végén a teljes előadás megítélésekor ugyanis mindig a személyes benyomás dönt!

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek felismerésével és/vagy alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

Érvelési hiba vagy szándékos manipuláció?

Azt mondják, hogy aki beszél, az egyben befolyásol is. Talán ez sokszor így is van, hiszen mi magunk is ezt tesszük, ha érvelünk például a nyaralás vagy egy vásárlás mellett, vagy ha a gyereket próbáljuk meggyőzni arról, hogy igenis érdemes tanulni. Tehát a befolyáslás az életünk része, és sok esetben nyíltan történik.

De mi van akkor, ha mindez nem nyíltan zajlik? Vagy akár szándékosan hibás érveléseket alkalmaznak a gyorsabb és hatékonyabb meggyőzés érdekében? Ezekben az esetekben a legfontosabb az, hogy vegyük észre, ha bennünket akarnak befolyásolni! Erre a legjobb megoldás az, ha megtanuljuk felismerni a velünk szemben használt befolyásolási módszereket, különösen azokat, amik nem a legszebbek. Ezzel persze nem csökkentjük a minket érő ingerek számát, de legalább könnyebb lesz eligazodni köztük. 

boss.jpgA cikk alján egy szavazás szerepel arról, hogy ki melyik technikával találkozott már.

Talán még fontosabb kérdés, hogy észrevettük-e, amikor éppen befolyásolni akartak bennünket - de ezt már elég, ha mindenki csak saját magának vallja be!

HOL PRÓBÁLNAK MEG BEFOLYÁSOLNI BENNÜNKET?

Az élet mindennapjaiban is számtalan befolyásolási módszert tapasztalhatunk meg a magunk bőrén is. Érdemes nyitott szemmel járni, mert ez köszön vissza a plakátokon, az online hirdetésekben, a reklámokban, és sok ilyet hallunk a hétköznapi beszélgetések során is. Sokan szándékosan alkalmazzák ezeket, míg sokan észre sem veszik, hogy hogyan is érvelnek valójában. Még többen pedig a kommunikáció másik végén állnak - ott, ahol nehéz eldönteni, hogy miért, hogyan és milyen hatással történik a befolyásolás. 

Általában ott tudunk szándékosságról beszélni, ahol érdek fűződik a befolyásolás utáni döntéshez, például egy termék megvásárlása melletti döntéshez, vagy a választási eredményekhez. A lényeg, hogy legyünk tisztában azzal, hogy melyek azok a módszerek, amelyekkel akarva - akaratlanul befolyásolnak bennünket.

És most lássuk a klasszikusokat, a befolyásolási eszközök TOP listáját!

ordog.png

1. Árnyékbokszolás

A módszer egyszerű: két vitapartner áll egymással szemben, mindegyiknek megvan az alapvető mondanivalója. Viszont az egyik fél arra reagálva fejti ki álláspontját, amit a másik nem is mondott. Ezzel arra kényszeríti őt, hogy megvédje a megtámadott álláspontot. Mármint azt, amit ő nem is képviselt az elején! Szinte biztos bukás, hiszen már eleve negatívból indul az, akit ezzel érvelésre kényszerítenek. Persze mondhatnánk ilyenkor, hogy meg kell mondani, hogy mi nem ezt állítottuk.De egy heves vitában gyakran nem logikusan reagálunk, hanem ösztönösen. 

2. Szalmabáb

Nagyon gyakori érvelési módszer, egyfajta csúsztatás. Az egyik fél nem azt az álláspontot támadja, amit a másik fél képvisel, hanem annak egy szándékosan lebutított változatát. Innentől kezdve a másik személye és mondanivalója egyaránt könnyen nevetség tárgyává válik. 

