A jó párkapcsolat alapja a jó kommunikáció - tartja a bölcs mondás, és valószínűleg nehéz is lenne vitatkozni az állítással. Lényegesen nehezebb azonban arra a kérdésre okos választ találni, hogy HOGYAN lehet jó a kommunikáció. Bizony nem könnyű kérdés, nemhiába keresik rá olyan sokan a választ már évezredek óta. 

A téma nehézségét mutatja a számtalan szakirodalmon túl a veszekedések, válások és egyéb feszültségek végtelen sora is, És pontosan miért olyan nehéz téma ez? Miért mondják, hogy a férfiak a Marsról jöttek, a nők pedig a Vénuszról, vagyis teljesen más nyelvet beszélnek? Vagy mindez csak sztereotípia, és a XXI. század ezt már rég meghaladta?

Elég az alapokat összehasonlítani, és máris meglátjuk, hogy mi okozza a különbségeket. Lássuk összefoglalva, hogy mit jelent maga a kommunikáció a férfiaknak és mit jelent a nőknek!?

Mire való a kommunikáció? - a FÉRFIAK szerint

A kommunikáció a férfiak számára alapvetően egy konkrét információ átadását jelenti. Vagyis ha van mit mondaniuk, akkor azt elmondják, vagy ha van egy konkrét téma, akkor azt megbeszélik. A cél a pontos és világos megoldás megtalálása. Ha túl sok téma nyílik meg párhuzamosan, akkor az eltereli a figyelmet a lényegről, ezért érdemes a legfontosabb témára koncentrálni. A szavak mögött az van, amit azok jelentenek, azokon túl egyéb plusz mondanivaló vagy üzenet általában nem jelenik meg a háttérben a férfiaknál. Az esetek túlnyomó részében nincs rejtett utalás, és általában nincs érzelem sem a háttérben.

Feszültebb helyzetekben, problémásabb időszakokban a férfiak gyakran önmagukban tisztázzák előbb a helyzetet, vagyis önmagukkal kommunikálnak. Ezért a stresszes helyzetekben sokszor visszavonulnak.

Mire való a kommunikáció? - a NŐK szerint

A kommunikáció a nőknél egészen más: számukra ez a legjobb módszer arra, hogy kibeszéljék magukból a problémákat, nagyon nem utolsó sorban pedig ez a párkapcsolat egyik látványos színpada. Az aktív kommunikáció az élő bizonyíték arra, hogy két ember összetart és összetartozik. Ha nem jó az előadás, akkor az egész párkapcsolat megkérdőjeleződik. A nők szerint a kommunikációban jelenik meg az is, hogy a feleknek milyen a viszonya egymáshoz, mennyire veszik figyelembe a másik nézőpontját, és a másik érzelmeit. Így meggyőződnek meg arról is, hogy a másik fél még mindig szereti őket. Egy szónak és kifejezésnek általában több üzenete is van, és ez sokszor egyáltalán nem azonos a szó eredeti jelentésével. Minden hangsúlynak is komoly szerepe van, mert azok fontos üzenetet hordoznak. A nők a gesztusok változása alapján érzik meg a hangulat változását, így ebből következtetnek a kapcsolat kihunyására is. Mindenből messzemenő következtetések vonhatóak le, ami érzelmi síkra tereli a beszélgetést. Ezzel nem is lenne gond, ha a férfi is azon a síkon működne - de általában ez nem így van.

Kommunikációs sorminta:

Az érzelmi síkon lévő nőnél a feszült helyzetekben leggyakrabban elindul egy lavina, ami következtetések sorozatát vonja maga utána. Olyan ez, mint egy kommunikációs sorminta, vagy egy refrén, ami a fejben végigfut minden hasonló helyzet végén. A következtetések mintája és sorrendje is mindig ugyanaz:nem kedves velem, tehát nem figyel rám, tehát már nem vagyok fontos, tehát már nem szeret, tehát a kapcsolatunk a végét járja.

ÉPP MINT A NYELVTANULÁS:

Tehát elmondhatjuk, hogy a férfiak és a nők jellemzően tényleg olyan, mintha két külön nyelvet beszélnének. Ha pedig ez így van, akkor egy jó kapcsolat érdekében muszáj mindkét félnek elkezdeni megtanulni a másik nyelvét, legalábbis az alapokat. Ha például elkezdünk megtanulni egy nyelvet, akkor felháborodunk, hogy valamit egy másik nyelv máshogy mond vagy ír? Ugye, hogy nem! Elfogadjuk, hogy mások a szabályok, és folytatjuk a tanulást. Ugyanezt érdemes alkalmazni a párkapcsolati kommunikációban is: ismerjük meg a másik nyelvének logikáját és sajátítsuk el az alapvető kifejezés értelmét! 

Ezért most most vegyünk néhány példát, hogy azokon keresztül is megnézzük, hogy melyik szó vagy mondat mit mond a férfinak és mit üzen a nőnek. Lássuk a klasszikusokat - és most végre fordítást is kaphatunk hozzájuk!

FÁRADT VAGYOK!

Ha egy férfi ezt hallja a párjától, akkor általában lefut a "helyzetet értékelő és/vagy a megoldást megkereső szoftver": kávét készít, vagy felajánlja, hogy menjenek előbb aludni. Vagy elkezdi keresni az okot, és levonja a tanulságot. Például hogy a nő későn ment aludni, pedig tudta, hogy reggel korán kell majd kelnie és sok dolga lesz. Vagyis általánosságban a férfi válasza egy konkrét akció lesz a helyzetre, ami megoldja vagy legalább enyhíti a problémát. Sok sikerrel nem fog járni, hiszen a nő mindezt úgy érzékeli, hogy a párja nem is figyel rá, csak le szeretné zárni a témát. Ha a férfi az előző esti késői fekvést emlegeti (hiszen racionális okot keres a fáradtságra), akkor a nő azt fogja érezni, hogy nem elég, hogy fáradt, még meg is kritizálják. És itt indul újra a sorminta: ő nem kedves velem, tehát nem figyel rám, tehát már nem vagyok fontos, tehát már nem szeret, tehát a kapcsolatunk a végét járja.

No de akkor mire vágyik pontosan a nő, miután kimondta, hogy FÁRADT VAGYOK? A válasz egyszerű: arra, hogy átöleljék, és elismerjék, hogy mennyi mindent megtett aznap akár a munkájában, akár a családjáért. Tehát nem a szavak a megoldás, hanem a gesztusok, amik azt üzenik a nőknek: kedves velem, figyel rám, tehát szeret, tehát a kapcsolatunk stabil.

Uraim, talán érdemes elfogadni, hogy ez valóban így működik nagyjából minden feszült helyzetben. Ha a két nem két nyelvet beszél, akkor meg kell tanulniuk egymás nyelvét megérteni, legalább alapszinten.

És hogyan reagálnak a nők ilyen helyzetben, vagyis ha a férfi száját hagyja el a FÁRADT VAGYOK  mondat? Hát persze, hogy úgy, ahogy azt ők várták volna a párjuktól: érzelmi oldalról közelítenek, megölelik a másikat, gyengédebbé válik a hangjuk, és a testbeszédükkel próbálják enyhíteni a helyzetet, például együttérzően rámosolyognak a férfira. Ezen túl megdicsérik a másikat, hogy milyen sok dolgot teljesített aznap, és megértően felemlegetik, hogy túl korán kelt fel. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy megértésben a nők a nyerők. Nem véletlen, hogy ha bárkinek (akár férfi, akár nő) megértésre és törődésre van szüksége egy adott szituációban, akkor általában női partnert keres hozzá. 

TE SOHA NEM FIGYELSZ RÁM!

Ez a mondat általában a nők száját szokta elhagyni. Nem véletlenül, hiszen ők figyelnek jobban a non-verbális jelekre, a hangsúlyokra, a mimikára. Sokszor képesek úgy ráhangolódni a partnerükre, hogy valóban megérzik (valójában inkább a jelekből kikövetkeztetik), ha valami nincs rendben. Ez nagyon pozitív, de ha üldözési mániára vált, akkor rendkívül romboló tud lenni az egész párkapcsolatra nézve. Ráadásul sokszor jók a megérzések abban, hogy valami negatív dolog van a levegőben, de gyakran tévednek azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami nincs rendben. Ha például a férfiaknak gondja van a munkahelyükön, akkor gyakran vonulnak vissza, és rendezik le magukban a kérdést. Ehhez csend kell, és főleg idő, amit a gondolataikra fordíthatnak. Ha azonban ilyenkor beszél hozzájuk a női partnerük, folyamatosan azt kérdezgetve, hogy mi a gond, akkor elindulhat az ördögi spirál: a nő azt hiszi, hogy vele van gond (nem figyelnek rám = engem nem szeretnek), ezt számon kéri  a férfitól, aki emiatt idővel valóban feszült lesz, hiszen ő más sorrenden akart haladni. Először rendezte volna magában a saját problémáját, majd utána folytatta volna a hétköznapjait.

Fontos, hogy a "Te soha nem figyelsz rám!" mondat sokszor válik éppen emiatt önbeteljesítő jóslattá, vagyis a férfi már valóban nem figyel annyira a párjára, a nő pedig egyre jobban sérelmezi ezt. Klasszikus patt helyzet, amit azzal lehet megelőzni, hogy mindegyik fél tudatosan törekszik arra, hogy megadja a másiknak azt, amit szeretne: a nő jobban ügyel arra, hogy ne gyártson összeesküvés-elméleteket egy csendesebb este alapján, a férfi pedig arra, hogy ha nem tud/akar figyelni, akkor ezt még előre mondja el a nőnek.

MI A BAJ? - SEMMI!

Ugye mindannyiunknak ismerős ez a klasszikus kérdés és válasz. Hogy mi van mögötte? A férfi látja/sejti, hogy valami nincs rendben, ezért rákérdez a hiányzó információra (MI A BAJ?). A nő viszont azt gondolja, hogy a férfinak magától kellene tudnia, hogy mi a gond, ezért sértetten olyat válaszol (SEMMI), ami újabb ördögi kört indít el, hiszen ezzel a válasszal a férfi fejében fut megoldó szoftver megakad. Ilyen helyzetekben is érdemes 1-1 lépést tenni a feleknek egymás felé. A nőnem nem érdemes azt elvárni a férfitől, hogy az gondolatolvasó legyen, és azt sem, hogy olyan empátiával forduljon minden kérdéshez, mint amivel a nők szoktak vagy képesek. Ezért a legegyszerűbb és a leghatékonyabb módszer még mindig az, ha a nő elmondja, hogy mi a gond. A férfinak pedig nem érdemes azt várnia, hogy a nő csak a semleges információátadásnál fog maradni, hiszen a nő az érzelmeiről is beszélni akar. Az azonban biztos, hogy a "semmi" választ nem érdemes használni és nem érdemes elhinni sem a másik oldalon.

