Sokszor szeretnénk valakire jó benyomást tenni, vagy egyszerűen csak fontosnak tartjuk, hogy megmutassuk a másiknak a szimpátiánkat felé. Sok jó módszer van, köztük egyszerűbbek és bonyolultabb, de egy biztos: a kommunikáció aduásza a NYITOTT KÉRDÉS! 

Az ördög természetesen most is a részletekben lakozik, de ha odafigyelünk a helyes használatra, akkor rengeteget nyerhetünk az alkalmazásával.  Egyszerű, hatékony és elegáns módszer, minden kommunikáció alapja. Érdemes megtanulni a részleteket róla!

MI IS A NYITOTT KÉRDÉS?

Nyitott kérdésnek tekintünk  minden olyan kérdő mondatot, amire nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Ezek a kérdések sokkal inkább arra késztetik a másik felet, hogy elmeséljen valamit. 

Ha ilyennel indítunk, akkor a másik fél elkezd mesélni nekünk, és máris benne vagyunk egy gördülékeny beszélgetésben.

Ha a másiktól nem így kérdezünk, hanem például úgy, hogy "Volt ma valami érdekes az iskolában?" akkor arra gyakrabban kapunk igen/nem válaszokat. Egyrészt így nehezebb lesz beszélgetést kezdeményezni, másrészt pedig soha nem derül ki, hogy mi is volt az iskolában, vagy milyen napja volt a másiknak.

MIÉRT JÓK A NYITOTT KÉRDÉSEK?

A nyitott kérdések kimutatják a kérdező érdeklődését és beszélgetést kezdeményeznek. Ezért érdemes a beszélgetés elején ezekkel indítani, mert egyből megnyitják a másikat és arra ösztönzik őt, hogy meséljen magáról. Márpedig fontos szabály, hogy aki mesél nekünk magáról, az szimpatikusnak talál bennünket és megbízik bennünk. Az így feltett kérdésekre lehet igazán tartalmi válaszokat kapni, amiken keresztül jobban megismerjük a másik gondolatait, érzéseit, és ezeken keresztül tud  a kapcsolatunk is elmélyülni. Barátságok, jó kapcsolatok nem szoktak zárt, vagy más néven eldöntendő kérdésekre épülni. 

MIRE ÉRDEMES ÜGYELNI?

Persze alapszabály, hogy ha feltettünk egy kérdést, akkor arra illik megvárni a választ is. Ha erre nincs idő, akkor inkább bele se kezdjünk. Ha ugyanis a másik fél elárul magáról dolgokat, és ezzel közel enged magához, majd mi mégsem emlékszünk legközelebb ezekre, az többet árthat, mintha el sem kezdtünk volna beszélgetni egymással.

Rendszeresen feljön ilyenkor Diogenész bölcsessége, amely szerint azért van két fülünk és egy szánk, hogy kétszer annyit hallgassunk, mint beszélünk. Nem túl tudományos mondás, de az üzenetét mindenképpen érdemes meggondolni!

+1 SZABÁLY: Legyél te az első! 

Sokszor hallani panaszkodni az embereket, hogy mennyire zavarja őket, hogy az emberek nem figyelnek egymásra, felszínesek a kapcsolatok, stb. Az a tapasztalat, hogy sokan inkább csak panaszkodnak ahelyett, hogy tennének is valamit ez ellen. Éppen ezért bátorítok mindenkit, hogy merjen az első lenni, aki kérdez - biztosak lehetünk benne, hogy kiváló fogadtatásra fogunk találni az esetek legnagyobb részében!

Ha több emberre vagyunk kíváncsiak magunk körül, többek történetét ismerjük meg, azzal mi magunk is többek lehetünk. Nem utolsó sorban pedig mélyebb, tartalmasabb és figyelmesebb lesz a kommunikációnk, és azon keresztül az emberi kapcsolataink is. Kinek nem tenne ez jót ezen a világon, és miért ne kezdhetnénk ezzel a 2022-es évet?

Az iskolákban beindult a keményebb időszak a gyerekeknek. Dolgozatok, felelések jönnek, és ezzel párhuzamosan hamarosan emelkedik fog a stresszfaktor is. Márpedig ha a gyereknél emelkedik a stressz, akkor általában romlik a viselkedésük, és gyakran csökken az eredményességük is. Ráadásul ugyanezen megyünk túl mi magunk is, szülőként. Ezért is érdemes hatékony kommunikációs módszereket találnunk a gyerekek nehezebb időszakra való felkészítéséhez.

A nyomás alatti megfelelni akarást a Covid környezet sem segíti: jönnek-mennek az információk körülöttük, hogy lesz-e jelenléti oktatás, vagy megint otthonról kell-e majd tanulniuk. Ennyi stresszfaktor között nehéz mindent jól csinálni, pláne úgy, ha a biztonságérzetüket és az állandóság, kiszámíthatóság iránti igényüket is ki szeretnénk kiszolgálni.