3. Címzés a személynek - ad hominem

Az a módszer, amikor a tettek helyett a személyt minősítik. Választásoknál nagyon gyakori módszer, amikor negatív színben tüntetnek fel egy jelöltet, ezzel nem az általa képviselt dolgot minősítik és támadják, hanem a személyét. Ezzel természetesen súlytalanná és nevetségessé teszik a mondanivalóját is. Gyereknevelésben is gyakori hiba, amikor egy hibáért magát a gyereket minősítik ("Buta vagy") ahelyett, hogy a tettről fogalmaznának meg véleményt ("Butaságot csináltál"). Pedig óriási különbség!

4. Egyenlőségjel

Egyik legegyszerűbb módszer, és mint ilyen, az egyik legaljasabb is. Azon az elven működik, hogy veszünk egy pozitív dolgot (például béke, béremelés) és egyenlőségjelet teszünk közé és annak a neve közé, akinek a javára befolyásolni szeretnénk az embereket. Ugyanez még jobban működik negatív formában is: egy mindenki számára negatív dolgot és egy személyt egyenlővé teszünk. Háború = XY

5. STR

A "Scare Than Release" (magyarul "Ráijeszt, majd megold") módszer azon alapszik, hogy ha félünk valamitől, akkor máshogy reagálunk, mint higgadt állapotban. Ilyenkor ösztönösebbek vagyunk, és akár gondolkodás nélkül is a biztonságot jelentő személy mellett köteleződünk el. Éppen ezért aki népszerűsíteni akarja magát, az gyakran előáll egy problémával, ami veszélyt jelenthet a hallgatóságára, az emberekre. Ez lehet egy kitalált, vagy valós, de eltúlzott veszély is, amire egyből kínálja a megoldást is: saját magát. Ösztönös vonzódást kezdünk el érezni iránta, mint megmentő iránt, és kevésbé kételkedünk a szavában akkor is, amikor már más témáról beszél.

6. Ökológiai tévedés

Akkor beszélhetünk erről, ha egy csoport egyedeinek tulajdonságáról megállapítunk valamit, és azt összehozzuk egy másikkal anélkül, hogy a két jelenség között lenne logikai összefüggés. Végül ezt az összefüggést rávetítjük az egész csoportra. Ez egyfajta bizarr általánosítás, például ilyen következtetéseket vonnak le az ökológiai tévedést alkalmazók: ha egy országban a kaszinók száma nagyobb az átlagnál, és ugyanabban az országban magas a húsfogyasztás, akkor kimondja, hogy a kaszinókba járók az átlagnál nagyobb húsfogyasztók.

7. Nirvana érvelés

nirvana.jpgA Nirvana érvelés lényege, hogy valamit azért marasztalnak el, mert annak van valami hibája. Például egy megújuló energiát alkalmazó rendszernek is van hátránya, ezért az rossz. A Nirvana érvelést nem véletlenül emlegetik gyakran Nirvana tévedésnek is. Az lenne logikus, ha egy összehasonlításban két dolog összes előnyét és hátrányát mérlegelnénk. De itt nem ez történik, hanem a befolyásoló személy kiválasztja az egyiket (ami ellen szeretne érvelni), és ha abban talál egy negatívumot, akkor azt felnagyítja, és ezáltal beállítja egyértelműen rossznak. Majd levonja azt a következtetést, hogy ezek alapján a másik a jó megoldás. A módszerről részletesebben itt olvashatsz.

MI A LÉNYEG?

Hatásosan érvelni, és ezek segítségével elérni a céljainkat szép dolog, és igenis érdemes megtanulni ennek mikéntjét. Többek között ez a blogom egyik célja is. Arra azonban már erkölcsi felelősségünk ügyelni, hogy milyen módszereket használunk, és mik azok, amiket engedünk magunkkal szemben is használni. Mindig tegyünk különbséget a nyílt érvelés és a háttérből való manipulálás módszerei között, és ha azt vesszük észre, hogy az utóbbit vetik be velünk szemben, akkor lássunk át rajta. Ne a rejtett manipulációra reagáljunk, hanem az észérvek mentén döntsünk: mindig higgadtan és főleg okosan!

fb_profil_1.jpgEz a blog is azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek megismerésével az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig érthetőbbek, egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ! 