A nyelvtanulás analógiájánál maradva: ne azon problémázzunk, hogy miért van így, miért nem máshogy fejezi ki magát a másik, hanem tanuljuk meg a másik nyelvének alapjait. Egyik nyelv szabálya sem változik meg attól, hogy mi azzal nem értünk egyet, vagy nekünk nem tűnik logikusnak. Akkor miért is tennénk máshogy egy olyan nyelvvel, amit az emberiség fele beszél?

Persze attól még nehéz ügy ez. Túl régi már a probléma, hogy a férfiak és a nők hogyan érthetik meg jobban egymást. A kérdés először akkor merülhetett fel, amikor egy férfi és egy nő először összeveszett. A beszéd megjelenése után valószínűleg azonnal megjelent ez a probléma - és az emberek azóta keresik a megoldást rá.

ISMERETLEN SZERZŐNÉL MEG TUDJUK ÁLLAPÍTANI A NEMET?

Érdekességként egy másik megközelítés: több kutatás is indult azzal a céllal, hogy felkutassa az emberek gondolkodásmódját a nemek közti tipizálásban. Ilyen például, amikor egy ismeretlen szerzőtől származó szöveget kellett elolvasni az embereknek, és csak a szöveg alapján kitalálni (vagy megtippelni), hogy azt férfi vagy nő írta. A tapasztalat az volt, hogy alapvetően nem tudták megállapítani a szerző nemét, de sokat elmond, hogy milyen jelek alapján próbáltak következtetni a megkérdezettek az író nemére:

FŐNEVEK: A férfiakra jobban jellemző, hogy több főneveket használnak a kommunikációjukban. Ezt talán nem is kell magyarázni, a főnév tartalmazza az információt, teszi lehetővé a megállapításokat. Ezért van az, hogy ha egy ismeretlen szövegben ezzel találkozunk, akkor gyakrabban gondoljuk azt, hogy a szöveget valószínűleg egy férfi írta.

IGÉK: Ige is több szerepel arányosan a férfiak mondataiban. Ennek egyik oka a tények megállapítása, másrészt pedig az, hogy kevesebb érzelmi kifejezést használnak, így az arány a tartalmi elemek, vagyis az igék felé tolódik. Ezért ha egy szövegben arányosan több az ige, akkor azt általában inkább a férfiaknak tulajdonítotjuk. Például: "Nyert a csapat." Kivételt képeznek az érzelmeket kifejező igék, ha ezek túlsúlyban voltak, akkor inkább nőre tippeltek a résztvevők. Például: "Nem szeretem", "Rosszul esett".

MI A TANULSÁG?

Ha megváltoztatni nem is tudjuk a nők és a férfiak kommunikációjának alapjait, annyit mindenképpen tehetünk, hogy megpróbálunk mögé nézni. Ha tudjuk az eltérések mögötti okokat, akkor legalább néhány esetben jobban megértjük majd a másik gondolkodásmódját is. És bár csodát nem tudunk tenni, és nagy megoldások sem lesznek a témában, de néhány feszült helyzetet talán meg tudunk spórolni magunknak és a párunknak is.

De illúzióink ne legyenek: a férfi és a nő máshogy kommunikál. Ez így volt, így van, és várhatóan mindig így is lesz! De ennek sok előnye is van: talán ezért is tudják egymást olyan jól kiegészíteni, hiszen van, amikor a tettekre és az információkra van nagyobb  szükség, és van, amikor a megértésre és az érzelmekre. És ezek együttműködéséből jöhet létre egy igazán jó kapcsolat.

Helikopter szülővel gyakran találkozhatunk a mindennapok során. Általában könnyű felismerni őket a viselkedésük alapján: folyamatosan a gyerekük körül nyüzsögnek, figyelnek, intézkednek, és folyamatosan aggódnak. Az elnevezés is jól mutatja a lényeget: úgy működnek, mint egy helikopter, folyamatosan ellenőrzik, és ami talán még fontosabb, irányítják az eseményeket a gyerek körül.

MIÉRT LESZ VALAKI HELIKOPTER SZÜLŐ?

Természetesen a legjobb szándék vezérli őket, mint minden szülőt. Aggódnak a gyerekükért, hogy az ne kerüljön bajba, és lehetőleg semmi rossz ne történjen vele. Éppen emiatt viszont átesnek a ló másik oldalára: a gyerek életének minden mozzanatáról tudni akarnak, és sokszor esnek abba a hibába, hogy mindent el is egyengetnek a gyerek útjából. A szülői szeretet és törődés természetesen az egyik legnagyobb érték, amit egy gyerek megkaphat. A helikopter szülői lét éppen azt mutatja azonban meg, hogy ezzel is túlzásba lehet esni. Márpedig ha ez megtörténik, akkor az hosszú távon nem lesz jó sem a gyereknek, sem a szülőnek.

MIT OKOZ A SZÜLŐNEK ÉS MIT A GYEREKNEK?

A helikopter szülő gyereke idővel nem lesz önálló, nem lesz képes gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez, és rosszabb esetben el is lustulhat, hiszen tudja, hogy a szülő (legtöbbször az anya) mindent elintéz helyette. A szülőnek ez a szerep szintén nem tesz jót, mert mivel mindent a gyereknek rendel alá, ezért amikor az felnő, akkorra a szülő úgy érzi majd, hogy elveszíti a fontosságát. Nem utolsó sorban a helikopter szülők sokszor "csak" szülők, vagyis elhalványodik a többi szerepe, mint például az, hogy feleség, társ, barát.

Ha ez ilyen káros, akkor miért van mégis annyi helikopter szülő manapság? Hát azért, mert rövid távon szuper érzés gyereknek és felnőttnek egyaránt. A gyereknek biztosít egy nagyon könnyű, problémáktól mentes életet, amiben nincsenek akadályok, amikkel meg kell küzdeni. Az anyának pedig ad egy fantasztikus szerepkört, aki gondoskodik, szervez és élvezi a gyerek sikereit is a sajátja mellett. A helikopter szülő nem azonos az elkényeztető szülővel: nem biztos, hogy ezek a gyerekek mindent megkapnak, amit csak kérnek, de van egy nagyon biztos háttér, és az ebből adódó rengeteg figyelem.

Szóval klasszikus helyzet ez, ahol megint csak igaz az, hogy a pokol útja jó szándékkal van kikövezve.

KOMMUNIKÁCIÓS JELLEMZŐK

Ha néhány helyzetben mégsem lennénk biztosak abban, hogy helikopter szülővel van dolgunk, akkor lássunk néhány olyan ismertetőjegyet, ami a kommunikációjuk alapján segít nekünk  az egyértelmű beazonosításban. 

1. Ragozás csak T/1-ben:

A helikopter szülő úgy kommunikál, mintha még mindig össze lenne kötve a gyerekével egy láthatatlan köldökzsinórral. Ez az óriási szimbiózis miatt a gyerekéről nem úgy beszél, ahogy azt a normál nyelvtani szabályok szükségessé tennék, nem azt mondja rá, hogy Ő, hanem általában azt, hogy MI. Például nem azt mondja, hogy "A fiam ötöst kapott az iskolában", hanem azt, hogy "Ötöst kaptunk." Sokszor ez egyébként nem is alaptalan, mert rendszeresen készíti el a gyereke helyett a házi feladatokat, beadandókat. Ez a ragozási túlkapás jól mutatja a helikopter szülők gondolkodásmódját, amiben ők ketten még egy egységnek számítanak. Mindez olyan furcsa mondatokat is eredményezhet, mint például a "Nagyot aludtunk ma délután" (pedig csak a gyerek aludt), vagy a még furcsább "Nem vagyunk teljesen szobatiszták." Pedig azért valószínű, hogy a szülő már egy ideje az.

2. Szűkös témaválaszték:

A gyerek életének részletein kívül nem sok témája van. Az óvodai vagy iskolai élet eseményei mindent felülírnak, csak olyan témák férnek ez emellett, ami a gyerek más tevékenységeivel kapcsolatos, például evés, ivás, plusz órák, stb. Ezekről viszont rengeteget beszél, egyértelműen látszik, hogy ez a téma messze vezet nála minden TOP listát. Érdemes erről beszélgetni vele, hiszen mindenkinél jobban tájékozott például a tanárokkal kapcsolatban, tudja minden dolgozat kérdését, és minden tanár hibáját. Ezen kívül azonban ne reménykedjünk abban, hogy bármi másról is beszélgethetünk vele. Megpróbálhatjuk persze, de a helikopter szülőnek megvan az a szuper képessége, hogy minden témáról vissza tud kanyarodni maximum 3 mondat után a gyerekre.

3. Ellenségek szép számmal:

A helikopter szülő kommunikációjában a legtöbb dolog a közös eseményeken kívül az ellenségekről szól. Arról a sok emberről, akik akadályozzák a gyereket (és a hozzá nőtt szülőt is) a céljai elérésében. A helikopter szülő minden pillanatáról tudni akar a gyereknek, és minden kisebb vagy nagyobb kudarcát meg akarja magyarázni. Hiszen a gyereke valószínűleg hibátlan, így egy-egy konfliktus vagy bármi kudarc csak úgy történhet, hogy mások hibáztak. Éles kritikai érzékkel rendelkezik, de kizárólag egyik irányba, az önkritika nem jellemzi.

4. Szuperlatívuszok:

Alapvetően elmondható a helikopter szülőről, hogy egy csodás mesevilágot kreál a gyereke köré, és ezt állhatatos munkával meg is akarja őrizni. Ebben a világban nincsenek problémák, nincs kisebb-nagyobb baleset, nincs rossz jegy (csak rossz tanár). Ennek a mesének a főhőse pedig természetesen a gyerek, akiről az egész szól. Éppen ezért a gyerekéről a szülő csak felsőfokban beszél: a lányomé a legszebb rajz, az ő dolgozata lett a legeslegjobb, stb. Nincs normál melléknév, csak felsőfok. Pedig egy gyerek úgy fog szépen rajzolni vagy szépen írni, ha gyakorolja. Márpedig ennek a folyamatnak az elején még nem lesz tökéletes a mű. Ezen a folyamaton a gyerekek ilyenkor nem tudnak végigmenni, így nehezebben jutnak e oda, ahol valóban felsőfokban lehetne beszélni a munkájukról.

5. GYŐZTES vagy ÁLDOZAT:

Egy rendes helikopter szülő gyereke nem veszíthet. Mindig győztes, sőt, a legjobb mindenki között. Legalábbis így kommunikál róla a szülő. Ha véletlenül egy helyzetet, például egy dolgozatot vagy egy gyerekek közötti konfliktust mégsem nyer meg, akkor a másik fél lesz a hibás. Hiszen a helikopter szülő nem tudja elfogadni azt, hogy valami nem sikerül tökéletesen, ezért a gyereke vagy GYŐZTES, vagy ÁLDOZAT. De vesztes vagy hibás semmiképpen nem lehet. 