Azt persze mondhatjuk, hogy sok gyereket (így akár a miénket is) nem érdekel, hogy hogyan teljesít az iskolában. De tegyük a szívünkre a kezünket, és ismerjük el, hogy sok esetben ez csak egy menekülési útvonal nekik. Vagyis úgy érzik, hogy nem tudnak jól tanuló gyerekek lenni, ezért inkább beállnak a nemtörődöm pozícióba, hogy a kudarcok ne okozzanak nagy fájdalmat nekik.

Nem lehet minden gyerek a legjobb tanuló az osztályban, ezért ne is ezt célozzuk meg. Ráadásul tudjuk azt is, hogy nem a legjobb tanulókból lesznek a legsikeresebb felnőttek, hanem sokszor éppen azokból, akik a határokat feszegetik és kreatívak. 

Akárhogy is, a stresszt mindig érdemes csökkenteni, a hatékonyságot pedig növelni. Ennek legjobb módszere a célok megfelelő kitűzése. Néhány egyszerű szabályt követve sokat segíthetünk nekik és magunknak is, hogy ez a év is sikeres legyen, és hogy elkerülhessék a felesleges stressz faktorokat. Nem utolsó sorban alkalmat adhatunk magunknak a sikerek megünneplésére is, ami szintén kiváló módszer a stressz oldására, és emeli a családi összetartás érzését is.

Tudjuk, hogy a célok meghatározása minden fejlesztés alapja. Tiszta helyzetet teremtünk vele, és sokban segítjük a gyermekünket abban, hogy kiszámíthatóbb környezetben éljen. A céloknál a legjobb a SMART mórszert követni, vagyis az alábbiak szerint kitűzni azt, amit a gyerekkel közösen el szeretnénk érni: A SMART egy angol betűszó, amiben a szempontok első betűi alkotják a módszer lényegét. A módszer segít olyan célokat kitűzni, amelyeket egyértelműen meg tudunk határozni. Nem jó cél az, hogy "Tanulj jobban!", "Tanulj többet!", "Hozz jobb jegyeket az iskolából!, vagy az, hogy "Viselkedj jobban!". Ezeket a gyerek nem tudja teljesíteni, mint ahogy mi sem tudnánk teljesíteni azt, hogy "Legyél jobb szülő!"

Az igazán jó céloknak a következő 5 szempontnak kell megfelelnie:

SPECIFIC = Egyértelműen meghatározott

Egyértelmű célokat kell, hogy lásson a gyerekünk, ezért konkrétumokkal kell számára kijelölni az utat, amin ha végigmegy, akkor eléri a céljait.

Például: "Az a cél, hogy begyűjts néhány ötöst idén."

MEASURABLE = Mérhető

Minden célnak egyértelműen mérhetőnek kell lennie. Erre a legjobb eszközünk a számok. A számok mutathatják a tanulásra fordított időt, a tervezett jegyek számát, vagy a tervezett átlagot. 

Például: "Az a cél, hogy begyűjts 10 ötöst idén. Ennek érdekében minden nap 1 órát tanulásra fordítasz itthon."

AVAILABLE = Elérhető

Fontos, hogy csak elérhető célokat érdemes meghatározni. A legintelligensebb embernek is mondhatjuk, hogy ússzon jobban a cápáknál, azt nem fogja elérni, hiszen ő nem erre alkalmas. A rossz jegyeket hozó gyerektől ugyanígy kérhetjük, hogy mostantól csak ötösöket hozzon, de ezt várhatóan nem fogja elérni. Ha azonban kiszámoljuk közösen, hogy  melyik tantárgyból tud valóban javítani, és arra koncentrálunk, akkor ott jó eséllyel javuló tendenciát, komoly fejlődést lesz képes produkálni minden kisgyerek.

Az elérhető cél meghatározásának közösen kell történnie, vagyis nem elég, ha mi elérhetőnek tartjuk a célt, hanem a gyereknek is így kell éreznie. Tehát mindenképpen kérdezzük meg a gyerek véleményét, érzéseit is ezekkel a célokkal kapcsolatban. .

Például: "Az a cél, hogy begyűjts 10 ötöst idén. Ennek érdekében minden nap 1 órát tanulásra fordítasz itthon. Mit gondolsz, elérhető ez?"

REALISTIC = Reális, valós

Az elérhető kategóriára visszautalva fontos, hogy mindenki a saját erőviszonyai szerint versenyezzen. Valószerűtlen álmokat kitűzni a gyerekünk elé nem érdemes, sőt. Ezzel csak azt érjük el, hogy el sem indul a versenyben, hiszen ő maga sem hisz benne. Ha pedig elindul, de nem jár sikerrel, akkor csak fokozzuk a kudarcélményét. Márpedig épp az lenne a cél, hogy csökkentsük a kudarcok következtében kialakuló stresszt, és ne engedjük csökkenni a gyermekünk önbizalmát.