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor  KÖVESD a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy LIKE-ot a Facebook oldalon!

Kindergarchia birodalma és az elkényeztetett gyerekek

A gyerekek cukik, okosak, őszinték, stb. Ez mind igaz, ahogy az a tény is, hogy nagyon szeretnénk kizárólag így gondolni rájuk - de néha nem megy! Talán többen is találkoztunk már olyan gyerekkel, aki azért legalább egy kicsit idegesített bennünket. Például azért, mert tiszteletlen volt a felnőttekkel, vagy azért, mert túlértékelték magukat, vagy mert egyszerűen láthatatlannak érezzük magunkat mellettük.

Persze tudjuk jól, hogy sok gyerek viselkedik furcsán felnőtt társaságában, és valószínűleg ez alól mi sem voltunk kivételek néhány évtizeddel ezelőtt. De azért vannak határok, amelyeken túl már valami nem stimmel, És hogy miért találkozunk egyre többször olyan gyerekkel, akivel szemben állva akarva-akaratlanul negatív érzéseink támadnak? Sok oka lehet, de az egyik legáltalánosabb az, hogy sok gyerek egy új társadalmi formában él: a kindergarchiában.

Mi az a kindergarchia? Az, amikor a család egésze a gyerek körül forog, a szülő pedig a kiszolgáló személyzet státuszba kerül. NIncsenek kötelességek vagy feladatkörök a gyerekre osztva, nem kell (és sokszor ne is tud) magától megcsinálnia semmit. Furcsa törvények vannak: itt a gyereket csak dicsérni lehet, sőt, szinte kötelező minden apró mondatát az egekig magasztalni. A célok és a szintek alacsonyan vannak, és ha mégsem sikerül valami, akkor azonnal meglesz a hibás is ezért - egy bűnbak kívülről.

Mindez egy pontig teljesen jól is van így, hiszen a dicséret valóban fontos dolog. De gondot okozhat az is, ha ez túlmegy a racionalitás határán, mert akkor már nem egy egészséges személyiséget és nem egy valós értékeken alapuló énképet támogat. A kindergarchia az elkényeztetés mesterfoka, ahol minden a gyerekről és az ő önbizalmáról , valamint a maximális kiszolgálásról szól.

És persze a legjobb szándék vezérel ebben is minden szereplőt, de eredményét tekintve mégis katasztrofális lehet az egész. 

kindergarchia_2.png

Kindergarchia birodalmának élén egy király van, a gyerek. Minden és mindenki körülötte forog, mindennek az elsődleges célja az, hogy a gyereknek jó legyen, különös tekintettel annak önbizalmára. A történet végén azonban általában nincs happy end, mert végül nem lesz jó mindez sem a gyereknek, sem a szülőknek.

Mert a nevelésnek egyik fontos célja mégiscsak az, hogy önálló, gondolkodó felnőtt válhasson a gyerekből, aki egészséges személyiséggel rendelkezik, és felelősséget vállal a környezete iránt, annak jobbításába pedig beleteszi legjobb képességeit. A képességeket pedig gyerekkorban kell leginkább fejleszteni - és ezzel meg is érkeztünk a kindergarchia legnagyobb veszélyéhez, ugyanis éppen a fejlesztést nem célozza meg ez a családmodell.

És mégis hogyan döntsük el, hogy egy gyerek erősen el van kényeztetve, vagy csak rossz napja van, vagy egyszerűen csak hibákat vét? Van erre néhány egyértelmű jel, amiből ki tudunk indulni, és ezek RENDSZERES ismétlődésénél már van okunk azt feltételezni, hogy az adott gyerek alaposan el van kényeztetve. 

fb_profil_1.jpg"A tettek beszélnek" - tartja a régi bölcs mondás, és mindez igaz erre a helyzetre is. A szülők szavakkal sokszor mondják a gyereknek, hogy mit hogyan kellene csinálni (pl. viselkedni), de a tetteikkel nem mindig követik a saját szavaikat. Márpedig a legjobb nevelés mindig az, aminek a tettek az alapjai.