6. Tiltások, utasítások:

Mivel ez a szülő típus mindig a nyomában van a gyereknek, és mindig félti, ezért folyamatosan utasítgatja is. Például: ne mássz fel a mászókára! De ennek vannak extrém verziói is, amikor megmondja a szülő, hogy a gyereke csakis ezzel vagy azzal a gyerekkel barátkozhat, és senki mással. Egyetlen esetben tartja magát távol az utasításoktól: ha a házimunkába kell bevonni a gyereket. Rendes helikopter szülőknél soha nem hangzik el az a mondat, hogy "Vidd le a szemetet!" vagy az, hogy "Pakolj e magad után!". 

7. Reboot:

Még a legjobb helikopter szülővel is megesik, hogy lehull az álarc, és kiderül, hogy valami mégiscsak hiányzik a tökéletességhez. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a szülő és a gyerek mondatai vagy viselkedése ellentétben állnak. Persze ez nagy problémát tud okozni, hiszen a tökéletesség látszata könnyen sérül, ha egy gyerek mégsem éppen úgy eszik, beszél vagy viselkedik, ahogy azt a szülő leírta. Ilyenkor a szülő lefagy, mert nem fér össze a fejében az álomkép és a valóság közti különbség. A fagyás után a szülői szoftver is újraindul, és innentől már mindenki a vérmérséklete alapján kommunikál: ki agresszív lesz, ki zavartan nevetgél, ki pedig visszakanyarodik a 3-as pontra, és megkeresi, hogy ki lehet emiatt az ellenség.

Ha azonban sokáig tart ez az állapot és nem enyhül a szülői kontroll, az a gyerek felnőttkori személyiségére is hatással lehet: esetleg alacsony lesz az önértékelése (hiszen a szülő mindent kijavított, tehát amit a gyerek csinált, az soha nem volt elég jó), nem lesz gyakorlata a konfliktusok megoldásában (hiszen a szülő mindent megold helyette), és várhatóan az érzelmeket is nehezebben kezeli majd felnőtt korában.

De legtöbbször egyáltalán nem ennyire durva a helyzet. A szülők természetes, hogy féltik a gyerekeiket, és érthető az is, hogy sok információt szeretnének tudni róla. A baj az, hogy ez a vágy és a túlféltés jelensége között nincs éles határvonal. Azt pedig, hogy a határ melyik oldalán sikerült maradnunk, az sokszor csak évekkel később derül ki.

MARADJUNK A REALITÁSNÁL!
Szóval itt is igaz, hogy a jó szándék nem mindig vezet pozitív eredményhez. A legjobb módszer mindig az, ha a realitás talaján maradunk. Ehhez pedig nem az iskolai jegyek folyamatos számonkérése és a gyerek minden percének ellenőrzése vezet. Jóval többet segít, ha sokat beszélünk más szülővel, és ha néhányszor megvizsgáljuk magunkat, hogy nem léptük-e túl a logikus határokat. Nézzük meg, hogy más gyerek miket csinál önállóan és tanítsuk meg a gyerekeinket az önállóságra. Ennél jobb útravalót valószínűleg nem is adhatunk neki. 

Mert ha a gyerekünk felnő, akkor sajnos az élete várhatóan nem lesz mindig egy tündérmese, ahol majd ő mindig mindent maximálisan teljesít, és ahol nem lesz kudarc, amin túl kell majd lendülni, vagy konfrontáció más emberekkel, amit meg kell majd oldani. Nagyon nem utolsó sorban pedig nem biztos, hogy a gyerekkorában mindent támogató helikoptereknek idős korukban mindig lesz majd annyi erejük, hogy a gyerekük helyett megcsináljanak mindent, ahogy azt erejük teljében tették.

Ami pedig a legfontosabb: ne feledjük el, hogy minden felnőtt volt egyszer gyerek. Ne akarjuk az ellenkezőjét csinálni annak, ahogy minket neveltek, és ne akarjuk annak pontos mását se követni. Mert azóta egyrészt eltelt néhány évtized, másrészt pedig az egy másik szülő volt, és egy másik gyerek. 

Te is ismersz helikopter szülőket?

Számtalan helyzetben próbálhatnak befolyásolni bennünket minden nap. Például akkor, ha el akarnak adni nekünk valamit, vagy ha szeretnének elkötelezni bennünket egy munkahely mellett, vagy amikor egy politikai párt a szavazatunkat kéri. Ilyenkor előkerülnek a hatékony meggyőző módszerek: hol az elegánsabbak, hol pedig a kevésbé azok.

Az a tény, hogy rá akarnak bennünket beszélni valamire, még nem jelenti azt, hogy nem jó döntés megvenni a kínált tárgyat, vagy az adott pártra szavazni. Annyi azonban teljesen biztos, hogy mindig jól jöhet, ha észrevesszük, hogy éppen manipulálni próbálnak bennünket. Éppen ezért érdemes először megismerni, majd felismerni a befolyásolási eszközöket - ma például az ALACSONY LABDA technikát!

Az ALACSONY LABDA módszer klasszikus eleme az elköteleződés alapú meggyőzési formáknak, sokszor találkozhatunk vele az élet számtalan területén. A technika lényege, hogy először kapunk egy nagyon jó ajánlatot (egy alacsony labdát) valakitől, ami kihagyhatatlanul jónak tűnik, vagy megkérnek bennünket egy kisebb szívességre, aminek teljesítése egyáltalán nem esik nehezünkre, ezért boldogan rábólintunk. Mikor már lezártnak tekintjük az alkut, akkor viszont érkezik néhány változás, óvatosan adagolva, amik után az üzlet már messze nem annyira kedvező, vagy a szívesség már nem olyan könnyű, mint előtte volt. 

És vajon hogyan reagálunk ilyen helyzetekben? Itt jön a meglepetés, ugyanis a legtöbb esetben NEM lépünk ki belőle, nem módosítjuk a korábbi döntésünket! És miért nem? Mert egyszer már IGEN-t mondtunk rá, és mert köt bennünket az adott szavunk ereje! Egész egyszerűen ilyenkor frusztrál bennünket az a gondolat, hogy nem vagyunk következetesek, és hogy nem tartjuk be a szavunkat. 

Vagyis mi történt? Valószínűleg a 2. csoport tagjai sem szerettek korán kelni, mégis lényegesen nehezebben mondtak nemet, mert úgy érezték, hogy köti őket a korábban tett ígéretük. Hűségesek akartak lenni a saját ígéretükhöz.

És most képzeljük el, hogy nem az egyetemen vagyunk, hanem a saját életünk mindennapjaiban. Sokunkkal fordult már elő, hogy egy kinézett lakás időközben többe került, mint eredetileg, vagy a megvenni tervezett autó ára valahogy magasabbra kúszott, vagy egy állásajánlat elfogadása után az új munkáltató még változtatott néhány feltételen. Ha a változás nem volt óriási, akkor nagy eséllyel mi is benne maradtunk az üzletben, ugye?

Vagy volt már olyan talán többünkkel is, hogy kértek egy könnyen teljesíthető szívességet, de miután megígértük, valahogy bekerült egy új elem a kérésbe, amitől már kényelmetlenebb, nehezebb vagy akár drágább lett annak teljesítése? És mi legtöbbször mégis teljesítettük a kérést, ugye?

És mindezt MIÉRT? Kizárólag azért, mert már egyszer igent mondtunk a majdnem azonos kérésre vagy ajánlatra. De a hangsúly a majdnem szón van, ugyanis az új kérés már nem volt ugyanaz, mint eredetileg. Az ALACSONY LABDA technika ezért alapul a társas elköteleződésen, vagyis azon a vágyunkon, hogy szeretünk hűek maradni a már kimondott szavainkhoz. Tehát ha már állást foglaltunk valami vagy valaki mellett, akkor utána akkor sem lépünk vissza jó szívvel, ha éppenséggel abban a helyzetben már a visszalépés lenne az okosabb döntés.

Életveszélyes helyzetekbe hozhatjuk magunkat ezzel, pedig elvileg csak következetesek szeretnénk maradni, és megtartani az adott szavunkat - kerül, amibe kerül. 

Logikusan és kívülről nézve azt mondanánk, hogy ilyen helyzetekben azonnal vissza kell utasítanunk az ajánlatot, vagy legalábbis az elejéről kezdeni az ajánlat értékelését.. De a gyakorlat mást mutat, mert ezekben a helyzetekben belép a pszichológia, és akár irracionális döntéseket is képesek vagyunk meghozni. Ezért van az, hogy ha már a szavunkat adtuk, hogy megvesszük a lakást, az autót, vagy egy adott pártra szavazunk, akkor sok esetben úgy is tartani fogjuk a szavunkat, hogy az már bőven túl van a racionalitáson. Mert a szavainkhoz való hűség illúziója nagyobb örömet okoz, mint az a kellemetlenség, amit a sok változás okozhat.

Persze az "Alacsony labda" technika nem működik akkor, ha nagyon komoly eltérésekkel szembesítenek bennünket. Például nem veszünk meg egy 80 centis babaházat, ha egy 200 m2-es családi házra licitáltunk eredetileg. De egy elhúzódó lakásvásárláskor azért néhány milliótól könnyen megszabadítanak bennünket – persze csak ha hagyjuk magukat!

És hogy mit tehetünk az ellen, hogy ezzel a módszerrel manipuláljanak bennünket és rávegyenek rossz döntésekre? Hogyan tudjuk kiiktatni a lelkiismeretfurdalást és a frusztrációt, ami azt diktálja, hogy igenis legyünk következetesek és hogy nem helyes megszegni a szavunkat? A megoldás egyszerű: ismerjük fel a technikát és az egyes lépéseket kezeljük külön. Tegyük fel magunknak a kérdést: ha most hallanám az ajánlatot először, hogy döntenénk? Meg fogjuk látni, hogy azonnal rájövünk a számunkra is jó válaszra!

Ne legyen lelkiismeretfurdalásunk ilyenkor, és merjünk nemet mondani a megváltozott ajánlatokra. Tartsuk észben, hogy ilyenkor nem a saját szavahihetőségünknek mondunk ellen, hanem épp most nézzük racionálisan a helyzetet! 

A Fair play jegyében pedig szenteljünk néhány sort a kivételeknek is, mert az életben sokszor előfordul, hogy a dolgok nem szándékosan változnak, hanem tényleg jön egy váratlan esemény, vagy nő az infláció, ami befolyásolja az árakat. Ezeket el kell tudnunk különíteni azoktól a helyzetektől, amikor az ALACSONY LABDA technikával próbálnak befolyásolni bennünket. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy melyikkel állunk szemben, akkor csak nézzük meg, hogy a változás kinek kedvez, és máris tisztábban fogunk látni.