Ha mindenképpen óriási, a gyerek számára irreálisan magas mércét szeretnénk meghatározni, akkor előtte állítsuk magunkat is egy próba elé. Ha el tudjuk érni, hogy többé nem hagyja el csúnya szó a szánkat, vagy leszokunk egy káros szokásunkról, vagy hogy kimagaslóan kezdünk el produkálni ott, ahol korábban utolsók voltunk, akkor nyugodtan vágjunk bele abba, hogy a gyerektől is hasonló léptékűt kérünk. Hátha a géneknek köszönhetően erre ő is képes lesz. Ha azonban mi magunk sem tudunk irreálisan magas célokat elérni, akkor inkább maradjunk a realitásnál a gyerekünkkel kapcsolatban is.

Például: "Az a cél, hogy begyűjts 10 ötöst idén. Ennek érdekében minden nap 1 órát tanulásra fordítasz itthon. Mit gondolsz, elérhető ez? Lehet, hogy érkezni fognak rossz jegyek is az ötösök mellé, de mi nem erre koncentrálunk, hanem arra, hogy meglegyen a 10 ötös. Elfogadjuk, hogy közben rossz jegyek is becsúszhatnak."

TIME-BOUND - Időkeret

Nem elég reális, elérhető és mérhető konkrétumot megfogalmazni a gyerek felé, annak kell adnunk egy határidőt is. Vagyis kell egy dátum, amikorra ezeket a gyerek eléri. Ugyanez a dátum persze nem csak a feladat zárásának az időpontja lesz, de a siker megünneplésének a tökéletes dátumává is válhat. 

Mindezt támogassuk meg azzal is, hogy biztosítjuk a gyerekünket arról, hogy mennyire bízunk benne, és hogy mellette állunk. Majd tegyük fel a pontot az i-re és ígérjük meg az elismerést is. 

Például: "Az a cél, hogy begyűjts 10 ötöst idén, vagyis mostantól számítva a téli szünet kezdetéig. Ennek érdekében minden nap 1 órát tanulásra fordítasz itthon. Mit gondolsz, elérhető ez? Lehet, hogy érkezni fognak rossz jegyek is az ötösök mellé, de mi nem erre koncentrálunk, hanem arra, hogy meglegyen a 10 ötös. Elfogadjuk, hogy közben rossz jegyek is becsúszhatnak. Mindenben számíthatsz rám, és ha szükséged lesz segítségre, akkor bármikor fordulhatsz hozzám. Ha sikerül, akkor a téli szünet első napján megünnepeljük a sikeredet."

Szóval így is lehet! Adjunk egy esélyt a SMART-tal a gyerekünknek és magunknak is, és zárjuk sikerrel ezt az évet!

A koronavírus egy komoly veszély az emberekre nézve, amely váratlanul felforgatta mindennapjait felnőttnek és gyereknek egyaránt. Sok rosszban van valami jó is, főleg akkor, ha kitartóan keressük azt. Ezért nézzük, hogy milyen előnyöket tudunk kovácsolni a vírushelyzetből, és főleg hogy mit taníthatunk meg belőle a gyerekeinknek is!

Közismert tény, hogy a gyerekek nagyon nyitottak az új információkra. Ezen kívül nagy szükségük van a biztonságra, ami az elmúlt másfél évben alaposan megrendült. Természetesen nem magát a vírushelyzetet fogjuk tudni megoldani, de azért vizsgáljuk meg, hogy milyen tanulási lehetőségeket rejt magában a helyzet. Keressünk olyan területeket a koronavírus körül, amiktől a gyermekünk okosabb, nyitottabb, hozzáértőbb és nem utolsó sorban nyugodtabb is lehet.

A Coviddal kapcsolatos beszélgetések kiváló alapot teremtenek arra, hogy a gyerekek tájékozottsága nőjön az élet számtalan területén. Ha már ennyire része lett az életünknek a koronavírus, akkor hozzuk közelebb a gyerekekhez a tudományokat is, amik foglalkoznak ezzel. Egészen biztos, hogy érdeklődni fog, érthetőbb lesz körülötte a világ, nem utolsó sorban pedig sokat megtudhat így az egyes tudományokról is:

BIOLÓGIA

A gyerekek most alaposan megismerhetik a vírusok működését, és ez nem csak a Covidra érvényes. Ne féljünk a témától és semmiképp se kerüljük azt ki, hanem legyünk bátrak és menjünk elébe. Keressünk ismeretterjesztő filmeket a vírusokról, és ha már ott vagyunk, mutassuk meg az egész test működését. A következő évek biológia óráin biztosan fel fog jönni valamelyik téma.

KÉMIA

Sokan vagyunk már beoltva, és a legtöbb társasági beszélgetésben előkerül, hogy ki milyen vakcinát kapott. Érdemes ennek is utánaolvasni, és oktató videók formájában megmutatni a gyerekeknek, hogy hogyan is működik mindez. Bőven találunk az interneten olyan anyagokat, amik közérthetően mutatják be a különbségeket az oltások működéséről és az előállításukról egyaránt.