1. Köszönés

A kisgyerekek kb. óvodás korban még kicsit tartanak a köszönéstől, zavarba jönnek tőle, de egy-két év alatt megszokják és szépen csinálják. Legalábbis azok, akiktől ezt elvárja a környezete. Aki felé nincs ilyen elvárás megfogalmazva (más néven az elkényeztetettek), azok nem fognak köszönni, vagy nem úgy, ahogy illene. Ha például a gyerekünkkel megyünk az utcán és szembejön egy ismerős gyerek, akkor az valószínűleg köszönni fog a mi gyerekünknek - nekünk felnőtteknek viszont érdekes módon NEM! Mintha ott sem lennénk!

Hogyan reagál a szülő? Egy idő után belefárad, hogy mindig köszönésre buzdítsa a gyerekét, hiszen ki szereti papagáj módjára mindig ugyanazt ismételgetni? Senki, hiszen az nagyon fárasztó, sok időt vesz igénybe, és nem is hoz gyors eredményt. Ezért inkább abbahagyják a szülők, és egy idő múlva már fel sem tűnik nekik, hogy a gyerekük egy alapvető illemszabályt nem tart be. Mondhatjuk, hogy a köszönés kis dolog. Ez igaz, viszont éppen az ilyen kisebb dolgok azok, ahol a szabályokat megtanulják a gyerekek: Anyám azt mondta, hogy köszönjek, tehát ez a kötelességem. Ennek így kellene működnie, de mivel nem ez a gyakorlat, ezért a gyerek kezdi maga mögött hagyni a kötelességeit, ami viszont már messzire vezet.

2. A felnőttek eszközök, szolgáltatók, esetleg szolgák

Ugyanezek a gyerekek észre sem veszik azokat a helyzeteket, ahol tiszteletet kellene adni (pl. köszönni, átadni a helyet, stb.). De ha szükségük van valamire, akkor azonnal tudják, hogy hozzánk kell fordulni. Aztán ha már nem kell a felnőtt segítsége, a gyerek visszavált az "átnézek rajtad" dimenzióba. Vagyis ha kell valami, akkor eszközként használják a felnőtteket. De ez nem jelenti azt, hogy utána ezt megköszönnék. Talán durva példa, de úgy viselkednek a felnőttekkel, mint a saját szolgáikkal: ha kell valami, akkor használják a szolgáltatásokat, de ha nem kell, akkor a felnőtt mintha megszűnne létezni.

Hogyan reagál a szülő? Nagyon meglepő a reakció, de általában örül, hiszen segíthet a gyereknek. Az elkényeztetés hátterében ugyanis sokszor az attól való félelem áll, hogy ők szülőként hamarosan elveszítik a fontosságukat. Ezért örülnek minden kis feladatnak, hiszen az azt mutatja, hogy ők még fontosak, és kellenek a gyereknek. Akkor is, ha már csak büfés vagy ruhatáros, esetleg pénzautomata feladatkörökre használják őket.

A gyerekeknek itt sem szól senki, hogy ez nincs így jól, sőt. Megint csak azt üzeni felé a felnőtt társadalom, hogy teljesen rendben van az, ha szolgáltatásként tekintenek a saját vagy mások szüleire. Vagyis már megint nem tanult semmit a gyerek, mert a megtanulandó dologra senki nem hívta fel a figyelmét. Igaz, hogy soha senki nem mond olyat a gyerekének, hogy ne tiszteld a szüleidet - de a tetteikkel igenis sokan üzenik ezt a gyerekeknek.

3. Belebeszélni a beszélgetésekbe? Simán!

A felnőttekre is sokszor igaz, hogy belebeszélnek egymás mondataiba. Ez általában azt árulja el arról, aki belebeszél, hogy egyáltalán nem figyel arra, amit a másik mond, valószínűleg nem is érdekli, és csak arra koncentrál, hogy ő mit akar elmondani. Gyerekeknél sincs ez máshogy: a tisztelet és az érdeklődés teljes hiányát mutatja az, amikor a felnőtt mesél valamit (például egy másik felnőttnek), a gyerek pedig ezzel párhuzamosan elkezd beszélni egy teljesen másik témáról.