Ha szeretnéd felismerni azokat a helyzeteket, amikor befolyásolni szeretne bennünket valaki, akkor olvass például az STR módszerről is! 

Évente kb. 2000 órát vagyunk munkában, és ezt az időt nagyon nem mindegy, hogy mivel és főleg kivel töltjük. Sok múlik a fizetésen, a munkakörön és a kollégákon is, de ami mindent tönkre tud tenni, az a főnökünk személye.  

Bizony elég nehéz dolog jó főnököt találni, és ha nekünk nem sikerült, akkor meg kell tanulunk a lehető legkevesebb stresszt okozva megtanulni jól kommunikálni azzal, aki nekünk jutott. Ezért nézzük meg, hogy hogyan tudjuk a kommunikációjuk alapján a legjobban elkülöníteni a különböző főnök típusokat, és ha ez megvan, akkor már csak alkalmazni kell a  típusokhoz rendelt használati utasításokat! Ha jól csináljuk, akkor javul a kapcsolatunk a főnökünkkel, pozitívabb lesz a hangulatunk, és kevesebb stresszt tapasztalunk a mindennapjainkban.

Lássuk tehát, hogy melyik főnök típus milyen kommunikációról ismerhető fel, mire érdemes ügyelnünk, és milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban zöld ágra vergődni velük a mindennapi életben!

1. AZ AGRESSZÍV KISKAKAS: az agresszív főnök jól ismert vezetői típus, bár talán már kezd kimenni a divatból. Alapból támad és kiabál, de csak akkor, ha a beosztottjaival beszél. Látványosan meghunyászkodik azonban akkor, ha neki kell bemennie a saját feletteséhez. Ritkán kérdez, alapvetően nem érdeklik a háttérinformációk, nem keresi az okokat, talán nem is biztos, hogy mindig értené ezeket. A módszertana: ha őt számon kérték vagy elmarasztalták, akkor ezt az élményt nem tartja meg magának, hanem máris továbbadja, a vele járó feszültséggel együtt. Fő kérdése a KI?, ugyanis azt az elvet vallja, hogy az számít, hogy ki mondja, és nem az, hogy mit. Alapvetően egoista, önimádó, ráadásul sokszor gyáva, és soha ne felejtsük el, hogy ő azzal kedves, akinél ez az érdekben áll. Az agresszióval általában a magabiztosságának és tudásának hiányát leplezi. Az ilyen főnök személye sok stresszt okozhat, ami pedig megöli a kreativitást, és egyértelműen káros az egészségre is.

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK VELE: az ilyen típusú vezetőkkel nehéz dűlőre jutni. Megpróbálhatjuk magabiztosan felvenni vele a kesztyűt, és nem kizárt, hogy ezzel elérjük, hogy partnerként kezeljen bennünket. Induljunk ki onnan, hogy azért kiabál, mert nem tud tartalmilag semmit ütőset mondani, amitől egy helyzet vagy feladat megoldódik. Szóval kommunikáljunk higgadtan, de határozottan! Gondolkodjunk az ő fejével, és mondjunk konkrét javaslatokat, illetve világítsunk rá, hogy milyen jó lesz, ha az ő főnöke meglátja az eredményt. Ezzel kivívhatjuk a megbecsülését, vagy legalább elérjük azt, hogy megnyugszik. Fontos azonban, hogy elismerni vagy partnerként kezelni valószínűleg sosem fog bennünket igazán.

Az általa okozott stressz mellett ne menjünk el. Ha folyamatos az agressziója, és egyre gyakrabban szorul össze a gyomrunk, amikor vele kell találkoznunk, vagy amikor meglátjuk a nevét a telefonunkon, akkor valószínűleg ideje másik állást nézni. Éveket áldozni a munkahelyekre teljesen rendben van. Az egészségünket feláldozni azonban nagyon nem oké.

2. A TYÚKANYÓ: ő az, aki mindig beszélget, érdeklődik, és főleg gondoskodik. Minden feladat elintézését magára vállalja, sokszor a szakmai feladatokat is háttérbe szorítja azért, hogy a beosztottjai ügyeit intézze. Ezzel sokszor elkényezteti az embereit, akik végül már képtelenek lesznek önállóan elintézni bármit is. Mindenkiről mindet tudni akar, főleg a magánélet érdekli. A humán vonalnál nincs fontosabb a szemében, hacsak az nem, hogy ezt látványosan meg is mutassa magáról. Szóban mindenkit támogat, de ha a beosztottjai nincsenek ott, akkor néha köpönyeget vált. Jó fej és megértő, de csak akkor, ha mindezt őszintén csinálja. A látszat sokszor csal! 

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK VELE: derítsük ki, hogy vajon őszinte érzelmek és ragaszkodás vezeti e, vagy ez csak egy szerep, amit eljátszik előttünk. Ennek a legjobb módja, ha megfigyeljük, hogy másokról hogyan beszél, ha azok nincsenek jelen. Ez gyorsan el is fogja árulni, hogy őszinte vagy sem. Ha mindez csak szerep, akkor nagyobbat lehet benne csalódni, mint bárki másban, hiszen ő az ellenkezőjét mutatja magáról, mint amilyen. A biztonság kedvéért ügyeljünk arra, hogy mekkora részt mutatunk meg neki magunkból, és ezt csak akkor növeljük, ha már bizonyított. Addig inkább éljünk a gyanúval, hogy az itt felsorolt típusok bármelyike lehet igazából. Mert lehet, hogy ő inkább az Agresszív Kiskakas vagy Mr. Karrier.

3. A MAXIMALISTA / MUNKAMÁNIÁS: az ilyen típusú főnökök fáradhatatlanul keresik a feladatokat, és ami e legfontosabb, hogy szüntelenül bizonyítani akarnak mindenkinek. Fontos, hogy nem csak a saját főnöküknek, de az összes kollégának és a beosztottaknak is. Kommunikációjukat jellemzi az a mondat, hogy "Nézzük az új feladatokat!", és jellemző, hogy kötetlen beszélgetésekben is csak a munkáról lehet velük beszélni. A "NEM" szó azonban hiányzik a szótárukból, sajnos nem tudják visszautasítani a feladatokat. Igaz, nem is nagyon szeretnék, hiszen a fő céljuk a szüntelen bizonyítás. Gyakran állítják be magukat mártírnak, aki nélkülözhetetlen, hiszen annyi feladata van. Magukat maximalistának hívják, jellemzően alacsony az önbizalmuk és gyermeki módon vágyakoznak az elismerésre. Gyakran rettenetes szülők is egyben, akik folyamatosan magas elvárásokat támasztanak a gyerekeikkel szemben, amiben a maximum az egyetlen elfogadható tétel - vagyis már csak hibázni lehet.

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK VELE: rájuk igaz legjobban a mondás: "Add meg a császárnak, ami a császáré". Vagyis adjuk meg nekik az elismerést, hiszen erre vágynak - valószínűleg gyerekkoruk óta. Ismerjük el és dicsérjük meg a teherbírásukat, ezzel ráadásul nem is fogunk mellélőni, hiszen ezek a főnökök valóban sokat dolgoznak. Viszont helyezzünk komoly hangsúlyt a határidők írásbeli kommunikációjára. Kérjük meg, hogy ellenőrizze a feladatlistánkat és beszéljük meg közösen, hogy minek mikorra kell elkészülnie. Ha látja majd a feladatokat egymás alatt és a szoros határidőket, akkor várhatóan reálisabban látja, hogy mi teljesíthető és mi nem. Érdemes gyakran szóba hozni a családot és az azzal kapcsolatos teendőket is, hogy egyértelművé tegyük, hogy mi nem szeretnénk otthon még este is folyamatosan dolgozni.

4. A SZTORIGYÁROS: néhány főnök úgy érzi, hogy a beosztottjuk minden ideje felett rendelkezik. Emiatt órákat beszél a magánéletéről, az egyik sztori után még további 20 várható. Nagyon aktívan asszociál, egy mondatról egy egész történet jut eszébe, amit meg is oszt mindenkivel, majd azt újabb és újabb történet követi. Ha szerencsénk van és van humora is, akkor mindezt szórakoztató módon teszi. Vidám társalgást tud generálni, de néha elviszi az egész show-t, túldominálva a társaságot, nem hagyva szóhoz jutni a többieket. Az  ilyen vezetők beszélgetős stílusa alapvetően javítja a főnök és beosztott közötti személyes kapcsolatot, de csak egy pontig. Ha ugyanez a főnök utána úgy várja tőlünk az elvégzett feladatot, hogy éppen ő volt az, aki erre nem biztosította az időt az embereinek, akkor igazán patt helyzetbe kerülhetünk. A kérdéseinkre ritkán kapunk egyértelmű választ, hiszen egyik sztori hozza a másikat, de egyiket sem fejezi be, így végül már egészen másról beszél, mint amiről kérdeztük.

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK VELE: ez utóbbi helyzetre a legjobb módszer a ZÁRT kérdés, vagyis úgy tegyük fel a kérdésünket, hogy igennel vagy nemmel kelljen rá válaszolnia. Készítsünk feljegyzéseket a szakmai részekről, és erre hivatkozva kérdezzünk vissza, hogy "Akkor mit írhatok ehhez a ponthoz? Igen vagy nem?". Illetve hosszú órákat spórolhatunk magunknak azzal, ha a beszélgetés ELEJÉN szóba hozzuk neki, hogy nekünk 10 perc múlva mennünk kell. Ha pedig letelt ez az idő, akkor már udvariasan hivatkozhatunk erre, és már meg is szabadultunk. Érdemes megfigyelni azt is, hogy ugyanez a főnök hogyan viselkedik akkor, ha mi szeretnénk elmesélni neki valamit. Ha nem érdekli az, ami velünk történt, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy ő nem velünk van jóban, hanem csak jó hallgatóságra volt szüksége, hogy ne kelljen magában beszélni. Ha ez a helyzet, akkor pedig gondoljunk Diogenész bölcsességére, és bízzunk abban, hogy a leghosszabb monológok is véget érnek egyszer. 

5. MR. KARRIER: VIGYÁZAT!, a Karrierista az egyik legveszélyesebb főnök típus. Ő például a multik igazi királya, gond nélkül halad a ranglétrán. Érvényes rá a mondás: felfelé nyal, lefelé tapos. A beosztottjait katonának tekinti, akiknek egyetlen feladata az, hogy őt segítsék a karrierjében. Kommunikációjára jellemző, hogy E/1-ben, vagyis egyes szám 1. személyben beszél. További érdekesség a ragozásáról, hogy ha jó az eredmény, akkor azt csakis ő csinálta, de ha valami nem volt sikeres, akkor azonnal előkerül az "ől" névmás. 