SZOCIOLÓGIA

A Covid kapcsán minden nap találkozhatunk a fertőzöttek számának alakulásával, különböző diagramokkal és a kontakt kutatás fogalmával. Ezek mindegyike a szociológia módszertanait alkalmazza, és kiválóan bemutathatjuk vele a gyerekünknek, hogy milyen logikus folyamat mindez. Például kérdezzük meg tőle:

"Ha neked kellene döntened arról, hogy hogyan követed a járvány alakulását, akkor milyen számokat néznél?"

Óriási felfedezés lesz a részéről, hogy ugyanazokat fogja elmondani magától is, amiket a kutatók is használnak.

POLITIKA, KOMMUNIKÁCIÓ

A politika nagyon nehéz téma még akkor is, ha felnőttekről van szó. Gyerekekkel különösen nehéz erről érdemben beszélgetni. A kommunikációs része viszont biztosan érdekes lesz számukra. Egy egyszerű helyzetjátékkal jól szemléltethetjük nekik, hogy milyen szabályokra érdemes ügyelni, ha egy egész országgal kell kommunikálni. Osszuk ki a szerepeket, legyen a gyerek az államfő, és szembesítsük őt különböző helyzetekkel. Például kérjük meg, hogy foglalja össze a helyzetet, amiben az emberek most vannak. Erre a részre figyeljünk legjobban, mert így egyből megtudhatjuk, hogy mi van a fejében erről a témáról. Vezessük végig azon, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy ne csak a félelem legyen bennünk (vagyis a népben), és hogy érdemes egy ilyen helyzetben felvázolni egy jövőképet, és hogy hogyan kell a megoldásra koncentrálni a szavainkban.

Lehet, hogy nem lesz szónok vagy államfő a gyerekünkből, de kommunikálni biztosan sokat fog az életében. Éppen ezért minél többször helyezzük őt a beszélő szerepkörébe, annál hasznosabb tapasztalatokat szerez majd, amiket egész életében hasznosíthat.

ETIKA

A koronavírus járvány sok szempontból szólt és szól ma is a felelősségről. Vagyis a koronavírussal kiváló, gyakorlati példát kaptunk arra, hogy megtanítsuk a gyerekünknek azt, amit fontosnak tartunk ezzel kapcsolatban. Beszélgessünk vele arról, hogy miért volt a karantén, miért kell(ett) távolságot tartani, és hogy ezzel valójában másokról gondoskodtunk. Nem utolsó sorban mutassunk neki jó példát, és tegyünk mi is ezek szerint.

LOGIKA

Kössük össze az összes fenti tudományt, és keressük meg a gyerekünkkel együtt mindennek a MIÉRT-jét. Vagyis ha az a hír, hogy távolságot kell tartani, vagy maszkot hordani újra, vagy egyszerűen csak jelentkezni oltásra,  akkor kérdezzük meg, hogy szerinte miért van mindez. Majd mondjuk el azt is, ami az intézkedés oka. A logika az, ami mindennek értelmet ad, és ami összekapcsolja az információkat, ezért semmiképpen nem szabad kihagyni a beszélgetési témák közül. 

A koronavírus járványban alapból nincsen semmi jó dolog. Ha azonban meg akarjuk látni a lehetőséget arra, hogy valamit tanuljunk és tanítsunk a gyerekünknek, akkor kiváló témákra akadhatunk. Nem utolsó sorban ha ezekkel a témákkal közelítjük meg a koronavírust, akkor feldolgozhatóbbá tesszük számára a környezetében tapasztalható változásokat. Ezzel biztosítjuk azt, hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb gyerek legyen akkor is, ha a mindennapjai már egy ideje kifordultak a normál kerékvágásukból. Legyünk őszinték, ugyanez ránk is bőven ránk fér!

Azt mondják, hogy a jó iskola az életre nevel. Egy olyan központi téma, mint a Covid szintén tudja az életre nevelni a gyerekeket, ha megtaláljuk azokat a pontokat, amin érdemes elindulnunk. És bár lehet, hogy nem lesz a gyerekünkből orvos, virológus, vagy etika tanár, bármennyire is kihasználjuk a Covid-ot a gyerek ismereteinek mélyítésére. Lehet azonban belőle egy okos, a világra nyitott, kiegyensúlyozott személyiségű felnőtt, aki a logikus dolgokat keresi mindenben, ami körülveszi.

Kár lenne kihagynunk ezt a lehetőséget!

Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be magunknak, hogy a gyerekekkel való kommunikációban mindannyiunkra ránk fér a fejlődés. Kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Persze ez nem véletlen, hiszen éppen a gyerekünk az, akinek a legjobbat akarjuk, sokszor mégis azt érezzük, hogy mindez falra hányt borsó. Ilyenkor érdemes segítségül hívni néhány egyszerű, de nagyon hatékony kommunikációs elemet. Néhány ősz hajszálat meg lehet spórolni vele.

Az asszertív kommunikáció céljai és szabályai egyszerűek és nagyon hatékonyak lehetnek az élet minden területén, így a gyereknevelésben is. Az asszertív módszertan további elemeiről és azok előnyeiről a gyereknevelésben itt is olvashatsz! 