Hogyan reagál a szülő? Hihetetlen, de a szülők ilyenkor legtöbbször átadják a szót a gyereknek! Vagyis abbahagyják a saját mondandójukat és elkezdenek a gyerekre figyelni. Érdekes módon innentől működik a kétoldalú kommunikáció: az egyik fél mesél, a másik pedig visszakérdez. De az együttműködő fél nem a gyerek, hanem a felnőtt. Őt egyrészt érdekli az, amit a gyerek mesél, másrészt pedig őt valószínűleg még máshogy nevelték. 

Tehát a gyerek nem kap visszajelzést arra, hogy oda kell figyelni más mondanivalójára, ezért nem is fog soha érdeklődni semmi iránt, ami másokkal történt vagy ami másokat foglalkoztat. Nem mellesleg úgy érzi, hogy az ő mondanivalója fontosabb, tehát ő maga is fontosabb, mint a felnőttek. És ezek alapján fog viselkedni továbbra is, vagyis tovább erősödik az énközpontú világa, és virágzik kindergarchia birodalma.

4. Fejlett kritikai érzék

Elkényeztetett gyerekek körében gyakori beszédtéma a körülöttük lévő dolgok kritizálása. Előszeretettel beszélnek arról, hogy mi nem jó minőségű, és egyértelműen leszólnak nagyjából mindent. Sokszor a legnagyobb örömet az okozza nekik, hogy megszereznek egy tárgyat, de utána nem használják azt semmire, maximum dicsekvésre a többiek felé. 

Hogyan reagál a szülő? Hát persze, hogy meg akar felelni itt is! Sokszor tudomásul veszi, hogy amit vett, az nem elég jó. És mivel bizonyítani akar (pláne saját maga felé), hogy ő mindent megad a gyerekének, ezért inkább valami mást is vesz neki. 

Hova vezet mindez? Tudjuk jól, hogy hova: a fogyasztói gondolkodásmód túlkapásaihoz, és ahhoz, hogy a szülői szeretetnyelvek közül már csak a vásárlás marad. A szülő megveszi a gyerek örömét, és ezzel azt az érzést is, hogy ő mégiscsak jó szülő. Ezzel egyben a koronát is felteszi a gyerek fejére, hogy a birodalma méltó uralkodója lehessen.

5. Önkritika nulla

Az elkényeztető szülők célja az, hogy semmiképpen se érje kudarc a gyereket, és csak az önbizalma meg ne sérüljön! Természetesen szükséges mindenkinek az egészséges önbizalom, de a hangsúly az "egészséges" szón van. Az önbizalmon kívül pedig mindenkinek szüksége van célokra, szintekre, amiket meg kell ugrani ahhoz, hogy büszkék lehessünk magunkra. És szükség van őszinte és racionális visszajelzésekre, és nem érdemes száműzni a szótárból azt a kifejezést, hogy "Ez most nem sikerült." Ha egy gyerek nem szembesül a hibáival, akkor nem tud javítani azokon, nem tud fejlődni. Ha pedig a legkisebb dolgok miatt is úgy ünneplik, mint egy királyt, akkor elveszik a motiváció az összetettebb dolgok iránt. Nem utolsó sorban ez a viselkedés erősen összezavarja a gyereket. Óriási lesz az önbizalma, de a szíve mélyén tudja (érzi), hogy valami nincs a helyén. 

Hogyan reagál a szülő? Erre a pontra általában sehogy, hiszen nem veszi észre, hogy a gyereknek fejlesztő beszélgetésekre is szükség van, és pláne szüksége lenne egy egészséges önismeretre. Azt azonban lehetetlen megszerezni úgy, ha csak pozitív visszajelzéseket kap. Az ilyen esetekben a szülő nem gyakorolja az önkritikát sem a gyerekkel, sem saját magával kapcsolatban.  