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK VELE: nem lesz a barátunk ez a főnök típus, de könnyű kezelni. Mivel csak saját maga és a saját érdekei lebegnek a szeme előtt, ezért így kell nekünk is megközelíteni a helyzetet. Fel se hozzuk neki más emberek érdekeit vagy szempontjait, hacsak nem az ő főnöke az. Az ilyen típust mindenképpen erősítsük meg abban, hogy nagyon jó a megítélése a vezetői körökben. Kérésünkben, kérdésünkben a hangsúly pedig mindig azon legyen, hogy neki ez miért jó vagy rossz. Ezekkel egyrészt könnyű lesz meggyőzni a saját javaslatainkról, másrészt pedig ne legyenek illúzióink, más megközelítés úgysem fogja érdekelni. Talán mondani sem kell, hogy megbízni benne szigorúan TILOS! 

6. AZ AMNÉZIÁS (CSIPKERÓZSIKA): az amnéziás főnök olyan, mintha épp most ébredt volna 100 év álomból. Elfelejt mindent, ezért folyton váltogatja, hogy mi a feladat, és a követendő útirány. Sokszor mond ellent saját magának is, de ezt nem ismeri el. Ennek háttere gyakran az, hogy ő ugyanígy kapta a feladatokat, és nem volt elég bátor, vagy nem volt elég jó szakember ahhoz, hogy felhívja a saját főnöke figyelmét a következetlenségekre. Az Amnéziás főnök tipikus jellemzője, hogy mindig szóbeli megállapodásokra és háttérinformációkra hivatkozik, ezzel biztosítva azt, hogy  a szavát ne kérdőjelezzék meg.  Leggyakoribb kérdése a MIT?, amit néha jó lenne kiegészítenie néhány MIÉRT?-tel is, de erre általában már nem kerül sor a praxisában. Valószínűleg kevés az önbizalma, kicsit talán gyáva is, hogy konfrontálódjon, és önmaga is sokat hibázik. A szíve mélyén érzi, hogy nem jó az, amit csinál, de gyengeségei nem teszik lehetővé, hogy változtasson. Bizonytalanságot teremt a viselkedésével, az emberei kapkodni kezdenek és soha nem lehet meg az az érzésük, hogy valamit befejeztek, és hogy ma is a tegnapi irányba mennek. Igazi időrabló, hiszen a legtöbb feladat, ami tőle érkezik, az befejezetlenül marad úgy, hogy rengeteg időt kellett rá korábban szánni.

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK VELE: mindenképpen törekedjünk velük szemben az írásbeliségre! A feladatlistáknak sehol máshol nincs annyi jelentősége, mint ilyen esetekben. Ha kapunk tőle egy új feladatot, akkor mutassuk meg neki, hogy ez ütközik egy másik, korábbival. Igazoltassuk vissza vele (lehetőség szerint ezt is írásban), hogy akkor a régi vagy az új feladat a fontosabb, és külön ügyeljünk arra, hogy a határidők módosítását látványosan kommunikáljuk. Minél szemléletesebb egy tábla, annál jobb. Mondatainkat gyakran kezdjük úgy, hogy "Ahogy te is mondtad korábban... / Ahogy te is írtad korábban.. .Kérjünk tőle rendszeres visszajelzést a munkánkkal kapcsolatban, mert az amnéziája erre terjed ki leggyakrabban - általában elfelejt dicsérni is.

7. AZ IRÓNIA KIRÁLYA: aki mindig látja a lényeget, főleg a hibát, és ezt humorosan, iróniával el is mondja. Ő az, aki mindenkit kifiguráz, és ezzel jó hangulatot teremt. Jó emberismerő, és minden részlet érdekli, főleg az emberi tulajdonságok. Ráadásul ismerjük el, hogy sokszor jól szúrja ki a dolgokat, és mindezt nagyon viccesen tudja tálalni a többiek felé. Viszont gyenge a határ a szórakoztató humor és a rosszindulatú élcelődés, kritizálás között. Az Irónia királya pedig sokszor esik át az utóbbiba, és idővel már csak a keserű irónia marad neki. A szakmaiság sokszor ugyanígy szorul háttérbe nála.

ÍGY KOMMUNIKÁLJUNK VELE: részben hasonló a javasolt kommunikáció, mint a Tyúkanyónál, vagyis hallgassuk meg, hogy hogyan beszél arról, aki nincs jelen. Ha ez megvan, akkor pedig vegyük biztosra, hogy ugyanígy beszél rólunk is. Mivel idővel az Irónia királyai megkeseredhetnek, ezért érdemes ennek ellenkezőjére koncentrálnunk. Legyünk vele kedvesek, hogy az irónia pozitívumai maradjanak meg, ne a keserűség.  De a bizalmunkba ne fogadjuk túl könnyen, csak ha már bizonyított. 

Hogy kinek milyen főnök jut, azt nem befolyásolhatjuk. De megtanulhatjuk azt, hogy hogyan ismerjük fel a típusokat a jellemzőik alapján, és hogy mire érdemes ügyelni a velük való kommunikációban. Talán ez a legokosabb, amit tehetünk magunkért a munkahelyünkön. Általánosságban azt mondják, hogy az a rossz főnök, akinek a beosztottjai hallgatnak. Márpedig ha nincs kommunikáció, akkor nincsen bizalom sem, és nincs inspiráló légkör sem, ahol a jó ötletek megszülethetnek, és ahol ezeket meg is lehet vitatni a főnökünkkel.

A fenti 7 példa természetesen nem fedi le az összes főnök típust. És legyünk őszinték: általában nem is ennyire fekete-fehér a kép. Sok főnökben megvan egy-egy jellemző vonal a felsoroltak közül, de nagyon eltérő az, hogy milyen mértékben. A legfontosabb, egyben legjobb hír pedig az, hogy szerencsére egyáltalán nem minden főnök ilyen. Kár lenne megfeledkezni a barátságos, segítőkész, megértő és szakmailag hozzáértő felettesekről, akiktől sokat tanulhatunk akár szakmailag, akár emberileg.

A fentiek fényében nagyon fontos, hogy ha jó főnökkel hoz bennünket össze a szerencse, akkor azt becsüljük meg. Nincs az a jó fizetés és munkahely, ahol a munka ne válna kínszenvedéssé egy rossz főnök miatt. És ugyanez fordítva is igaz: egy jó főnök mellett egy unalmasabb munkahely is élvezetesebbé válhat, csökken a stressz és élvezetesebbé válik a munka is!  

A viselkedéskutatás egyik gyakran használt példája a kobrahatás. Annak példájaként szokás emlegetni, amikor azt szemléltetik, hogy egy nagyobb közösség érdekeit hogyan tudja a visszájára fordítani az egyéni cél, és hogy mindez bizony mennyire bizarr helyzeteket tud okozni. Mindez egyben a gazdasági és politikai ösztönzők váratlan negatív következményeit mutatja be - a KOBRA hatás a nem kívánt következmények tipikus példája.

A történet lényege, hogy az indiai Delhiben elszaporodtak a kobrák, és a helyzet már a város normál működését veszélyeztette. Ekkor a város vezetése egy gyors és hatékony megoldást keresett, amivel a lakosokat is a közös célra ösztönözheti.  Vagyis a konkrét cél a kobrák számának drasztikus csökkentése volt. Ezt mindenképpen jegyezzük meg, mert a végeredményt ehhez fogjuk majd viszonyítani!

A kobra kérdés megoldása céljából a város kihirdette a lakosok között a következőt: aki begyűjti a kobrákat és azok bőrét beszolgáltatja a városnak, annak ezért fizetni fognak. Vagyis mivel a vezetés önállóan nem tudta megoldni a problémát, ezért minden lakó segítségét kérte ebben. Egy ideig jól is működött a módszer, és a lakosságot megmozgatta a felajánlás. Elkezdték összegyűjteni a városban élő kobrákat, megölték őket és beszolgáltatták a bőrüket bizonyítékként. A hüllők száma látványosan csökkenni kezdett, a lakosok pedig örültek az ezért kapott jutalomnak.

Hamarosan azonban szöget ütött néhány lakosban az a gondolat, hogy ebből máshogy is lehetne pénzt keresni, és a városon kívül elkezdték a kobrákat tenyészteni. A tenyésztett állatok bőrét is beszolgáltatták a városnak, és megkapták az értük járó pénzt. Mivel a város jól fizetett, ezért az üzlet bevált, és egyre többen foglalkoztak a kobrák tenyésztésével. Az öngerjesztő folyamat elindult, és éppen az ellenkező célt érte el, mint ami az eredeti terv volt. A csökkenés helyett így épp a növekedésre költötte a város a pénzét. Már itt félrement a történet, de még nincs vége!

Persze egy idő múlva a város vezetősége is észrevette, hogy a kobrák száma nem csökken, hanem épp emelkedik, ezért visszavonta a pénzjutalmat. Ennek következtében viszont az erre alapuló telepek csődbe mentek. És sajnos NINCS HAPPY END a történetben: a telepek megszűnésével a kobrák szétszéledtek, és végül lényegesen több korba élt Delhiben, amit akkor, amikor a kiirtásukat elindították.

Ehhez nagyon hasonló történet szól a vietnami Hanoi-ból, ahol ugyanez történt, csak patkányokkal. Ott az állatok farkát kérték bizonyítékul a hatóságok, aminek következtében a lakosok levágták a patkányok farkát, majd elengedték őket. Majd jött ott is a még nagyobb ötlet, a tenyésztés, hogy még nagyobb bevételre tehessenek szert.

Mexikóvárosról is kering egy hasonló eset: mikor a hatóságok csökkenteni akarták a levegő szennyezettségét, elrendelték, hogy csak bizonyos rendszámú autókkal lehet adott napokon közlekedni. Már biztosan mindenki sejti, hogy mi lett végül!? A helyiket rengeteg használt autót vettek, hogy minden napra jusson megfelelő létszám. És a végeredmény ugyanaz lett: az autók száma emelkedett, a légszennyezettség pedig tovább nőtt.

Hasonlóan érdekes jelenség a Streisand hatás is, ahol szintén azt láthatjuk, hogy az eredeti szándék éppen a visszájára sült a kommunikációnak köszönhetően.

Mi a tanulság és miért kerül mindez egy meggyőző kommunikációt bemutató blogra?  Hát úgy, hogy a legjobb szándék és a legjobbnak tűnő módszer is a visszájára tud fordulni. Éppen ezért nem elég néhány jól átgondolt kommunikációs elemet használni, hanem érdemes folyamatosan követni azt is, hogy az menet közben se tévesszen irányt!

Mert a jó ötletekkel építeni szeretnénk. De ha nem ügyelünk eléggé rájuk, akkor sajnos rombolni is fogunk tudni velük, bármekkora is volt a jó szándék az elején.