Tipikus szituáció az, amikor szeretnénk visszajelezni a gyerekünknek valamit, és megkérni, hogy ezen változtasson. Ugye milyen egyszerű cél és milyen gyakran vagyunk ebben a szituációban? A kivitelezésben mégis katasztrofális megoldásokkal találkozhatunk néhányszor. Sok szülő ugyanis ahelyett, hogy tárgyilagos maradna, inkább dühből a gyerek fejére olvassa annak hibáit.

Őszintén, milyen reakciót is várunk erre?

Persze dühösek és elkeseredettek vagyunk ilyenkor, ezért nem átgondoltan kommunikálunk. Nézzük meg újra a fenti szabályt, és nézzük meg, hogy hogyan szoktunk legtöbbször kommunikálni, majd pedig azt is, hogy hogyan lenne érdemes ezt tenni!

Tipikus hiba, hogy rendszerint előkapjuk a MINDIG vagy a SOHA jelzőt is, amivel csak tovább rontunk a helyzeten. Persze tudjuk jól, hogy túlzásokba esni nagyon könnyű, de általában nem kifizetődő. Így van ez a kommunikációban is. Ha rázúdítjuk a kritikáinkat a gyerekünk fejére, akkor arra mindenképpen érdemes ügyelnünk közben, hogy mindezt milyen csomagolásban tesszük – pláne akkor, ha nyerni akarunk. Vagyis ha az a célunk, hogy legközelebb ugyanezt a hibát ne kövesse el.

HELYTELEN:

• Te SOHA nem vagy képes a helyükre tenni a ruháidat!
• Egyszerűen nem hiszem el, hogy már megint így viselkedtél! MINDIG ezt csinálod!
• SOHA nem vagy képes megcsinálni azt, amit megbeszélünk!

ASSZERTÍV:

• Én nem szeretem, ha sokszor van rendetlenség itthon. Arra kérlek, hogy tedd el a ruháidat és figyeljünk közösen arra, hogy kisebb legyen a rendetlenség. Megteszed?
• Tegnap este megbeszéltük, hogy ezt nem csinálod többet. Ma mégis újra előfordult.
• Szeretnélek megkérni, hogy csináld meg azt, amit megbeszéltünk! 

Szóval ismétlésként: 

MINDIG jó megoldás, ha higgadtan, az asszertív elemeket használva kommunikálunk.

SOHA nem lesz jó vége, ha túlzásba esünk a gyerekkel való kommunikáció során.

Tehát mindig inkább csak azt mondjuk, amit érzünk. Fontos azonban, hogy annál ne kevesebbet, hiszen akkor a másik nem tudja meg, hogy mi mit szeretnénk. A saját konkrét kérésünknél viszont többet se mondjunk, mert abból kerekednek a szép, hosszú, ám sehova nem vezető családi patáliák.

Szerepelned kell, de izgulsz, és emiatt rosszabb lesz a teljesítményed, mint ahogy szeretnéd? Fontos lenne határozottnak lenned egy beszélgetésben, de egyre gyengébbnek és bátortalanabbnak érzed magad, és a torkodban dobog a szíved? Íme egy egyszerű módszer ezek leküzdésére!

A Harry Potter könyvekből ismerős lehet az a történet, amikor Lupin professzor arra tanítja a gyerekeket, hogy hogyan lehet legyőzni a mumusokat. A mumus mindenkinek más a filmben és a valós életben is: az a lény vagy dolog, amitől az adott ember fél. Ha szereplésről, előadásról van szó, akkor a mumus a lámpaláz lesz.

A professzor azt tanítja a tanítványainak, hogy ha szembekerülnek azzal, amitől félnek, akkor a legjobb, ha elképzelik azt vicces formában. A pókot például görkorcsolyákkal, mind a nyolc lábán. Ettől a félelmetes mumus nevetséges lesz, így elmúlik a félelem és könnyebb felvenni vele a harcot.

Ugyanez a módszer jól működik a fontos megbeszélések, szereplések esetén is: mielőtt megszólalnánk, képzeljük el a másikat vicces, oda nem illő ruhában! Ha például férfival beszélünk, akkor képzeljünk rá női ruhát, sminket, vagy akár parókát és virágfüzért a nyakába!

Ettől a képtől elszáll a félelem (legalábbis részben), és lényegesen felszabadultabban tudunk beszélni azzal, akinek a jelenlétében korábban akár meg sem tudtunk szólalni. Visszanyerjük a magabiztosságunkat és kellő határozottsággal tudjuk képviselni magunkat.

Épp elég stressz van az életünkben ahhoz, hogy felvegyük egy részével a harcot. Lupin professzor módszere kiváló lehetőséget ad erre. Adjunk magunknak egy esélyt annak, hogy a mumusból vicceset csinálunk. Nem csak a felesleges stresszt csökkenti bennünk, de magában is jó szórakozás! :-)

A kommunikációnak az élet számtalan területén van vitathatatlan szerepe. A jó kommunikációval elkerülhetjük a stressz faktorok komoly mennyiségét, ráadásul úgy, hogy elérjük mégis a céljainkat. Hol lehetnek ezek a szempontok fontosabbak, mint a családban, a gyereknevelésben?