6. Bűnbak keresés

Az elkényeztetett gyerekek jellemző témája az, hogy ki mi miben hibás. Alaptézisük, hogy ők nyilván nem hibásak semmiben, de mindenki más okolható körülöttük az esetleges sikertelenségekért. Legyen szó tanárról, osztálytársakról, vagy akár magáról a szülőről.

Ezt a gondolkodást a gyerekek sokszor eleve a szüleiktől veszik át. Ha a szülők így közelítik meg a problémákat, és saját magukban egyáltalán nem keresik a hibát, de folyton másokat okolnak, akkor azt a gyerekek villámgyorsan lemásolják. Hiszen túl egyszerű módszer, ráadásul nem kell hozzá őszintének lenni magunkkal sem - ami azért nehéz ügy lenne. 

Tudjuk jól, hogy hova vezet mindez: oda, ahol a tanárok szava már kevesebb értéket képvisel, és ahol a gyerek történetei alapján már jogosnak tűnik a szülőknek, hogy berohanjanak az iskolába és fennhangon számon kérjék a tanárokat. A tanárok pedig mondhatnak bármit annak a gyereknek, akinek a szülei otthon nem állnak a pedagógus pártjára, hanem inkább őket teszik meg legelőször bűnbaknak. Mindezt azzal a felkiáltással, hogy az okos, mindenben tökéletes gyereknek nem ötöst adtak a dolgozatára, ezzel kudarcélményt okoztak neki. Pedig sok esetben éppen a tanárok lennének azok, akik reális visszajelzést adnak a gyereknek a tudásáról akkor is, amikor a szülők már teljesen azonosultak a kindergarchia szabályaival.

7. Önállótlanság

Az elkényeztetett gyerekekre jellemző az egoizmus, a kritikai érzék, a tiszteletlenség, és még sok más is. Egy azonban abszolút nem jellemző rá: az önállóság. Szóval ha a fentiek alapján még nem tudtuk biztosan eldönteni, hogy elkényeztetett gyerekkel van dolgunk vagy sem, akkor nézzük meg, hogy menyire önálló. Ha például a gyerek nem képes egyedül bepakolni a táskáját, vagy áll az autó mellett és azt várja, hogy kinyissuk neki az ajtót, vagy nem viszi a táskáját, hanem inkább a szülőnek ad egy ötödik nehezéket, akkor ne legyenek illúzióink, ezt a gyereket elkényeztették. 

Örök kérdés, hogy a gyerek nem TUD vagy nem AKAR megcsinálni dolgokat, vagy egyszerűen csak nem ELVÁRÁS vele szemben, hogy így tegyen? Kindergarchiában általában a 3. válasz nyer - már ha őszinték akarunk lenni magunkhoz.

magunkhoz_intezett_szavak.jpgÉs eljött az ÖNKRITIKA ideje is: nézzük meg magunkat, hogy nálunk mi a helyzet! A mi gyerekünk kinyitja magának az autó ajtaját? Maga pakol be a táskába, és ha valami otthon marad, akkor azért vállalja a felelősséget? Saját maga viszi a táskáját? Besegít a házimunkába? Észreveszi, ha egy idősebb utazik a buszon és átadja neki a helyét? Tisztelettel beszél a tanárairól és más felnőttekről és látja a saját szerepét és felelősségét is az iskolai kudarcaiban? Ha a válasz nem egyértelmű IGEN, akkor nézzünk egy kicsit magunkba: nem kezdtünk el mi is egy kindergarchiát építeni otthon?

És ha igen, akkor mi lehet ennek a hátterében? Nem értékeljük-e túl a saját szerepünket mi magunk is? És a szívünk mélyén nem félünk-e attól, hogy elveszítjük a gyerek szeretetét? Ezért nem mondunk neki nemet, ezért keressük akkor is a kedvét, ha érezzük, hogy nem jó ez az irány? 

