Figyeljük meg, hogy mennyire unjuk mások fotóalbumait nézni, vagy hogy milyen gyorsan lapozzuk át mások fényképeit a közösségi terekben! És vajon melyik képek a kivételek? 

Ahol SAJÁT MAGUNKAT LÁTJUK a képen! Csakis ezeknél időzünk el és csakis ezeket nézzük meg alaposan. Vagyis kizárólag azokra figyelünk, amikben szereplünk!

Ugyanez érvényes a kommunikációra is. A sok-sok fénykép mind egy-egy információ. Átsiklunk azok felett, amik számunkra kevéssé érdekes emberről szólnak, de azonnal figyelni kezdünk, amint RÓLUNK van szó.

 Ehhez a következő 3 szabályt érdemes betartanunk:

1. ÉN helyett kezdjük a mondatot úgy, hogy TE! 

Vagyis ügyeljünk arra, hogy mondataink RÓLA szóljanak. Minél többször szerepel, annál jobban fog a mondanivalónkra koncentrálni. Kerüljük a magunkról szóló monológokat, ha meg akarjuk tartani a figyelmét. 

2. Mondjuk ki a másik nevét!

Az egyik legszebb szó mindenki számára saját maga, és ezekre a részekre mindenki ösztönösen jobban figyel. Akitől a nevünket halljuk, azzal gyorsabban alakul ki a szimpátia, és erősebb lesz a figyelem!

3. Kérdezzük a véleményét!

Hosszabb mondatok, gondolatok után kérdezzünk vissza: "Neked mi a véleményed?". Eldöntendő helyzetben pedig kérjünk tanácsot tőle. Nem kizárt, hogy tud mondani olyat, ami nekünk fog sokat segíteni! 

Mindennek az ellenkezőjére is érdemes ügyelnünk. Ha valaki csak magáról beszél, nem hallgat meg minket, arra kár időt és figyelmet pazarolni. Ott mi nem számítunk, csak egy lő díszlet vagyunk az előadásában. 

Ha azonban szeretnénk szimpátiát kelteni, és megtartani mások figyelmét, akkor alkalmazzuk a fenti 3 szabályt.  Soha ne legyen olyan unalmas egy beszélgetés, mint egy fotóalbum átnézése. Ha szeretnénk megtartani a figyelmét, akkor mi is és a másik fél is legyen rajta a képeken!

A figyelem fenntartásának van néhány egyszerű szabálya, érdemes mindet betartani! Hiába vannak ugyanis csodás érveink, attól még oda kell figyelnünk, hogy ezekre végig figyeljen is a másik fél is!

Íme a legegyszerűbb, de egyben leghasznosabb tanácsok a figyelem megtartásához:

• Néhány mondatnál hosszabb monológba ne bocsátkozzunk!
• Hosszabb szöveg esetén kérdezzünk vissza, például így: „Ugye?” „Egyetértesz? „ „Te mit gondolsz?”
• Mindig a másik fél oldaláról mondjunk példákat az élethelyzete alapján! Például nem beszélünk gyerekről olyannak, akinek nincs családja, vagy párkapcsolati problémákról olyanoknak, akik egyedül élnek!
• Magunkról ne beszéljünk 1-1 mondatnál többet, mert az csak nekünk érdekes!
• Használjuk a másik nevét! Ezzel fenntartjuk a lankadni készülő figyelmet!

A kevés sokszor tényleg több. A meggyőzésben nem az a cél, hogy minden érvünket elmondjuk, hanem az, hogy elérjük a célunkat.

Van néhány szó, amit gyakran arra használnak velünk szemben, hogy sarokba szorítsanak. Érdemes vigyázni velük, mert ösztönből máshogy reagálnánk, mint ahogy érdemes lenne. 

Tipikusan ilyen kifejezések: nyilván érted; csak a hülye nem érti; ez evidens; akinek van egy kis esze, az egyből érti.

Ha ezeket a szavakat használják veled szemben, akkor valószínűleg az igazi cél az, hogy ne tegyünk fel további kérdéseket. Általában azért, mert könnyen találnánk hibát a másik állításában. A befolyásoló fél azt üzeni ezzel: ha nem érted, hogy miért jó az általa ajánlott dolog, akkor egyszerűen hülye vagy. Ezt pedig nem szeretjük magunkról állítani, ezért könnyen belesétálunk a csapdába.  

A megoldás tehát az, hogy ha ilyeneket hallunk, akkor is gondoljuk át higgadtan a helyzetet. Ne hiúságból válaszoljunk, és mindenképpen kérdezzünk vissza a lényegre! Igenis akarjuk megérteni az okokat, amiket próbálnak elrejteni előlünk! 