Ismerős a kép, amikor a szülő csak önti a panaszait a gyerekre, aki annyira megszeppent, hogy már nem is tud figyelni? Vagy mivel már ezredjére hallja a szülői kritika cunamit, ezért csak azt várja, hogy vége legyen? És melyikünk nem mondott még soha olyat, ami már túlzás volt a gyerek felé, de mégis elhangzott, és a gyerekünk emlékeibe is bevésődhetett? Ezeknek a helyzeteknek nincs sok értelme: nem érünk el vele javulást, de esélyt adunk annak, hogy a gyerekünk frusztrálódjon.   

Nézzük, hogy milyen szabályokat érdemes inkább követni ahhoz, hogy a fentinél sokkal hatékonyabbak legyünk. Az asszertív kommunikáció elemeit és szabályait hívjuk segítségül. Könnyűnek hangzik, de kivitelezni annál nehezebb a mindennapokban.

Alapszabályok: 

1) Mindig legyünk tisztában azzal, hogy mit akarunk mondani vagy kérni! Ezt 2 mondatban meg kell tudnunk fogalmazni.

2) Ennél se többet, se kevesebbet ne mondjunk vagy kérjünk!

Vagyis ha szeretnénk közölni valamit, akkor mondjuk azt - de csak azt!  Ha kérni szeretnénk valamit a gyerektől, akkor kérjünk - de ne támadjunk, ne kritizáljunk és ne minősítsünk feleslegesen!

Könnyűnek hangzik, de ne bízzuk el magunkat! Kivitelezni sokszor nagyon is nehéz lesz.

És hogy mindezt hogyan a legkönnyebb megoldani? A titok a RAGOZÁS! Ne úgy kezdjük a mondatodat, hogy TE, hanem úgy, hogy ÉN. Lássunk egy példát arra, hogy ugyanaz a mondat mennyire máshogy hangzik a két kezdéssel. 

Agresszív – E/2: „TE mindig elől hagyod a ruháidat és óriási rendetlenséget csinálsz!”

Asszertív – E/1: „ÉN nem szeretem, ha sokszor van rendetlenség itthon, és megtalálom az elöl hagyott ruháidat. Arra kérlek, hogy tedd el a ruháidat.”

Ugye mennyire máshogy hangzik? Óriás különbség viszont, hogy míg az elsőnek egy veszekedés lesz a vége,  és az, hogy a gyerekünk frusztrációja emelkedik, addig a másiknak az, hogy vita nélkül elérjük a céljainkat.

Figyeljünk mostantól magunkra, és legyünk őszinték magunkhoz. Mindig kimondjuk, amit mondani szeretnénk? És ha ezt megtesszük, akkor nem visszük túlzásba? Nem toldjuk meg egy-egy kritikával, egy-két túlzással a mondanivalónkat?

Ha igen, akkor érdemes mindenkinek még egyszer átismételni a fent leírt alapszabályokat. 

Érdemes figyelni a gyerek reakcióit erre a kommunikációs módszerre. Ha jól csináljuk, akkor a gyerekünk nagyon hálás lesz érte!

Az ókori görög mitológia szerint Narkisszosz egy szép ifjú volt, akibe sok nimfa volt szerelmes. Ő viszont egyikük érzelmét sem viszonozta. Emiatt a nimfák keményen és máig tanulságosan álltak bosszút.

Narkisszosz a saját tükörképébe szeretett bele, amit egy patak vizében látott meg. Nem tudta megölelni vagy akár csak megérinteni a szerelmét, és másnap reggelre belehalt a be nem teljesült szerelem miatti fájdalmába. A helyén nárciszok nőttek - ezek a virágok egyébként máig az önimádat jelképei.

És hogy hogyan jön ez a hatékony kommunikációhoz és a meggyőzéshez? Úgy, hogy kicsit mindannyian Narkisszoszok vagyunk. Emiatt azonnal szimpátiát kelt bennünk minden, ami saját magunk képét mutatja. Például jobban és gyorsabban kedvelünk meg valakit, akivel találunk közös pontot. Ez lehet akár egy közös születési év, kedvenc film, vagy bármi más, egyszerű dolog.

Mivel a módszer rólunk van szó, ezért megtartja a figyelmet. Kiszolgálja azt a vágyunkat, hogy elfogadjanak bennünket és elismerést kapjunk kívülről. Egyben olyan érzést nyújt, mintha valaki mellénk állna, megfogná a kezünket és mellette erősebbnek és bátrabbnak érezhetjük magunkat.