Elindultak az akciók, a leárazások az üzletekben, jönnek a választások, vagyis olyan időszakot élünk épp, amikor a meggyőzési lehetőségek széles palettájával találkozhatunk. Ennek a blognak egyik célja az, hogy segítsen az olvasóknak felismerni azokat a helyzeteket, amikor vele szemben alkalmaznak meggyőzési módszereket. Éppen ezért aktuális most az STR módszer, amivel valószínűleg gyakran fogunk találkozni a jövőben. Így talán könnyebb lesz eligazodni a minket ért hatások között, és higgadtabban tudjuk kezelni a technikák ránk gyakorolt hatásait is.

MI AZ STR TECHNIKA?

STR = „Scare Then Release”, vagyis a „Ráijeszt, majd felszabadít” módszer. A név magáért beszél, a technika lényege egyszerű:

SCARE: megijesztenek bennünket, például egy valós vagy felnagyított veszélyhelyzetet kommunikálnak felénk Bennünk kialakul egy veszélyérzet, ami igényt generál egy gyors megoldásra, ami ezt az érzést megszünteti.

RELEASE: A bennünk kialakult igényre a veszélyt kommunikáló máris megoldást nyújt a saját termékét, szolgáltatását, vagy akár önmagát ajánlva képviselőnknek.

Vegyünk például a biztosításokat, amit tipikusan az STR-rel lehet a legsikeresebben népszerűsíteni. Ha például az értékesítő szeretne eladni nekünk egy balesetbiztosítást, akkor előtte folyamatosan olyan veszélyekről fog beszélni nekünk, amelyek velünk is megtörténhetnek (SCARE). Sokszor ezt a veszélyt a cél érdekében felnagyítják felénk, például annak valószínűségét, hogy baleset történik velünk, leég a házunk vagy összetörjük a kocsinkat. Nem véletlen, hogy pl. lakásbiztosítást értékesítőket soha nem fogunk hallani gépjármű károkról beszélni. :-)

Vagyis az értékesítők úgy mutatják be a baleseteket, mintha szinte biztos lenne, hogy megtörténik velünk is hamarosan. Amikor pedig már kellőképpen ránk ijesztettek és már egy óriási verem alján látjuk magunkat, akkor jön a megoldás: az a termék, amit épp ők árulnak! ÉS MEG VAGYUNK MENTVE! (RELEASE)

És hogyan működik ilyenkor az emberi ösztön? Ha veszélyben érezzük magunkat, akkor arra minél előbb megoldást keresünk. Ezt pedig - micsoda véletlen - meg is találhatjuk a különböző biztosítások formájában.

Fontos, hogy egyáltalán ne alkossunk előre rossz véleményt sem a biztosítási ügynökökről, sem a biztosítási termékekről. Ezeket a termékeket valóban azzal kell eladni, hogy felhívjuk a figyelmet a lehetséges veszélyekre - hiszen ezekre nyújtják a szolgáltatásukat is. Ezeket túlértékelni, saját érdekből másnak félelmet okozni, és csak haszonszerzési céllal ijesztgetni másokat azonban egyáltalán nem elegáns dolog. A biztosítási események ugyanis valóban megtörténhetnek. Csak ha nem beszélünk az ügynökkel, akkor nem gondolunk ezekre, nem félünk, és nem megyünk bele olyan döntésekbe, amiket később megbánunk.

Az STR technikával szemben a legfontosabb az, hogy mindig a valós kockázatokat és veszélyeket mérlegelnünk, mielőtt döntenénk. A veszélyt pedig se alá, se fölé ne értékeljük. És hogy mi kell ehhez? Higgadtság! Vagyis éppen az, amit veszélyt érzékelve a legkönnyebben veszítünk el!

De nem kell csak a biztosításokra koncentrálni, sőt! Nagyjából ugyanez a mechanizmus történik egy egyszerű reklámban is, és ugyanez köszön vissza a választási kampányok üzeneteiben is: nyakunkon egy vészhelyzet, amit határozott, magabiztosnak tűnő emberek majd megoldanak, ezzel együtt megmentenek bennünket.

A kérdés, hogy vajon miért is éri ez meg nekik? Miért éri meg egy vállalatnak azt kommunikálni, hogy az ügyfelek a legelsők a számára? És miért jó egy politikusnak azt hirdetni magáról, hogy az ország érdekéért kb. bármeddig elmegy?

Ha nem tudjuk egyből a választ, akkor vegyünk elő egy régi, bölcs marketinges mondást:

Szóval ne legyünk naivak, a reklámot finanszírozó vállalatnak, a választáson induló politikusoknak nagyon is kell valami tőlünk: a nevünk, a pénzünk vagy a szavazatunk. Ezért alkalmazzák velünk szemben rendszeresen az STR módszert. Ezért ijesztenek ránk, és ezért állítanak be bennünket olyan helyzetbe, ahol mintha nekünk lenne szükségünk valamire tőlük. Pedig az igazság az, hogy épp fordítva van a reláció.  

Persze ez nem zárja ki azt, hogy amit egy reklám állít, vagy amivel egy politikus megszólít bennünket, az ne lenne igaz. A lényeg, hogy ha azt érzékeljük, hogy az STR-t használják velünk szemben, vagyis ránk ijesztettek valamivel, akkor mielőtt döntenénk, gondolkodjunk higgadtan. Még az előtt, hogy az STR-t használóra leadnánk a szavazatunkat akár vásárlás, akár konkrét szavazás formájában.

Ha ilyen helyzetben találjuk magunkat, akkor mindig nézzük meg, hogy biztosan igaz-e az, ami elhangzott, valós-e az a veszély, amit felénk kommunikáltak. Ha igen, akkor bizonyosodjunk meg arról, hogy nincs-e ez eltúlozva  a veszély nagysága a jobb hatás kedvéért. Ha ez is megvan, akkor már tudni fogjuk, hogy mi a helyes lépés a részünkről.

A STR módszer nem a legelegánsabb meggyőzési technika. Könyörtelen csapdája éppen abban rejlik, hogy ha a félelmeink előjönnek, akkor nehezen találunk vissza az észérvekhez. Pedig ilyenkor arra van a legnagyobb szükségünk, hiszen csak így jöhetünk rá, hogy nem a baleset, a felesleges vásárlás vagy a szimpátia alapú szavazás a nagyobb kockázat és veszélyforrás - hanem az, hogy becsapnak bennünket.

Egyszer volt, hol nem volt, közel 30 évvel ezelőtt élt egyszer egy pszichológus. Arthur Aronnak hívták, és sajnos szerelmi bánattal küzdött. Azzal próbálta elterelni a figyelmét a bánatáról, hogy keresni kezdte azokat a tényezőket, amelyek hatására szerelembe eshetünk. És végül úgy néz ki, hogy meg is találta! Létrehozott egy kérdéssort, ami állítása szerint képes arra, hogy szerelmet ébresszen akár vadidegen emberek között is.

Hogy mi a vége a mesének? A kérdéssort végigcsinálók közül néhányan annyira szerelmesek lettek egymásba, hogy pár hónap múlva összeházasodtak! Vagyis elkészült a szerelem receptje! De mit is jelent mindez, mennyire hatékony és főleg HOGYAN MŰKÖDIK és hogyan tudjuk alkalmazni a mindennapjainkban a tanulságokat?

Fontos kérdés az is, hogy kivel próbáljuk ki akár a tesztet, akár az onnan kapott tanulságokat? Magát a kérdéssort ugyan a szerelemre írták, de mi van akkor, ha mi már megtaláltuk a szerelmet?  Ha már megvan a párunk, akivel szeretnénk együtt leélni az életünket? Jó hír, hogy ebben az esetben lesz a leghasznosabb ez a teszt! Új lendületet adhatunk ugyanis így az elszürkülő kapcsolatoknak, és visszaadhatjuk a hétköznapokban megkopott intimitást is!

A recept nem titok, mi is megtanulhatjuk!

HOZZÁVALÓK

• Idő (kb. 2 óra)
• Nyugodt környezet
• 2 ember
• 36 kérdés (ld. lenn)
• 4 perc csend a végén

ELKÉSZÍTÉS

• A 2 ember leül egymással szembe, nyugodt környezetben.
• Elkezdik feltenni egymásnak a kérdéseket, fix sorrendben, és figyelmesen meghallgatják egymás válaszait.
• Mikor minden kérdésre válaszolt mindkét fél, akkor 4 percig csendben egymás szemébe néznek.
• További beszélgetések ízlés szerint. 

Mik voltak a tapasztalatok?

Persze nem működik ez sem mindenkinél, és persze nincs garancia arra, hogy biztosan szerelem lesz a vége. Nem minden résztvevő lett szerelmes a másikba a teszt végére, de mindenki kiemelkedően jó élményről számolt be. Minden esetben közelebb kerültek egymáshoz a résztvevők, és legtöbbször komoly kapocs alakult ki közöttük. Tehát az biztos, hogy érdemes tanulmányozni a teszt hátterét.

Hogyan működik és mire használható igazán a mindennapi életben?

Tudjuk jól, hogy a párkapcsolat alapja a jó kommunikáció. Ezért most koncentráljunk a teszt mögötti mechanizmusokra és miértekre! Sok elem átültethető ugyanis a mindennapokba és érdemes megismerni, kipróbálni őket. 

Fő tanulság egyrészt az, hogy ha beszélünk magunkról, akkor a hallgató félben elkezdünk megbízni, és elkezdődik közöttünk egy szimpátia alapú összekapcsolódás. Minél inkább érezzük, hogy a másik fél figyel ránk, annál erősebb lesz a kötődés közöttünk. A másik iránti érdeklődés ugyanis az egyik legfontosabb alapköve minden kapcsolatnak, ezért megéri odafigyelnünk a másikra. És ha nem is találunk szerelmet a teszt végén, de kialakítunk a másikkal egy erős szimpátiát, kötődést, barátságot, akkor máris megérte. Mert az emberi kapcsolatoknál alig van fontosabb dolog ezen a világon!

Tehát a tanulságokra visszatérve hogyan kommunikáljunk a mindennapokban, ha szimpátiát, elköteleződést, vagy akár szerelmet szeretnénk kialakítani, vagy megerősíteni azt a másikban magunk iránt? Íme az alapszabályok, nem csak a teszt vonatkozásában:

1) HASZNÁLJUNK NYITOTT KÉRDÉSEKET!

Aki mesél nekünk magáról, az a bizalmába fogad bennünket. Ezért is érdemes sok nyitott kérdést használni a beszélgetések során. Persze ez több időt igényel, mint egy egyszerű igen/nem kérdés és válasz, de sokkal többet is ad annál. A nyitott kérdésekről részletesebben itt olvashatsz. 