Vagyis ügyeljünk az intő jelekre és ne engedjünk a nyomásnak. Bátran tegyük fel a kérdéseinket - aztán majd a végén kiderül, hogy ki volt a hülye. :-)

Sok üzlet bukik meg azon, hogy az ügyfél megbeszéli otthon, és végül az IGEN-ből újra NEM lesz.

Sokszor hiába érvel hibátlanul az értékesítő és hiába kezel jól minden kifogást, ha az érvek mégsem álltak meg a következő napokra.

Rég ismert módszer az, hogy az érveket ne az értékesítő mondja csak ki, hanem mondassuk ezt ki a másik féllel is. Erre a legjobb hely az összefoglalás, búcsúzás előtt. Vagyis a beszélgetés végén, kérjük meg az ügyfelet arra, hogy mondja el, neki pontosan miért jó ez.

Több szempontból is a mi malmunkra fogja ez hajtani a vizet:

• Jobban az emlékezetébe vésődik, hogy miért is döntött a vásárlás mellett.
• A saját szavának nehezen mond ellent minden ember.
• Ki fog derülni, hogy neki melyik a legfontosabb - ugyanis azzal fogja kezdeni a felsorolást!

Éppen ezért nem csak az érvek, de a saját szavainak a súlya is arra fogják sarkallni, hogy a következő beszélgetésben is kitartson az IGEN válasz mellett. Márpedig ez a beszélgetés már legtöbbször a szerződéskötés!

Vagyis érveljünk, és kezeljünk kifogásokat a legjobb tudásunk szerint a jövőben is! Viszont még sikeresebbek lehetünk az értékesítésben, ha az ügyféllel mondatjuk ki azt, hogy mi a fontos neki, mi győzte meg leginkább.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csakis a legjobb és a legszebb dolog tetszik az embereknek. A kommunikációban azonban akár a tökéletlenséget is az előnyünkre fordíthatjuk, és épp a hibáink miatt válunk megbízhatóvá.Sokszor nagyobb szerep jut annak, hogy ki hogyan kezeli a hibáit, mint magának a hibának.

A hangsúly az önbizalmon van! Tegyünk egy egyszerű próbát: ha hibáztunk, akkor azt röviden ismerjük el. Nincs  magyarázkodás, nem mentegetjük magunkat a körülmények taglalásával és főleg NEM VÁRUNK VISSZAJELZÉST! Inkább váltsunk egyből olyan témára, amiben magabiztosak vagyunk. A hallgatóság így nem a hibást, vagy a rossz szakembert fogja látni bennünk, hanem az EMBERT. Ráadásul a határozott embert, aki beismeri a hibát és magabiztosan továbblép. Mi emberek ösztönösen vonzódást érzünk az így viselkedők iránt.

Általános tapasztalat, hogy sokszor még jobb is lesz ilyenkor a megítélésünk, mint előtte volt. Nem beszélve a hitelességünkről, hiszen mindenkiben azt a képet alakítottuk ki, hogy elmondjuk a hibákat is. 

Nagy a tét, hiszen ha a hibát rosszul kommunikáljuk, akkor azzal komoly kárt okozunk a hírnevünknek. Főleg akkor, ha mindezt megalázkodva, önbizalmunkat teljesen feladva mondjuk. 

Egy kis tévedésért az egész énképünket nullázni mások szemében már sokkal komolyabb hibának számít!

Alapszabály: ha egy tárgyhoz elmesélünk egy történetet, akkor az egyből vonzóbbá és emlékezetesebbé válik. Gyorsabban felkelthetjük így mások érdeklődését, és nehéz kiverni a fejünkből, ha mégsem vesszük meg a felajánlott dolgot. Történettel minden érdekesebb, emlékezetesebb és meggyőzőbb!

Ne feledjük, hogy a számok és a száraz tények a logikus oldalunkra hatnak. A történetek viszont az érzéseinkre hatnak, vagyis arra, ami a legtöbb döntésünket befolyásolja.

Képzeljük el, hogy a párunkat szeretnénk meggyőzni, hogy vegyen nekünk egy muffint a bevásárláskor. Két dolog lehet: vagy megjegyzi, vagy nem.

Sokkal biztosabbra megyünk viszont, ha elmeséljük hozzá, hogy ugyanilyen sütit ettünk aznap is, amikor találkoztunk. Vagy hogy milyen családi történet fűz a süteményhez bennünket.