Szóval a szabály egyszerű: ha szeretne bennünket meggyőzni valaki, akkor a legegyszerűbb, ha visszatükröz bennünket, vagyis talál közös pontot velünk.  Ezen a közös ponton keresztül a másikban már önmagunkat látjuk, és úgy, mint Narkisszosz, meg fogjuk kedvelni. Szerelmesek ugyan nem leszünk mindenkibe, aki hasonlít ránk, de biztos, hogy nyitottabban állunk minden szóhoz és javaslathoz, amit a másik tanácsol. 

Ugyanis mindannyian szerelmesek vagyunk magunkba. Persze ki jobban, ki pedig kevésbé. De akkor is igaz, hogy az egészséges személyiségű emberek szeretik önmagukat és szeretik azt a dolgot, ami saját magukra emlékezteti őket. Talán ez az egyik leggyengébb, és emiatt a legtámadhatóbb pontunk.

A dolog nehézségét pedig az adja, hogy meg kell tudnunk különböztetni az őszinte és a manipulatív kommunikációt. Ránk hasonlító társra találni ugyanis mindannyiunk egyik legnagyobb vágya az életünk során. Az érzéseink által kihasználtakká válni viszont mindannyiunk egyik legnagyobb félelme. Éppen ezért fontos, hogy megkülönböztessük a két dolgot: a másik a lelkünk Narkisszosz oldalára próbál épp tudatosan hatni, hogy befolyásolhasson bennünket a saját érdekei szerint, vagy egyszerűen "csak" megtaláltuk a lelki társunkat. A kettő közti határt mindig a gyakorlat, a tettek mutatják meg.

A South Park sorozatból indult, mára már a valós életben is elterjedt meggyőző módszer a Chewbacca (Csubakka) védelem. Ideálisan könnyed téma hétvégére!

Jerome „Séf bácsi” McElroy indította el a módszert, melynek lényege röviden ennyi: el kell érni azt, hogy a meggyőzendő hallgatóság kikapcsoljon, vagyis elveszítse a figyelmét. Mindezt egy nagyon egyszerű módszerrel érhetjük el: ha elkezdünk teljesen másról, tartalmilag oda nem illő dologról beszélni. Ez lehet akár egy kapitális képtelenség is. Amikor ugyanis ezt meghallja a másik fél, akkor hajlamos arra gondolni, hogy egyszerűen csak elveszítette a fonalat.

Akárhogy is, a lényeg, hogy kikapcsol az agy. Ha pedig már nem figyelünk az érvekre, akkor hajlamosak leszünk nagyjából bármi alapján dönteni. Ráadásul gyorsan akarunk dönteni, mert általában  ilyenkor már csak túl akarunk lenni a témán, hiszen már rég nem érdekel bennünket az egész. Sőt, úgy érezzük, hogy már talán el is veszítettük a fonalat.

A Chewbacca védelmet természetesen inkább csak érdekességként vetettem fel ezen a fórumon. Elgondolkoztató, hogy hogyan működünk, és hogy akár a legnagyobb képtelenség befolyásolhat bennünket a leggyorsabban.

A módszer őszintén szólva egyáltalán nem tartozik az elegáns meggyőző módszerek közé.

Az viszont biztosan hasznos, ha felismerjük azt, amikor velünk szemben alkalmazzák. Vagyis merjünk visszakérdezni, hogy „Mégis hogy jön ez ide?”. Különösen akkor, ha valami képtelenséget hallunk, és emiatt úgy érezzük, hogy elveszítjük a beszélgetés fonalát. Könnyen lehet, hogy nem nálunk van a hiba!

Meglepő, de sokszor épp a biztonságérzet miatt döntünk kevésbé biztonságosan.

A biztonsági eszközök hatására úgy érezzük, hogy olyan biztonságban vagyunk, ami már feljogosít bennünket arra, hogy felelőtlenek legyünk! Vagyis sokszor kockázatos helyzetekbe hozzuk magunkat akkor, ha sok biztonsági elem vesz körül bennünket. Ez a Peltzman hatás.

Vagyis a biztonsági elemek sokszor vissza is üthetnek. Amikor bevezették a biztonsági öveket, az emberek elkezdtek gyorsabban menni a kocsival. Vagy egy modernebb példa: amikor lecseréljük az autónkat és az újban lényegesen több és modernebb a légzsák, akkor ennek hatására csökken a veszélyérzetünk. És éppen emiatt olyan veszélyesebb dolgokat is bevállalunk a vezetés során, amiket az előző autónkkal nem tettünk volna meg. Például gyorsabban vezetünk vagy veszélyesebb előzésekbe is belemegyünk, Motorosok figyelmesebben vezetnek, ha nincsen rajtuk bukósisak, de egyből több kockázatot vállalnak, amint a fejükre kerül egy.  

Ugyanez igaz például a biztosításokra is. Attól, hogy van autóbiztosításunk, még nem vagyunk biztonságban, csak anyagilag! Arra nincs biztosíték, hogy nem hibázunk, vagy hogy nem jöhet szembe valaki, aki rosszul vezet. Akár annyira, hogy az annak a testi épségünk látja kárát.

Sajnos tehát tisztában kell lennünk azzal, hogy minél több a biztonsági elem, annál felelőtlenebbé válhatunk.