2) A KÉRDÉSEK TÁRGYA A VRC trió LEGYEN!

Vagyis kérdezzük a másikat a VÁGYairól, a REMÉNYeiről és a CÉLjairól, és mi magunk is osszuk meg ezeket  a partnerünkkel! Mindenki számára ezek a legfontosabb információk, így ezek megosztásával igazán bizalmi és stabil kapcsolat teremtődik közöttünk. A VRC módszerről részletesebben itt olvashatsz!

A kérdések közül ide tartozik a legtöbb: Kivel vacsoráznál legszívesebben? Szeretnél híres lenni? Hogyan, miben? 

3) KÉRDEZZÜNK GYAKRAN A MIÉRT? ÉS A HOGYAN? SZAVAKKAL!

Még a  VRC triónál maradva nem csak az számít, hogy miről kérdezzük, de nagyon fontos az is, hogy hogyan. Az okos kérdések tudatosításának legjobb módja, ha arra koncentrálunk, hogy hogyan kezdjük a kérdést. Ha  megkérdezzük valakitől, hogy mi az álmai állása, akkor a válasza után tegyük fel azt hogy, hogy MIÉRT? Az erre adott válasz fogja a legtöbb információt adni nekünk és ez nyitja meg igazán a másik felet is, és erősíti legjobban a kötődést. Hiszen így nem csak a vágyairól beszél, de a mögötte lévő okokról és célokról is, ami a személyiség mélyéről jön.

4) NE RONTSUNK AJTÓSTÓL A HÁZBA!

Ha valakihez közel szeretnénk kerülni, akkor a kérdéseinkkel mindenképp tartsuk be a fokozatosság elvét. A teszt működésének egyik legfontosabb alapelve, hogy egyre mélyülnek a kérdések. Ez adja meg annak lehetőségét, hogy stabil alapokra épüljön a beszélgetés, és a másik biztonságban érezhesse magát, aminek következtében őszintén megnyílhat. Ha egyből a legbensőbb gondolatairól kérdezzük, akkor el fog zárkózni előlünk ahelyett, hogy megnyílna. Ha semlegesebb, általánosabb kérdésekkel kezdünk, akkor viszont jó alapot teremtünk a többi kérdésre és válaszra is. Ez hozza el az intimitást, ami a kapcsolatok egyik legbiztosabb alapja.

Fordítva is igaz mindez: annak mesélünk magunkról, aki nyitott kérdéseket tesz fel nekünk. Ha pedig valakire idő előtt vagy kérdés nélkül ráöntjük a legmélyebb problémáinkat, akkor az nem vezet hosszú távú, stabil kapcsolatra. 

I: RÉSZ: 

1. Ha bárkit választhatnál, kivel mennél el legszívesebben vacsorázni?

 2. Szeretnél híres lenni? Hogyan, milyen módon?

 3. Megtörtént már veled, hogy mielőtt felhívtál valakit telefonon, előtte elpróbáltad, amit mondani akartál? Miért?

 4. Milyen lenne neked egy „tökéletes” nap?

5. Mikor fordult elő utoljára, hogy magadban énekeltél? És valaki másnak?

6. Ha 90 évig élhetnél, és választhatnál, hogy az utolsó 60 évben egy 30 éves testét kapd meg, vagy annak szellemi képességeit, akkor melyiket választanád?

7. Van-e titkos megérzésed arról, hogy hogyan fogsz meghalni?

8. Nevezz meg 3 olyan dolgot, ami a partnereddel közös bennetek!

9. Miért vagy a leghálásabb az életedben?

10. Ha bármit megváltoztathatnál abban, ahogy téged felneveltek, mi lenne az?

11. 4 perc alatt mondd el az életed történetét a párodnak. Legyél olyan részletesen, amennyire csak tudsz!

12. Ha holnap úgy kelhetnél fel, hogy szereztél egy képességet vagy tulajdonságot, akkor mi lenne az?

II. RÉSZ:

13. Ha egy kristálygömbben megláthatnád magadról az igazságot (az életedről, a jövődről vagy bármi másról), akkor mit szeretnél megtudni?

14. Van valami, amit már régóta tervezel megtenni? Miért nem tetted meg eddig?

15. Mi a legnagyobb dolog, amit az eddigi életedben elértél?

16. Mit értékelsz legjobban egy barátságban vagy egy párkapcsolatban?

17. Mi életed legszebb emléke?

18. Mi életed legrosszabb emléke?

19. Ha tudnád, hogy egy éven belül meg fogsz halni, megváltoztatnál valamit a mostani életeden? Miért?

20. Mit jelent számodra a barátság vagy a szerelem?

21. Milyen szerepet játszik az életedben a szeretet és az érzelmek?

22. Felváltva mondjatok a másikról egy-egy tulajdonságot, amit pozitívnak tartatok. Összesen 5-5 dolgot mondjatok!

23. Mennyire szerető a családod és áll közel hozzád? Úgy érzed, hogy neked boldogabb gyerekkorod volt, mint a legtöbb embernek?

24. Milyen a kapcsolatod az édesanyáddal?

III. RÉSZ:

25. Tegyél 3 állítást, ami mindkettőtökre igaz! Például, „mi mindketten úgy érezzük, hogy…

26. Egészítsd ki a mondatot: „Bárcsak lenne valaki, akivel megoszthatnám …”

27. Ha közeli barátokká válnátok a másikkal, akkor mi lenne az, amiről feltétlenül tudnia kellene?

28. Mondd el a párodnak, hogy mit kedvelsz benne! Légy őszinte, mondj el olyan dolgokat is, amit nem biztos hogy elmondanál valakinek, ha most találkoznátok először.

29. Ossz meg egy kínos élményt az életedből!

30. Mikor sírtál utoljára valaki más előtt? És egyedül mikor?

31. Mondj valami olyat a partnerednek, amit már most kedvelsz benne!

32. Mi az, ami túl komoly ahhoz, hogy viccelődj vele? (Ha van ilyen.)

33. Ha ma este meghalnál és előtte már nem beszélhetnél senkivel, akkor mi lenne az, amit a legjobban bánnál, hogy nem mondtad el? Miért nem mondtad el?

34. Tűz üt ki a házadban. Miután kimentetted a szeretteidet, kisállatodat, még van idő arra, hogy egyetlen tárgyat megments. Mi lenne az? Miért?

35. A családtagjaid közül kinek a halála érintene a legmélyebben? Miért?

36. Oszd meg egy problémádat, és kérd ki róla a partnered tanácsát! Kérj visszajelzést arra is, hogy partnered hogy látja, hogyan érzel az általad választott problémával kapcsolatban!

Ha valaki látott már belülről multis életet, az tudja, hogy néha jól jöhet egy szótár az eligazodáshoz. Az ugye alap, hogy a legtöbb dolgot angolul kell mondani, és lehetőség szerint az angol szót magyarul kell ragozni. De tartalmukban is változnak a multis szakkifejezések, és az eredeti angol jelentésen túl lényegesen mélyebb értelmet is kapnak. Vagy épp fordítva: egy okos módszertan vagy egy egész terület neve ki tud üresedni. A régi tartalom helyére gyakran lép olyan jelentés, ami főleg az egót hangsúlyozzák. 

A lista természetesen nem véges, minden nap újabb szavak kerülnek be a multis kommunikációba. Érdekes, hogy sokunknak hónapok kellenek, mire az igazi jelentésükre rájövünk. Hogy ez a blog olvasóival ne legyen így, ezért íme néhány gyöngyszem a multis szakzsargonból, és hozzá azok valódi értelmét leíró magyarázatok.  VIGYÁZAT! Első ránézésre mást jelent minden, mint igazából!

Lássuk a lista TOP10 szereplőit!

1. Agilis módszertan: ahogy esik, úgy puffan. Leggyakrabban akkor használják, amikor nem akarnak időt és figyelmet szentelni egy anyag átolvasásának, akár elmélyedni olyan leírásokban és tervekben, ami a majd évekig használt rendszereket írja le a vállalatnál. Úgyis sokkal jobb utólag a többi kollégát kritizálni!

2. Call-ban vagyok: valaki felhívott, vagy ha nem, akkor csak ezzel rázom le a többieket. Elfoglaltságot és fontosságot sugárzó egyszerű kifejezés. 

3. Challange / challenge-elés: egyoldalú játék szociálisan alulfejlett multis vezetők számára. Tartalmilag kritizálást és visszakérdezést takar, célja mások zavarba hozása. Lehetőség szerint alacsonyabb szintű kollégákkal szemben alkalmazandó. Semmilyen körülmények között nem hangzik el a folyamat közben megoldási javaslat vagy támogatás. Jó módszer annak ellenőrzésére, hogy a másik fél elég magabiztos-e (=bírja-e a challenge-et). Egyértelműen endorfin termelő folyamat, egyfajta egó-masszázs a challengelő számára.

A challengelés gyakran végződik Red face test-ben, Ez kiváló módszer arra, hogy odafigyelés nélkül is tudjon dönteni valamiről a challenger. A teszt során a másik fél a challenge-elésre adott személyes reakcióink alapján gyorsan alkot egy véleményt az általunk elmondottakról és az egész személyünkről. Tehát ha a visszakérdezéseire lát bármi reakciót az arcunkon, pl.. elpirulunk, akkor az eredeti kérdésünkre nemleges választ kapunk.  Gyors és pontos döntési módszer. 

4. Hozzáadott érték (added value): bármi értelmes dolog, vagy bármi kevésbé értelmes, amit fel lehet tüntetni egy látványos preziben. Ha nem ad hozzá semmi értéket, az sem baj.

5. Input: leggyakrabban használatos ebben a szövegkörnyezetben: "Lásd el az inputjaiddal!". Ebben az esetben azt jelentheti: olvasd el helyettem és csináld meg, én nem akarok gondolkozni rajta. Klasszikus multis szóhasználat lehet arra, ha úgy szeretnénk tenni, mintha a másikat bevonnánk valamibe, megkérdeznénk a véleményét. Pedig nyilván nem.

6. Interperszonális action plan: két ember beszél egymással, erről születik egy papír. Senki nem fogja soha elolvasni, ettől függetlenül órákig kell rajta dolgozni és végül ki kell nyomtatni.

7. IT fejlesztés: lehetetlen küldetés. Sok esetben a szó egyenértékű a "Felejtsd el!" vagy a "Ne viccelj már!" kifejezésekkel. Néhány multinál úgy működik, mint amikor a hadseregben takarodót fújnak: ha elhangzik, mindenki visszavonul.

8. Kimenedzselni: elérni azt, hogy valaki felmondjon. Szigorú szabályai vannak a folyamatnak: egyik legfontosabb szabály, hogy a valós ok semmi esetre sem kerülhet meghatározásra és átadásra, nehogy az elküldött ember megtudja, hogy minek is köszönheti mindezt.