Nálunk például a nagymamám folyton azt mondta: „Egy finom sütemény csak az illatával már békét teremt otthon”.

Biztos, hogy így nem felejtődik el, sőt. Érdemes megfigyelni, hogy ezek a történetek gyakran tovább élnek: ha a párunk hazaér a muffinnal, magától el fogja mesélni: Egy finom sütemény illata békét teremt otthon.

Nem kizárt, hogy a következő veszekedés után magától fog hozni nekünk a süteményből.

Ugyanez igaz akkor is, ha szeretnénk felkelteni az érdeklődést valami iránt, vagy szeretnénk meggyőzni valakit arról, hogy az általunk ajánlott dolgot vegye meg. Általában egy-egy mondattal is fel tudjuk kelteni a figyelmet. Például ha eladunk egy sapkát valakinek, fűzzük hozzá, hogy „Képzelje, ez a sapka most a legnagyobb divat Olaszországban.” vagy csak annyit, hogy „Ez a szín óriási divat lesz idén!”

És ezek a történetek is tovább élnek: nem csak nagyobb kedvvel vásárolnak tőlünk sapkát, de amikor a vevő hazamegy és valaki megdicséri a sapkáját, akkor ő maga is hozzá fogja fűzni: "Ez most a legnagyobb divat Olaszországban!".

Persze nem kell átesni a ló másik oldalára, és mindenhez teljes anekdotákat mondani, és mint mindig, úgy most is maradjunk az igazmondásnál.

Teljesen biztos azonban az, hogy néhány érdekesebb mondat, emlékezetesebb történet sokkal nagyobb hatással bír, mint a legnagyobb akció bármelyik plázában. Nem utolsó sorban a vevők is elégedettebbek lesznek tőle. Márpedig a boldog vevő a legjobb bizonyíték arra, hogy jól csináltuk!

Meglepő, de az egyik leghatékonyabb módszer valami megszerzésére, ha egyszerűen elkérjük azt. Sokszor próbálunk kerülőutakat találni és ravaszsággal megszerezni dolgokat, pedig a legrövidebb út itt is az egyenes.

Tegyünk egy próbát: mondjuk ki egyenesen azt, amit kérni szeretnénk. Meg fogunk lepődni, hogy hányszor működik!

Benjamin Franklin egyik híres tanácsa, hogy egyszerűen csak kérjük el azt, amit szeretnénk. Sok pszichológiai hatás működik ilyenkor a háttérben. Egyrészt aki kér, az magabiztosnak tűnik, hiszen ehhez kellő bátorságra szükség van. Másrészt egy kérés megteremt egy bizalmi légkört két ember között, amire utána sok dolgot lehet építeni. Harmadrészt a másik fél sem akar „rossz fej” lenni, így inkább odaad valamit, mint hogy visszautasítsa a kérést.

Annyi biztos, hogy egy egyszerű kérés nagyon hatékony lehet. De csak akkor, ha társul hozzá kellő magabiztosság is.

Azt már talán mondani sem kell, hogy csak kisebb dolgokkal működik, de azokkal nagyon jól!

Érdekesség: Benjamin Franklin, a XVIII. századi ismert politikus, egyben feltaláló és sakkozó is volt. Rengeteg bölcs tanács maradt utána, ezek közül ajánlom mindenki figyelmébe a következőt: „Három dolog létezik a világon, ami nagyon kemény: az acél, a gyémánt és az önismeret.” („There are three things  extremely hard: the steel, the diamond, and to know one’s self.”)

Nem túl elegáns meggyőzési technika a Nirvana érvelés, amit sokszor ironikusan Nirvana tévedésnek is szoktak emlegetni. A módszer lényege, hogy egy megoldást azzal támadnak meg, amiért az nem tökéletes. Ennek alátámasztása érdekében általában egy irreális megoldást hoznak fel, ami bár jól hangzik, de nem megvalósítható.

A Nirvana érvvel nehéz vitatkozni, hiszen egyértelműen rámutat a reális megoldás hibáira. Nagyon leegyszerűsíti azonban a helyzetet, hiszen úgy ássa alá a megoldási javaslatot, hogy nem kínál valós alternatívát. Ráadásul sokszor kelti azt az illúziót, hogy nincsenek további megoldási lehetőségei a problémának.

A közéletben, politikában gyakori ez a fajta kommunikáció. Például a környezetvédelemmel kapcsolatban sokszor merül fel az, hogy a megújuló energiaforrások kiaknázása sem környezetbarát megoldás, hiszen ezek felépítéséhez és üzemeltetéséhez is kell olyan tevékenységet végezni, ami károsítja a környezetet. Vagyis nem jó, hiszen ennek is van hibája, hátránya.