A kommunikációban is megtaláljuk a Peltzman-hatást. Aki biztonságban érzi magát, az könnyebben hoz meg olyan döntéseket, amiket egy másik környezetben nem biztos, hogy megtett volna. Tipikus példa erre a befektetési lehetőségek értékesítése. Ha a beszélgetés során folyamatosan arról biztosítanak bennünket, hogy a pénzünk biztonságban van, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: ugye nem értékeljük túl ezt a beígért biztonságot? 

Ne feledjük, hogy MINDIG MIÉNK A DÖNTÉS! Akkor is, amikor felelőtlenül vezetünk és akkor is, amikor elhisszük, hogy mi vagy a pénzünk biztonságban van, csak mert valaki ízt mondta. Legyünk tudatában a Peltzman hatásnak, és ne vállaljunk felesleges kockázatokat. Ha rosszul döntünk, akkor csak magunkat  hibáztathatjuk majd.

Ha érdekel a tudatos kommunikáció és szeretnél több módszert is megismerni a témában, vagy felismerni, ha veled szemben alkalmazzák, akkor köved a blogomat itt vagy a Facebook-on! 

Közelednek a választások, ami kommunikációs oldalról nagyon érdekes tud lenni. Sőt! A választási kampányoknak az alapja a kommunikáció. Ezért arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen módszerek alkalmazásával lehet meggyőzni emberek egész csoportját arról, hogy így vagy úgy döntsenek? Hogyan lesz a legkönnyebben szimpatikus egy ember vagy egy párt, és mi kell ahhoz, hogy valaki ellehetetlenüljön?

Több eszköz is van, amit gyakran láthatunk viszont a kampányok kommunikációjában. Ilyen a közös ellenség képe, amikor valami ellen kell összefogni. Akár igazi az ellenség által jelentett veszély, akár nem.

Másik klasszikus módszer a "Szűkös erőforrás". Azt nevezzük szűkös erőforrásnak, ami azért ér sokat, mert kevés van belőle. Aki ezt birtokolja, az megkülönböztetett fontossággal rendelkezik. Muzafer Sherif pszichológus szerint a szűkös erőforrásért folyó harc az, ami a világon a legtöbb ellenségeskedést eredményezi. Emiatt törnek ki például a háborúk. Ezeknek a szűkösen rendelkezésre álló javaknak ez a legnagyobb erényük, és emiatt mehet el az áruk az egekig. Ilyen például az arany.

Ugyanis amikor arról hallunk, hogy valakinek több jutott az értékes dolgokból, mint nekünk, akkor belép a képbe a klasszikus emberi gyarlóság, az irigység. Aki ugyanis rendelkezik szűkös erőforrásokkal, arra az emberek általában irigyek lesznek. Akire pedig irigyek vagyunk, az nem lesz szimpatikus. Márpedig a választási sikerek alapja az népszerűség, így az, akinek látványosan sok van a szűkös erőforrásokból, az végül nem fogja tudni megnyerni a választásokat. 

A módszer használata nagyon egyszerű: a saját jelöltünkről nem szabad, hogy kiderüljön, hogy mije van, sokkal inkább átlagos, közülünk való átlagembernek kell tűnnie anyagilag. Az ellenfélről viszont nagyon hasznos, ha kiderül, hogy a szűkös erőforrások közül akár többel is rendelkezik. Ugyanis ösztönösen ellenérzést fog kiváltani az emberekből és nem fognak rá szavazni.

Amikor tehát azt halljuk, hogy valakinek az anyagi helyzetéből indok nélkül kampánytémát csinálnak, akkor ismerjük fel, hogy a szűkös erőforrás elvét szeretnénk velünk szemben alkalmazni. Vagyis az irigységünket szeretnék felébreszteni, hogy utána már annak hatása elérje célját, és  a befolyásoló terve szerint szavazunk. Pedig attól, hogy az egyik jelöltről azt mondják, hogy több pénze van az átlagnál, attól még nem lesz jobb szakember a másik.

A választás ideális esetben egy racionális döntés. Ezért fontos, hogy ne engedjük ezt érzelmi síkra terelődni. Kezeljünk mindent a helyén, hiszen igazából azokat szeretnénk megválasztani, akik erre SZAKMAILAG alkalmasak. Nagyon fontos, hogy ismerjük meg a velünk szemben alkalmazott kommunikációs elemeket, és álljunk tudatosan a helyzethez, amikor szembetalálkozunk ezekkel.

Mindezt persze könnyű mondani, de nagyon nehéz megvalósítani. Ugyanis az érzelmeinkre ható kampány idején épp az érzelmeket kell hozzá kizárni. Ennek a képesség azonban egyike a legszűkösebb erőforrásoknak az egész világon.

Ha érdekel a tudatos kommunikáció és szeretnél több módszert is megismerni a témában, vagy felismerni, ha veled szemben alkalmazzák, akkor köved a blogomat itt vagy a Facebook-on!