9. Lojalitás / elköteleződés: annak elérése, hogy a céget annyira szeresse a dolgozó, hogy utána teljesít olyan feladatokat is, amikre már nem szól a szerződése akár feladatok, akár munkaórák tekintetében. Mértékegysége a túlóra, ami nem kerül rögzítésre.

10. Máshol keres kihívásokat: kirúgták. Érdekes, hogy ezt nem a challenge szóval fejezik ki.

10+1: In progress / folyamatban: a válasz akkor, amikor valamit elfelejtettük / hozzá sem nyúltunk a feladathoz és valószínűleg nem is fogunk. 

Hát nem gyönyörű ez a multis kommunikáció? 

Hát egyáltalán nem az. Aki szeretne inkább tartalmas mondanivalóval is rendelkező kommunikációt tanulni, és megismerni annak módszereit, annak inkább ajánlom ezt az oldalt. :-)

A gyerekek gyakran kérnek visszajelzést tőlünk. Például meg akarják mutatni nekünk, ha valami jól megy nekik, valamiben ügyesek. Azt is tudják jól, hogy az iskolai jegyeiket is meg fogjuk látni, és ezek lehetnek rosszak is. Ettől sokszor félnek, de azért mégis érdekli őket, hogy mit fogunk mondani. Vagyis a visszajelzés, ezen belül főleg a szidás, a kritika, illetve ezek pozitív párja, a dicséret a gyereknevelés központi kérdése. Éppen ezért nem mindegy, hogy mit és hogyan mondunk a gyerekeknek - akár dicsérünk, akár kritizálunk vagy szidunk.

Soha nem kell a tartalmat túlságosan becsomagolni, mert azzal elveszíthetjük a mondandónk súlyát és sokszor a lényegét is. A pozitív és a negatív visszajelzésekre egyaránt szükség van. Arra pedig mindig érdemes ügyelni, hogy hogyan mondjuk el azt, amit szeretnénk.

És bár mindenki tudja, hogy a felnőttek is voltak egykor gyerekek, azt azért sokan elfelejtik, hogy ez a valaha volt gyerek egy kis részben még idősebb korunkban is bennünk él. Tehát ha a gyerekekre működik a modell, akkor a felnőttekkel való kommunikációban is érdemes kipróbálni ezeket a módszereket. Ne csak a gyermeki, de a felnőtt énjük is hálás lesz érte! 

KRITIKA, SZIDÁS:

Gyereknevelésben fontos szabály, hogy a tettet kell minősíteni, nem a gyereket. Vagyis ha egy gyerek valamit rosszul csinál, akkor NE azt mondjuk, hogy „Rossz vagy!”, hiszen ő egy tette miatt még nyilvánvalóan nem lesz rossz. Sokkal inkább mondjuk azt, hogy

Sokszor hallani azt például, hogy "Te nem vagy jó matekos." vagy azt, hogy "Neked sosem ment jól a matek." Pontosan mi értelme van ezeknek a kijelentéseknek? Elveszi a kedvet a tanulástól, és ami még rosszabb, hogy csökkenti a gyerek esélyét, hogy magabiztosan álljon hozzá a tanuláshoz. Vagyis így valóban kisebb az esély arra, hogy valaha jó matekos legyen.

Ha ügyelünk arra, hogy kritika megfogalmazásánál ne az egész gyereket minősítsük, csak azt az egy tettét, amit hibásan csinált, akkor azzal többet segítünk neki, mint gondolnánk. A konkrét tetten ugyanis tud változtatni, és nem utolsó sorban nem romboljuk le az önbizalmát sem. Ne felejtsük el azt sem, hogy a legtöbb gyerek egyből azonosul azzal, amit róla mondanak. Ez óriási felelősséget jelent mindenki számára, aki gyerekekkel kommunikál!

És vegyük észre az analógiát, ahogy mindez a felnőtteknél is működik. Ha azt mondjuk egy kollégánkra, hogy „Rossz szakember vagy!”, azzal az egész szakmai oldalát kritizáljuk, sőt akár az egész embert is. Aki ezt a visszajelzést kapja, az sokáig nem fogja tudni ezt elfelejteni, és minden alkalommal eszébe fog jutni, amikor találkozik velünk. Ha azonban azt mondjuk, hogy „Ezt ma rosszul csináltad!”, akkor azzal nem mondunk se többet, se kevesebbet az igazságnál, nem sértjük meg, de egyenesen elmondjuk azt, amit hibának gondolunk. Igazából így adunk esélyt a javulásra. A többi esetben inkább csak a frusztrációt növeljük a másik félben.

Gyerek és munkatárs esetében egyaránt igaz, hogy ha így építjük fel azt a kommunikációt, amiben a kritikáinkat szeretnénk megfogalmazni, akkor arra lehet építeni a jövőben is. Ha így kommunikálunk, akkor a másik fél nyitottabb lesz a kritikákra, és akkor lesz valódi esélyünk arra, hogy a helyzet javuljon. Fontos, hogy ha a rosszat észrevettük és szóvá tettük, akkor tegyük ugyanezt a fejlődéssel is, vagyis ne felejtsük el a dicsértet sem!

DICSÉRET:

A fentihez képest épp fordított a helyzet akkor, ha a pozitívumokról beszélünk, vagy ha további javulást szeretnénk elérni a másiknál. Gyereknél érdemes megnézni a következő két mondat közti különbséget: "Örülök, hogy írtál egy ötös dolgozatot matematikából", szemben a következővel:

Vagy ha nagyobb gyerekről van szó, és szeretnénk a saját önértékelésén keresztül megismerni a gondolatait, akkor az a kérdés helyett, hogy „Mennyire fontos neked, hogy ötöst írj matekból?” inkább kérdezzük ezt:

Ugye milyen látványos a különbség? Pedig csak az üzenet iránya módosult: míg az elsőben a tettet dicsérjük, addig a másodikban az egész gyereket. 

Képzeljük el, hogy mi történik, ha ezeket a mondatokat helyesen tesszük fel! A gyerekünk úgy érzi majd, hogy ő stabil alapokon áll matematikából, így nagyobb kedvvel és nagyobb magabiztossággal fogja keresni benne a további sikereket. És ne feledjük, hogy így még hibázni is jobb lesz neki: ugyanis egy ötös matekos is írhat majd később egy-egy rosszabbul sikerült dolgozatot.

Tehát mi a tanulság mindebből? Ha pozitív, megerősítendő dologról van szó, akkor az egész embert, általánosságban érdemes dicsérni. 

Felnőtteknél ugyanez működik. Minden támogatásról biztosítja az alkalmazottakat az a mondat, hogy  "Te jó szakember vagy." Erre lehet építeni egy gyümölcsöző együttműködést. Nem sokat érnek viszont el a főnökök azzal a kérdéssel, hogy „Mennyire fontos neked az, hogy itt dolgozhatsz?” Ezzel maximum megijesztik a dolgozókat, hiszen azok azt fogják hinni, hogy a főnökük nem szeretné, ha ők itt sokáig dolgoznának. Ha inkább motiválni szeretnének a vezetők, akkor lényegesen hatékonyabb, ha a tettek helyett az egész emberről beszélnek. Például így „Mennyire fontos neked az, hogy kiváló munkaerő és kolléga legyél?”

A kritikától, visszajelzésektől nem kell félni, hiszen ezek építenek és fejlesztenek bennünket, nem utolsó sorban ezek segítenek bennünket és gyermekeinket abban, hogy a realitás talaján maradjanak. Aki nem kap reális visszajelzést, az ferdítve látja egy idő múlva saját magát és a környezetét is. De könnyű átesni a ló másik oldalára is, ahol már csak felesleges sértegetések vannak és ahol az önbizalom elveszíti a stabilitását. 

Szóval maradjunk az arany középúton, ami az elkényeztetés és a személyiségrombolás között van: adjunk és kérjünk visszajelzést. De tartsuk be a szabályokat, ahogy mindezt megfogalmazzuk, és bátran emlékeztessünk erre másokat is. 

Nem óriási a különbség a szavak tekintetében, de annál nagyobb az eltérés a hatás szempontjából! Ha jól csináljuk, akkor a felesleges stressz helyett a jutalmunk egy kellemes hangulatú beszélgetés lesz. Ráadásul ezzel eléjük a célunkat is, és kapunk egy pozitív hozzáállású, a visszajelzéseinkre kíváncsi gyereket, társat, barátot vagy kollégát.

Ha csak néhány fogadalmunkat tartjuk is meg az új évben, akkor az legyen a kommunikációval kapcsolatos. Rengeteg előnye lesz: javulnak, mélyülnek az emberi kapcsolataink, akár új barátokra tehetünk szert, és nem utolsó sorban a jó kommunikáció hatására mélyül a bizalom a kapcsolatainkban, és erősödik a szimpátia az irányunkban. Ki ne szeretné így indítani a következő évet?

A jó hír az, hogy a kommunikáció tudatosítható, gyakorolható és látványosan javítható.

Íme néhány egyszerűbb szabály, amit érdemes megfogadni. A linkre kattintva a blog korábbi cikkei érhetőek el, ahol ezekről az elemekről részleteket lehet olvasni.

1. Használjunk nyitott kérdéseket! Ezzel bizalmat mutatunk a másik fél iránt, és érdemi információkat tudunk meg róla. 

2. Beszéljünk asszertíven! Csak azt mondjuk, ami van! Ne túlozzunk, és ne bántsunk meg másokat feleslegesen. Viszont álljunk ki magadért, és mondjuk ki azt, amit szeretnénk.

3. Használjunk SMART célokat, hogy okosan tervezhessük a jövőt és a sikerre koncentrálhassunk!

4. A kommunikáció egyidős az emberiséggel, ezért tanuljunk a múltból, ismerjük meg a történelem híres szereplőinek tanácsait, például Benjamin Franklinét, mert az egyenes nem csak a legrövidebb út, de sokszor a leghatékonyabb is!

5. Használjuk jóra a tanultakat, hogy a minket körülvevő emberi kapcsolatok mélyebbek és őszintébbek legyenek!

Az emberi kapcsolatokba ugyanis mindig érdemes invesztálnunk, márpedig ezeknek az alapja a jó kommunikáció. És hozzon bármit is a 2022-es év, az fontos, hogy mi magunk tegyünk meg mindent azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az új év adta lehetőségekből!

A téma lehet a párkapcsolat, a barátság, a kollegiális kapcsolat vagy a gyereknevelés, mindegyikben hasznát vehetjük a fenti szabályoknak. Ha pedig közülük csak egyet is megfogadunk, már azzal nagy lépést tettünk meg azért, hogy a következő év emberibb, élhetőbb és sikeresebb legyen. 

Odafigyelésben, helyes kommunikációban és tanulásban gazdag új évet mindenkinek!