A Nirvana érvelés leggyakrabban véget vet az érveléseknek, és úgy tesz értéktelenné javaslatokat, hogy nem kínál helyettük jó megoldást. Tehát az előző példánál maradva azt eredményezi, hogy mivel nem tökéletes a megújuló energiaforrások használatának módszere, ezért az hibás, vagyis maradjon a régi. Vagyis a legtöbbször az, ami lényegesen rosszabb. 

Sok olyan téma van, amivel kapcsolatban nem csak az a kérdés, hogy melyik megoldás jó vagy rossz. Inkább egymáshoz viszonyítva érdemes vizsgálni őket.

Ha velünk szemben valaki ezt alkalmazza, akkor nagyon ügyeljünk a válaszainkra. Felismerhetjük a jelenséget, ha a másik csak kritizál, de nem hoz kivitelezhető javaslatot. Pláne nem olyat, ami jobb, mint a miénk. Erre nyugodtan kérdezzünk vissza, hiszen érdemes kiállnunk az ötleteink mellett akkor is, ha azokat le akarják járatni.

Nem mellesleg sokkal könnyebb megkritizálni valami, mint működő javaslattal előállni. :-)

Hányszor láttunk már mindannyian olyan reklámot, ahol folyamatosan sorolták egy termék előnyeit, és pár perc múlva már a könyökünkön jött ki? Ráadásul minden hihető volt? Aligha!

Éppen ezért ha szeretnénk eladni valamit, akkor annak bátran ismerjük el a hiányosságait is. Sok pozitívum mellett egy negatívum nem ront semmit az általunk eladni kívánt terméken vagy szolgáltatáson. Sőt, sok esetben még segít is! Egy kisebb hiba említése ugyanis azt sugallja, hogy a termék IGAZI.

Akár olyan hiba is lehet, ami nem igazán komoly, sőt. Lehet olyan is, amilyen tulajdonságot egyáltalán nem vár senki attól a terméktől. Mindez akár még mosolyt is csalhat az arcunkra, és ezzel közelebb hozza hozzánk a termékeket vagy szolgáltatásokat. Biztosan mindannyian emlékszünk az egyik hitelkártya kibocsájtó cég reklámjára, ami úgy kezdődött, hogy mire NEM JÓ a termék: nem lehet vele családot, szeretet vagy mosolyt venni. Majd a végén a szlogen ez volt: „Minden másra ott a …”

Meglepő, de sokszor tényleg épp egy hiba erősíti meg a sok pozitívumot.

Alapszabályok:

1. TE helyett kezdjük a mondatot ÉN-nel, hiszen csak erről tudunk biztosan beszélni.

2. Kerüljük a MINDIG, SOHA szavakat. Helyette azt mondjuk, amit biztosan tudunk. Például.: MOST.

Az asszertív kommunikációról már sok szó esett, többek között ezen a fórumon is. Nézzük meg, hogy mi az egyik leggyakoribb hiba, amibe beleeshetünk egy feszültebb beszélgetésben. 

Sokan kerültünk már olyan helyzetbe, hogy a beszélgetés legkisebb részéből lett a legnagyobb probléma. Az asszertív kommunikációs eszközök ebben is tudnak segíteni. Például abban, hogy hogyan ne menjünk át személyeskedésbe.

Nézzünk egy egyszerű példát a mindennapokból. Ha zavar bennünket, hogy a munkahelyünkön túl hideget fúj a légkondicionáló, akkor általában ezt mondjuk a kollégánknak:

„Te már megint lejjebb állítottad a légkondit!”

Holott elég lenne annyit mondanunk, ami biztos: „Én fázom, hideg van. Valószínűleg valaki lejjebb állította a légkondit."

Legtöbbször az előbbi mondatot használjuk, és ezzel egyből megtámadjuk azt a kollégánkat, aki a hideget szereti és ezért alacsonyra szokta állítani a hőfokot. Ezzel őt megbántjuk, és még magunkat is kellemetlen helyzetbe hozhatjuk, hiszen lehet, hogy most éppen nem ő állította el a hőfokot.

Az utóbbi mondatban viszont nincs támadás, hiszen csak a tényeket közöljük. A légkört viszont így nem romboljuk, csak egy direkten kommunikáló ember benyomását keltjük.

Összefoglalva TÉNY, hogy ilyen helyzetekben mindig érdemes csak a TÉNY-eknél maradni!