Szándékosságról nem beszélhetünk, hiszen a szülő a legjobbat akarja a gyerekének. Sőt, a szülő szeretné megnyerni a "Tökéletes Szülő" érdemrendet is, és ezért mindent meg is tesz - sokszor talán túl sokat is. A legszomorúbb a kindergarchia megteremtése körül az, hogy a szülők ebbe rengeteg energiát tesznek, és közben végig a legjobbat szándék vezeti őket. Szóval nem lustaság áll a hátterében, hanem a kudarctól való menekülés, a túlzott féltés és talán az is, hogy a szülők nem bíznak 100%-ban önmagukban.

fb_profil_1.jpgFIGYELEM! A kindergarchiát soha nem a gyerek alakítja ki, hanem minden elkényeztetett gyerek mögött ott van egy elkényeztető szülő. Éppen ezért érdemes megfigyelni azt is, hogy a gyerek akcióira mi a szülők reakciója, és máris megértjük, hogy miért alakul ki a gyerekek néha irritáló viselkedése, és miért van kevés esély a fejlődésre a témában. 

Talán kellően kritikus ennek a bejegyzésnek a stílusa ahhoz, hogy sokakat elgondolkoztasson. A cél nem a megbántás volt, inkább csak az, hogy tartsunk egy tükröt önmagunk elé is. Mert csakis jó történhet velünk, ha abba belenézünk: vagy megállapítjuk, hogy nálunk nem így mennek a dolgok, vagy elismerjük, hogy néhány jellemvonás nálunk is jelen van a gyereknevelésben. Ha utóbbi, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha újraindítjuk a működésünket. Új szabályokkal, új célokkal és új mércékkel. És ami a legfontosabb: a racionalitás talaján.

A végeredmény nagyon értékes lesz: egy boldogabb gyerek és egy boldogabb szülő!

De ne essünk át a ló másik oldalára se: a kindergarchia ellentéte nem az érzelmek nélküli vasszigor, hanem a racionalitás. Szóval maradjunk az ésszerűség oldalán: állítsunk szabályokat, és tartsuk magunkat hozzá. Állítsunk be szinteket és azok legyenek az elvárások. Ha nem teljesülnek, akkor mondjuk ki ezt is. És ne aggódjunk, ne féljünk a kudarcoktól, és ne féltsük ettől a gyereket sem. Higgyünk benne, hogy a következő alkalmakkor sikerülni fog elérni olyan célokat, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek!

Mi kell a gyereknek igazán?

Mert a gyerekeknek irányok kellenek, elérhető, de nem túl könnyű célok, és egy szülő, aki az elveihez kitartóan ragaszkodik. És ami a legfontosabb: őszinte beszélgetések kellenek, amik szólnak a sikerekről és kudarcokról is, és a gyermek kötelezettségeiről is, hiszen a jogait már rég tudja jól. Ne vesszen el a tisztelet témája sem, ami minden generációnak jár. Mindegy, hogy ki milyen társadalmi rendszerben és családmodellben nőtt fel, erre mindannyiunknak óriási szüksége van: gyereknek és szülőnek egyaránt. 

Mert minden szülő volt egyszer gyerek, és minden gyerek lesz egyszer érett, okos, figyelmes felnőtt, akinek nem Kindergarchia birodalmában kell majd feltalálnia magát, hanem a való életben! 

fb_profil_1.jpgEz a blog azért jött létre, hogy a kommunikációs elemeket működés közben mutassa be az olvasóknak. Cél, hogy ezek alkalmazásával az élet könnyebb, az emberi kapcsolatok pedig egyenesebbek és sikeresebbek legyenek. Vagyis érezzük jobban magunkat, érjük el a céljainkat és legyen körülöttünk szebb hely ez a világ!

Ha szeretnél többet olvasni a meggyőző kommunikációs technikákról és az azok mögötti okokról, akkor olvasd el a blogot. Ha tetszettek a cikkek, akkor adj egy Like-ot a Facebook oldalon!

 

Címkék: gyereknevelés
süti beállítások módosítása